Szent Mózes hajléka – a magyar orthodoxok központja

Feltöltve 2009/08/19 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Szent Mózes hajlékának hírei


vnutro, lavá strana- iba pre ilustraciuEgyházközségünk alapító okirata 2007. december 21-én lett kiadva. Alapításának elsődleges célja, hogy térségünkben – Bodrogköz – az olyan magyar anyanyelvű emberek lelki igényét szolgálja, akik az Ortodox Egyház hagyományait követik. A híveket és az érdeklődőket összefogó helyül a nagy múltú Zemplén községet jelölte ki az egyházmegye vezetése, amely község egykor Zemplén Vármegye központja volt.

Itt működik a Szent Magyar Mózes kápolna, amelyet az egyházközség hivatalos megalapítására készülve, teljesen felújítottunk a hívek bőkezű adományaiból. Ennek a kápolnának elődje a néhai Szent György Nagyvértanú templom lehetett, amely a vár része volt. A templom ortodox mivoltára annak védőszentje utal, mivel a latinoknál nem volt szokásban Szent György tiszteletére templomot szentelni. Ami pedig az uniót – keleti szertartású katolikusokat – illeti, az jóval a Vármegye feloszlása után jött csak létre.  Mint az ismeretes, a vár a templommal együtt pusztult el.

Mindamellett, hogy az ortodox hitélet Zemplénben megújuljon, az egyházközség megnyitása a fent említett ok miatt is jött létre. Ennek okán az itteni közösséget nem kizárólagosan csak a helyi lakosok alkotják, de mindazok, akik a környékünkön magukénak érzik és vallják az ortodox hitet. Ezen túl, mint információs központ is szolgál azok számára, akik csupán csak ismeretekhez szeretnének jutni, vagy közelebbről megismerkedni az Ortodoxiával – magyar nyelven.

E kettős célt szolgálva, igyekszünk lehetőségeink keretén belül, különféle kiadványok formájában, nyilvános istentiszteleteken, valamint honlapunkon keresztül, eleget tenni küldetésünknek. Az egyházközség a nagymihály-kassa egyházmegye kötelékében – amelynek élén Főtisztelendő GYÖRGY, Nagymihály-Kassa érseke áll – önálló egyházközségi  státusszal rendelkezik, azzal a kitétellel, hogy az egyházközség mindenkori elöljárójának joghatósága kiterjed a Bodrogköz minden településére.

Nyilvános ünnepeink között kiemelkedő szerepet tölt be az évente megtartott Szent Mózes ünnepe, amikor nem csak a helyi, vagy a környék hívei, de szlovákok, románok, és magyarországi hívek, papok, szerzetesek is érkeznek Zemplénbe. Az istentisztelet nyelve az alapító okirat értelmében magyar, de mindig tekintettel vagyunk az összegyűlt hívek nemzetiségére és nyelvhasználatára is – volt rá példa, hogy román zarándokok jelenlétében a liturgia egyes részeit román nyelven szolgáltuk. A hívek körében nagy tiszteletnek örvendő Szent Mózes, a körülményekhez képest, minden esztendőben szép számban gyűjti össze tisztelőit ide, ahol ereklyéinek egy részecskéje előtt hódolhatnak.

A Szent Mózes egyházközség élén jelenleg Szerafim igumen atya áll.  A szent hajlék további és nem kevésbé fontos feladata még a szerzetesi élet újraélesztése egyházmegyénkben. Ezért, az eslődleges feladat mellett a szerzetesi életforma után érdeklődőket is szeretettel várjuk Szent Mózes hajlékába, amely a jövőben, Isten segítségével, valóságos monostorrá formálódhat.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk szerény kis hajlékunkba, valamint készséggel adunk tájékoztatást az esetlegesen felmerülő kérdések tekintetében – hodigitria@gmail.com. Egyben a nemes lelki célok megvalósításának érdekében, és Isten dicsőségére, Szent Mózes hajléka számára nyújtott, mindennemű támogatást alázattal fogadunk.

A szent hajlék istentiszteleti rendje


A nagyböjt közepe

Feltöltve 2017/03/21 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Szent Mózes hajlékának hírei

DSC_0127Szerdán, március 22-én, a nagyböjt közepéhez érkezünk. Egyben ezen a napon emlékezik meg az Egyház a szebasztai negyven szent vértanúról is.

Ebből az alkalomból Szent Mózes hajlékában 17.00 órai kezdettel Előre megszentelt Adományok liturgiáját fogjuk szolgálni.

A szolgálat végén koliva-áldás lesz.

Kereszthódoló vasárnap – 2017

Feltöltve 2017/03/19 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Szent Mózes hajlékának hírei

17.03.2017Az idei Kereszthódoló vasárnap különös ünnep a szent hajlékszámára. Jelentős nap ez, mivel a mai napon megékezett Ukrajnából a Kereszt, amelyet ama emlék-kereszt helyén fogunk felállítani, amely a szent hajlék Szerafim kertjében állt. Az eredeti fából volt, és a vihar többször is megrongálta, ledöntötte, majd végül teljesen megsemmisült.

Köszönhetően azoknak, akik számára maga a szent hajlék sorsa és azon belül a fent említett kert nem közömbös, sikerült megrendelni egy fém keresztet, hogy ne maradjon jel nélkül ez a sokak számára kedves, lelki eseményekben jelentős hely. Most majd teljes megújultságában hirdeti az új Kereszt a hely lelki jelentőségét, valamint Isten nagyságát.

A munka nagy része készen van, most még egy ügyes mesterre van szükségünk, aki szakszerűen rögzíti az új Keresztet a talapzathoz. Ezek után pedig majd következik a rég várt esemény- maga a Kereszt megszentelése.

Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazok irányában, akik bármilyen módon hozzá járultak és járulni készülnek a terv sikeres megvalósításához. Kellő időben közzé tesszük majd a szentelés időpontját, hogy mindenki, aki részt szeretne venni ezen az eseményen, velünk együtt örvendezhessen és hódolhasson Krisztus szent Keresztje előtt.

-sf-

A Jordánon túl

Feltöltve 2017/03/15 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Böjt

pokajanijeA forróság okozta fulladtság elviselhetetlen. Minden egyes lépés, melyet az öreg ösvényen teszünk, közelebb visz az égető naphoz. Egyáltalán, lehetséges itt élni, valóban lehetséges…?

Igen, a Kísértés hegyén élt Krisztus. Negyven napon át ugyanez a nap mutatta meg Neki is erejét, égette, melegítette, kínozta, itt rejtőzött el a sötét szikla széle mögé… Negyven napig böjtölt itt Krisztus, kísértéseket szenvedve el az emberiség ellenségétől. A hegy ezért kapta a Negyvennapos elnevezést. A Kísértések Negyvennapos hegye. Negyven nap. És számomra még negyven perc is elviselhetetlennek tűnik. Itt van mind a mai napig az a szikla is, melyen az Üdvözítő ült. Kezeimmel érintem, térdre ereszkedek, megcsókolom. A környezeti hatás miatt éget…

Igen, – mondom az engem kísérő testvérnek – csak az Úr viselhette el itt a Negyvennapos böjtjét. Az ember számára ez lehetetlen, az ember gyenge,…

A testvér pedig csodálkozva néz rám:

És Egyiptomi Mária?

Ó, igen, természetesem, olvastam az ő nagy küzdelmeiről. Csakhogy az életrajzát a nagyvárosi lakásom hűvös szobájában olvastam, az olvasólámpa kellemes fénye mellett, semmit sem érezve a küzdelmek valódiságából…

…abban az időben vágyakozva nézett a fiatal lány a Jeruzsálembe induló hajóra.

-Én is el akarok menni Jeruzsálembe… – Vigyetek magatokkal. Pénzem ugyan nincs, de nem fogjátok megbánni,  mert mindig kéznél leszek…

Az utolsó percben a matrózok közül egyik felhúzta a lányt a hajóra – mindig, ha kell, majd kéznél leszel? Nem csapsz be? És ő nem csapott be senkit. Se öreget, se fiatalt, sem a taszító külsejű sántát,…

Amikor a hajó kikötött, a lány is odament, ahova a tömeg sodorta. És mindenki a templomba sietett. A zarándokok százai igyekeztek a Feltámadás-templomba, a Szent Kereszt Felmagasztalására. A szerelmi kalandoktól elkábult Mária is velük ment, de lelke közel sem volt az elmúlt eseményektől feltöltődve. A tömeg magával sodorta egészen a templom bejáratáig, de a küszöbnél valahogyan mindig kivetődött közülük, a falhoz sodródva. Majd újra meg újra nekivetette magát, de valahányszor a küszöbhöz ért, mindig egy különös erő eltaszította onnét.

Mi ez az ismeretlen erő, mely közötte és a templom között van? Ki nem engedi be őt, és miért? Ekkor átfutott az agyán – ez maga az Úr. Bűnei miatt, léha, tévelygő élete, és a bűnbánat hiánya miatt. Semmi keresnivalója itt  ezen a nagy ünnepen, nem kerülhet közel az Úr Asztalához.

Ez azt jelentené, hogy elvetette őt az Úr? Ekkor szörnyen érezte magát Mária. Majd ismét erőt vett magán, és a templom bejáratához tolakodott. Bejutott az előcsarnokba. Feje felett pedig a Legtisztább Szűz ikonja. Világos arc, gyönyörű, csendes szemek. Hogy hogyan is kerültek Mária ajkára a szavak, maga sem tudta, de gyermeki arcát az ikon felé emelte és könyörögni kezdett:

Igen, én a tisztátalan, igen, én a szennyes. Te, a Tisztaságos, hogyan is tudsz nézni rám tévelygőre? A Te Fiad azonban nem undorodott a bűnösöktől, és én annyira vágyakozom látni a Szent Keresztet, amelyen a tőled született Fiú megfeszíttetett. Én csupán egy pillantást vetek rá, és kijövök a templomból. És soha többé nem szennyezem be testemet paráznasággal és vágyakozással. Kérlek Téged, higgy nekem, szerencsétlennek..

Ekkor könnyed léptekkel bejutott a templomba a zarándokok tömegébe. A bűnbánat és a megtisztulás könnyei patakzottak Mária arcán:

Tudom, hogy a Te kegyelmed folytán jutottam be a templomba. Nem utáltál meg bűneim miatt, meghallgattad könyörgésem. Vezess engem, Istennek Anyja, hogyan, milyen vezekléssel esdhetem ki magamnak a Te Fiadnál a megbocsátást?

És ekkor a távolból, halkan, de határozottan hallotta:

„Menj a Jordánon túlra…”

És Mária elment. Elment a Jordánon túlra a Fentről jövő utasítás szerint.

Egyiptomi Mária – így hívjuk őt, mert származását tekintve Egyiptomi születésű volt.

Isten ezen szent vezeklője a palesztínai pusztaságban 47 évig élt a Jordán folyó túlpartján. Egyedül, emberek, élelem és fedél nélkül 47 évig!

Én pedig az előbb azt mondtam az ifjú testvérnek, hogy az ember számára ez lehetetlen, mert az ember gyönge…. és Egyiptomi Mária?

Egyik palesztínai monostorban élt a csodálatos Zoszima sztarec. Ebben a monostorban az volt a szokás, hogy a Megbocsátás Vasárnapja után, mindenki szétszéledt a pusztaságba, magányba vonult a Nagyböjt idejére. Így tett Zoszima is.

Mélyen meghajolt a testvérek előtt és elment. A Nagyböjt hét hosszú hete várt rá a pusztaságban.

Egyik alkalommal,  ima közben a felhős égbolt alatt, meglátott egy embert. Ahogy közeledett felé, az ember úgy távolodott el tőle. Zoszima felkiáltott: „Ne szaladj el, nem akarok neked ártani. Ki vagy te és miért vagy itt?“ és hallotta a választ: „Bocsáss meg, de nem állhatok eléd. Én nő vagyok, meztelen és nincs semmi, amivel eltakarhatnám testemet“.

Zoszima nem sokat gondolkodott, odadobta szegényes köntösét. Mária elfödte testét és közelebb ment a sztarechez. Ekkor látta meg Zoszima a naptól feketére égett arcot, mint a gyapjú, olyan fehér hajat és a kiszáradt testet. Minden kétséget kizárva, egy nő állt előtte. Honnét került ő ide, ebbe a vad pusztaságba?

Igen, Zoszima, én nő vagyok…

Az elején fel sem tűnt neki, mert nem fogta fel azonnal, hogy a nő, nevén szólította. Mikor azonban ráeszmélt, meghökkent. Látnok talán?

Áldj meg engem, szent atya, te nem egyszerű szerzetes vagy, de pap. Ekkor Zoszima még jobban csodálkozott: Honnét tudhatja, hogy én felszentelt pap vagyok? Hiszen csak egy ócska ing van rajtam. Miután a sztarec felocsúdott, megkérte a nőt, mondjon el neki mindent sorjában…

És megtudott mindent: a hajóról, a parázna lányról, az ikonról, és a hangról, mely azt mondta neki, hogy a Jordánon túli pusztaságban keresse az üdvösséget.

Hány éve élsz a pusztában?

Már 47 éve.

És mivel táplálkozol?

Három kenyeret hoztam magammal, de kiszáradtak, olyanok lettek, mint a kő. Néha törtem belőlük egy kis darabot. Meg aztán mindenféle fű, meg bogyó a táplálékom.

Semmiféle megbotránkozás nem szomorított el ennyi idő alatt?

Nem, atya, nagyon nehéz volt. A szörnyű vadállatoknál is jobban gyötörtek engem a bűnös gondolatok. Ó, hogy mennyire vágyakoztam a bor és a hús után! Nem egyszer fordult elő, hogy a szörnyű szenvedéstől a porban kúsztam, kérve Istent, hogy szabadítson meg engem a testiség kínzó gondolataitól és a látomásoktól.

A szenvedély nem egy, sem nem két évig, de 17 éven át  nehezedett rám.

Találkoztál-e valakivel valaha is a pusztában?

Nem, Zoszima,  te vagy az első ember a 47 alatt, akivel találkoztam. Ezért is futottam el előled, mert a ruhám már rég elenyészett.

A búcsúzáskor a nő kéréssel fordult a sztarechez: a következő esztendőben a Nagyböjt idejére ne jöjjön ki a pusztába, de közvetlen Húsvét előtt jöjjön el a Jordán partjához, és hozza el neki, hogy magához vehesse a Szent Adományokat.

„Még ha akarnál sem tudsz elmenekülni..“ – csak egy  év elmúltával értette meg Zoszima a nő ezen szavait, amikor nagy betegsége miatt kénytelen volt a Nagyböjt idejére a monostorban maradni, és nem mehetett ki a pusztába.

A Pászka-ünnep közeledtével azonban egy kicsit felerősödött, és elment a megadott helyre. Mária odament hozzá, meghajolt. A sztarec átadta az Adományokat.

Ezek után csak annyit mondott neki, hogy egy év múlva jöjjön el arra a helyre, ahol első találkozásukkor beszélgettek.

Zoszima elment a következő éven is. Azonban holtan találta. A folyó túlpartján feküdt, arccal Kelet felé. Kezei mellén keresztbe téve. Átkelve a folyón vette észre, hogy a test mellett a homokban írás van:

„Temesd el, Zoszima atya, az alázatos Máriát“. Így tudta meg végül, hogy a nőt Máriának hívták.

Dehát azt mondta, hogy nem ismeri az írást! Ki írta akkor ide ezeket a szavakat? A sztarec elvégezte a temetési szertartást és eltemette Máriát. Amikor visszatért a monostorba, elbeszélte a testvéreknek,  hogy mi történt. Zoszima százéves koráig élt. Halála után szájról szájra öröklődött Egyiptomi Mária története. Először Szofronyij sztarec, aki később Jeruzsálem patriarchája lett, írta le Mária életrajzát.

Ott, akkor nem gondoltam Egyiptomi Máriára, amikor a Negyvennapos Kísértések hegyének ösvényein lépkedtem. De hiszen a pusztaság, ahol Mária 47 évig élt, ott van a hegy túloldalán. És a nap forrósága, melytől már negyven perc után hervadtam, az ő testét pedig 47 évig kíméletlenül égette. Képes-e az egyszerű ember arra, amire az Isten szentjei, amilyen minden kétséget kizárva Egyiptomi Mária is volt?

És most nem a pusztaságra gondolok, ahol a mi, városban elpuhult bőrünk egy órát sem bír ki a forróságban!

Én most a bűnbánat utáni vágyakozásra gondolok.

Sohase késlekedjünk a bűnbánattal !  Az ember számára felfoghatatlan Isten szeretetének határa. Felemeli az embert a szörnyű haszontalanságérzet mélységéből, abból az undorból, melyben bűnei miatt fetreng az ember. Mindössze arra van csak szükség, hogy ne halogassuk azt a pillanatot, amikor teljesen rábízzuk magunkat Isten szeretetére, hogy úgy égesse el bűneiket, mint a pusztaság forró napsugara égeti az ember testét.

Minden esztendőben a Nagyböjt idején emlékezik az Egyház Egyiptomi Mária küzdelmeire, az ő csodálatra méltó életére. Krétai Szent András kánonja magába foglalja Isten eme nagy szentjéhez való könyörgésünket, melyet „Mária állásának“ (kitartásának) nevezünk. A bűnbánatban való kitartásnak. A hitben való kitartásnak. A bűnnel vívott harcban való kitartásnak. Nem egyszeriben, nem hirtelen, de úgy, ahogy azt Mária tette, nap nap után, évről évre. 47 évig?! Vagy kitudja meddig…

Ünnepzárás

Feltöltve 2017/02/20 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Uncategorized

Holnap  – 2017.02.21. – a Találkozás ünnepzárása – a szent liturgia reggel 08.00 órakor lesz.

Aranyszájú szent János

Feltöltve 2017/02/07 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Szent Mózes hajlékának hírei

zlatousty

Január 27/ február 9 – Aranyszájú szent János ereklyéi átvitelének emléke. Ebből az alkalomból virrasztó istentiszteletet tartunk a szent hajlékban

2017. február 8-án, 21.00 órai kezdettel

  • nagy vecsernye
  • könyörgő kánon az Istenszülőhöz
  • szent áldozás előtti imák
  • liturgia

Teológus szent Gergely

Feltöltve 2017/02/06 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Szent Mózes hajlékának hírei

Teológus szent Gergely – konstantinápoly érseke /398/

jan25/febr 7

Holnap – 2017.február 7.én a szent liturgia reggel 07.30- kor lesz

gregor-bohoslov

SZENT NEKTÁRIOSZ

Feltöltve 2017/01/31 Szerző: -Sf-
Kategóriák: Szentek élete

nektarios_rastSzent Nektáriosz 1846. Október 1.-én született a thrákiai Szilivriában. Szegény családból származott. A keresztségben az Anasztasziosz nevet kapta. Szülei, Kefalasz Dimosz és Vaszilissza, mint a többi testvérét, Anasztaszioszt is jó kereszténynek igyekeztek nevelni. Az általános iskolát saját falujában végezte el. A fiú azonban felsőfokú teológiai végzettség után vágyakozott, mert mint tanító akarta magát hasznossá tenni az emberek számára. A nagyon szegény szülők azonban ezt nem tudták számára biztosítani. Tizennégy éves korában, szülei áldásával Konstantinápolyba utazott munkavállalás végett. Egy dohányfeldolgozóban helyezkedett el, ahol nagyon kevés volt a fizetése, ezért használ ruhát és elnyűtt cipőt viselt. Állandóan éhezett. Egyedül az imában lelte vigaszát. Hozzá segítették, hogy elutazzon a Szent Földre. Onnét visszatérve, ott hagyta ezt a munkát és előbb nevelő, majd egy általános iskolában segédtanár lett.

A vágy, hogy szerzetes legyen, korával fokozatosan erősödött benne. Szeretett volna tovább tanulni teológiát. Nagyon szerette az aszketikus életet. Pachomiosz atya, Chiosz szigetén a szerzetesi életre tanította, amely a legszebb Istenhez vezető út.

Majd 1876-ban Lázár néven szerzetessé nyírták, később 1877. január 15-én pedig diakónussá szentelték, amikor is a Nektáriosz nevet kapta. A sziget egyik gazdag lakosa hozzá segítette őt, hogy Athénben befejezhesse a gimnáziumot.

A tanulmányok befejezése után, ajánlást adott neki az alexandriai Szofroniosz patriarchához. A patriarcha személyesen meggyőződött a jótevő szavainak igaz volta felől, és lehetővé tette Nektáriosz számára, hogy teológiát tanulhasson az athéni egyetemen. Diplomáját 1885-ben szerezte meg. Visszatért Alexandriába, ahol 1886-ban pappá szentelték, majd három évvel később pedig püspökké – Pentapol metropolitájává.

A szerzetes és püspök alázatossága némely emberekben irigységet váltott ki iránta olyannyira, hogy hamis pletykákkal bevádolták Nektárioszt a patriarchánál. A patriarcha hitt a pletykáknak, és még más pletykák következtében megfosztotta őt püspöki székétől és kiutasították Egyiptomból. Athénben telepedett le, ahol a pletykák miatt, amelyek megelőzték érkezését, semmilyen munkát sem kapott. Nektáriosz mindent némán elviselt. Amikor világossá vált, hogy rágalmazás és hazug pletykák áldozata lett, egy messzi provinciális helyen prédikátorként alkalmazták, majd később, mint iskolaigazgatót.

Szent Nektáriosz arra vágyott, hogy monostort alapítson, ahol eltölthetné életének hátralevő részét. Hosszú ideig gyűjtötte a pénzt, és még, mint iskolaigazgató, Egina szigetén megvett egy ősrégi monostort templommal együtt. Kevés pénzéből felújította és bővítette is. Miután Eginára költözött, sok csodás gyógyulás történt, ami azt eredményezte, hogy egyre több ember keresett nála vigaszt és segítséget.

A monostorban szigorú aszketikus élet volt, amit nem csak megkövetelt, de ő maga is példásan betartott. Annak ellenére, hogy Szent Nektáriosz és a nővérek szigorú életmódot folytattak a monostorban, Athénben akadtak olyanok, akik ártottak a Szentnek és a monostornak. Erkölcstelenséggel vádolták. Sok rágalmat és megaláztatást kellett elviselnie. Hamis vádakat írtak ellene a szinódusra, ezért az athéni érsek személyesen ment el a szigetre, hogy meggyőződjön az igazságról. Amikor egy idő után távozni készült, megállapította, hogy ott „Isten ügyével foglalkoznak”. Minden viszontagság ellenére a monostor gyarapodott. Olyan lelki központtá vált, ahol a hívek megerősítésre és vigaszra találtak.

Szent Nektáriosz húsz évig élt a monostorban. Történt, hogy 1920-ban megbetegedett. Nagy fájdalmai voltak, de senkinek sem beszélt erről. Az, aki annyi embernek szerzett gyógyulást és segített a bajbajutottakon, önmagán segíteni képtelen volt. Isten akarata volt ez. A betegség kitartott. Amikor a fájdalmak már elviselhetetlenné váltak, a nővérek Athénbe vitték egy korházba, ahol a szegények és esélytelenek osztályán helyezték el, mivel a püspöknek nem volt arra pénze, hogy megfizesse a kezelést és jobb helyet kapjon. Két hónapig élt itt, majd 1920. November 8-án az Úrhoz költözött.

Amikor a nővérek a korházba jöttek, hogy előkészítsék testét a temetésre, levetették róla az inget és a szomszédos ágyra helyezték, amelyen egy teljesen lebénult ember feküdt. Amit az ing hozzáért, az felkelt és járni kezdett. A szoba megtelt mennyei illattal.

Amikor a hajó közeledett a koporsóval a szigethez, a sziget összes templomában zúgtak a harangok, az emberek pedig azt hangoztatták: „Elvesztettük védelmezőnket. Árván maradt a sziget!”. A templom, ahol elhelyezték a koporsót, megtelt kellemes illattal.

Öt hónappal a temetés után szent Nektáriosz földi maradványait áthelyezték a kriptába, mikor is felfedezték, hogy teste nem indult oszlásnak, de rugalmas és illatos. Mindjárt halála után elkezdődött a bizonyságok sorozata arról, hogy szent. Sok ezer csodálatos gyógyulásról számoltak be és jegyezték azt fel. Ezért nehéz lenne olyan betegséget találni, amely Szent Nektáriosz közbenjárására nem lenne gyógyítható.

A szigorú kánoni előírások betartásával, a konstantinápolyi patriarchátus 1961-ben hivatalosan is szentté avatta.

Emlékét november 8/22 tartja az Egyház.

__________________________________

Szent Nektáriosz ünnepén Szent Mózes hajlékában minden éven virrasztó istentiszteletet tartunk.01