ZEMPLÉN

Zemplén egy gazdag múltú község

A Bogrog azért egyedülálló, mert nincs forrása. Négy keletszlovákiai folyó: az Ung, Laborc, Latorca és az Ondava összefolyásából keletkezik. És éppen ott, ahol a folyók találkoznak, áll a mai Zemplén falu, amely nevet adott a középkori Zemplén megyének.

Azt a a helyet, ahová a várat építették, lakták már az őskörszakban, az egész őskorban és a korai történelmi időkben is. Azonkívül, hogy olyan hegyen áll, amelyik stratégia szempontból rendkívül előnyös, menedékül szolgált az embereknek és az állatoknak is, főleg, amikor a környék tengerré változik és minden élőlénynek a magasabb helyre kell menekülnie.

Már a múl században a zempléni Várhegyet „a történelmi régiségek bányájának” nevezték, és hogy ez tényleg így van, azt bebizonyították az elmúlt évtizedek ásatásai.

Már az őskorszakból ismerünk hasított kőeszközöket a Várhegyről, Zemplén területéről és közvetlen környékéről is. Ezek terepjárásokból származnak, objektumok nyomaira eddig nem sikerült rábukkanni.

Több lelet származik az újkőkorszakból, a községtől északra – a Céke felé vezető út mindkét oldalán – nagy terjedelmü települést találtak. Annak dacára, hogy még nem került sor a feltárására, a nagyszámú agyagedénytöredékek és kőeszközök, melyek főleg szántás után kerülnek felszinre, lehetőséget adnak arra, hogy el tudjuk képzelni a telep méreteit.

Egy bronzkori lakótelep és temető nyomait, főként ennek a korszaknak a késői fázisából – a Tábor és Táboralja nevü dűlőkön sikerült felfedezni. Sajnos a mai sűrűn beépitett utca ezeket a nyomokat nagyjából befedte. Az, amit még sikerült megmenteni, a házak udvarain és kertjeiben végzett kisebb ásatásokból származik. Így találták azt a hamvasztásos sírt is, amelyik két kerámiaamfórát,tálat, vázát, bronzkarperecet és kést tartalmazott.

A bronzkor végéről származik az a kincs, ami a szövetkezet gazdasági udvarának rendezésénél került elő. 48 tárgyat tartalmazott: szekercéket, harci baltákat, sarlókat, vésőket, lándzsahegyeket, késeket, tűket, kardot, karperecet és nyakperecet. Mivel mindegyik tárgy törött, vagy legalábbis sérült, arra lehet következtetni, hogy ezeket átolvasztás céljából gyűjtötték.

A korai vaskorszakban már a Várhegyet is huzamosabban lakták. Azok az objektumok, melyeket a földvár sánca alatt találtak, azt bizonyitják, hogy azt később épitették – már a késői vaskorszakban, Kr. e. I. században.

A földvár belső területének kb. ellipszis formája van – hossza 230, szélessége 140 m, területe 24 060 négyzetméter. A sánc hossza 585 méter, magassága a belső oldalon maximálisan 10 méter. Ezt a terjedelmes sáncot – melynek a magját kő és fakonstrukció képezi, amit agyaggal fedtek be – a kelták, illetve dákok épitették, akik abban az időben a felső Tisza vidékét lakták.

Sajnos a földvár belső területét a későbbi épitkezésekkel és a máig használt temető sírgödreivel annyira elpusztították, hogy az ásatások folyamán nem lehetett megállapítani milyen épületek állhattak itt az időszámitásunk előtti és utáni századokban.

Arról, hogy a zempléni Várhegyen álló földvár abban az időben fontos gazdasági és politikai központ lehetett, tanúskodnak a vas feldolgozásának nyomai, a talált pénzérmek, valamint a nagyszámú kerámiatöredék és a fazekaskemence, amelyet közvetlenül a Várhegy alatt tártak fel. A pénzekból olyan mennyiséget ismerünk Zemplénből és környékéről, hogy a szakirodalom a számukra a „zempléni típus” elnevezést használja.

A Kertalja nevű dűlőn feltárt áldoztai hely is ennek a nevezetes telepnek létezésével függ össze. Ebben rengeteg ép edényt és kerámiatöredéket, vas munkaeszközöket, fegyvert és ékszert találtak. A legkivállóbb leletek közé tartozik a vasbilincs, melyhez hasonlót kelta környezetben eddig csak Angliában találtak. Figyelemere méltók az ún. „asztragál öv” bronz részei is, melyek eredetileg egy bőr szíjra voltak erősitve.

Eddig nem sikerült olyan kelta, esetleg dák sírokat találni, amelyeket a Kr. e. 5O év elé lehetne keltezni, pedig egy ilyen gazdag erődítménynél létezniük kellett. De nem ismerjük azt a telepet sem, amely a Kr.u. első évszázadokban állt itt, pedig ennek feltártuk a temetőjét. Ez a Szélmalomdombon volt, ahol 15 halomsírt sikerült felismerni. Ezek között is voltak olyan sírok, melyek fölé nem épitettek halmot.

A több évig tartó ásatások folyamán 177 sírt tártak fel. Ezekből olyan gazdag leletanyag került elő, amely lehetőséget nyújt arra, hogy megismerhessük a temetkezési szokásait, de az egész anyagi kultúráját azoknak, akik halottaikat ide temették.

A sírok hamvasztások voltak. Az égetett csontokat urnákba helyezték, vagy csak gödrökbe szórták. Feltételezhető, hogy ezek textil vagy faburkolatban voltak, de ezek nyomai nem maradtak meg. Olyan urnákra is sikerült bukkani, melyekben az égett csontok anatómiai rendben voltak elhelyezve – az alján a lábak, feljebb a törzs és a kezek, tetején a koponya csontjainak maradványai voltak.

Leggazdagabbak a harcosok sírjai voltak, főleg az a fejedelmi sír melyben egy vaskard UTILICI felirattal és egy páncéling is volt. Ezek a tárgyak inkább a tulajdonos hatalmának jelképei voltak, mint fegyverek.

A 3. – 6. századi leletek Zemplén területén eddig olyan kisszámban kerültek elő, hogy az ebből az időszakból származó települést csak feltételezhetjük.

Számosabbak a szláv leletek főként a 8.- 9. századból. Ebbe a korba keltezhetjük az erőditmény nagyszabású feljujítását, akkor épitették a sáncra a fapaliszádot is.

A 9. század végén játszódott le a harc az erőditmény birtoklásáért a szlávok és magyarok közt, akik akkor léptek át a Kárpátokat, hogy elfoglalják új hazájukat. Valószinüleg akkor esett el az a magas rangú harcos, akit minden pompával egy rómaikori halomba temettek. A fenlévő halomba egy aknát ástak, ami aztán ujból betöltöttek.

A sír gazdag leleteiből említést érdemel a 300 aranyozott ezüstveret, amelyek a halott ruháját és a lószerszámot díszítették, a Fekete-tenger vidékéről származó ezüstcsésze, az arany fülbevalók, kar- és lábperecek, nyakékek, nyilak, kengyelek,

De legfőképp a kard, melynek alakja a hagyományos árpádházi királyi kardra emlékeztet.

Éppen ez a kard és egy hajtekercs – az Árpádok totemének a turul madárnak ábrázolásával – alapján egyes régészek felvetették azt a lehetőséget, hogy ez Álmosnak, Árpád apjának volt a sírja.

Az bizonyítható, hogy ez egy olyan fejedelem sírja, aki akkor esett el, amikor a magyarok behatoltak a Tisza vidékére – ugyanis a sírban csak olyan tárgyak voltak, amelyek még az őshazából származtak.

A Kertalja nevű dűlőn, az említett áldozati hely mellett volt egy olyan 1O. – 11. századi temető, amelyik a magyar állam alapításának korára jellemző. A sírokban már nincsenek mellékletek, csak ritkán akad egy kicsi ékszer, vagy ruhadísz. Ez már a kereszténység hatása, amely tiltotta azt, hogy pogány szokás szerint különböző tárgyakat tegyenek a sírokba.

Az 1214-ből származó feljegyzésből tudjuk, hogy terjedelmes volt az épitkezés a sáncon kívül is. A 13. században a zempléni vár lett a királyi megye székhelye.

Egy 1332-ből származó irat pedig arról tanúskodik, hogy a várban az erőditmények és védőhelyek védőszentjének, Szent Györgynek temploma állt. A legnagyobb valószínűséggel ennek nyomait a jelenlegi református templom – amely a régi gótikus alapokon lett ujáépitve 1628-ban – alatti rész feltárása után lehetne megtalálni. Mindmáig ez nem történt meg.

Az, hogy Zemplénben jelentős egyházi központ volt, kiderül az 1313-as iratból, amely Péter, zempléni archidiakónusról tesz említést.

A szájhagyomány egy fatemplomról is beszél, amely nagy valószínűséggel a nagy tűzvész idején elpusztult.

A kálvinista templomhoz a tornyot a vártorony romjaiból 1872-ben épitették.

Azok a sírok, emelyeket a vársánc belső oldalán tártak fel, a legrégibb templommal egyidősek.

A vár alatti település egyhamar vásár központtá vált. Már a 13. században meggapta a vámjogot. 1299-től 1754-ig Zemplénben tartották a megyei gyűléseket. Ezek eleinte a várban voltak, később egy hatalmas épületet emeltek erre a célra – ez az épület mind a mai napig a falu közepén áll.

Zemplén hanyatlása a 17. században kezdődött. Először a várat rombolták le, majd áthelyezték a hivatalokat Sátoraljaújhelybe, csak az éves vásárok maradtak meg. 2OO7 nyarán a részben belülről is felújított épület a “Zempléni kultúrális nyár” keretén belül kiállítás és komolyzenei koncert helyszíne volt.

többet itt lehet megtudni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: