június 2011 havi archívum

A szerzetes tulajdona – tűz.

2011/06/23

Egy bizonyos szerzetesnek volt egy szegény testvére, aki a világban élt, és a szerzetes mindent, amit munkájával megkeresett, neki adta. Testvére azonban egyre szegényebb lett, annak mértékében, hogy mennél többet kapott a szerzetestől.

Látva ezt a szerzetes, elment egy öreghez, és mindent elmondott neki. Az öreg azt válaszolta: “Ha rám akarsz hallgatni, akkor többé semmit se adj, de mondd neki azt: “Testvérem! Amikor nekem volt, adtam neked, most viszont te fáradozz, és amit megkeresel, add nekem.” Mindent, amit csak hoz majd neked, fogadj el tőle, és add azt egy zarándoknak, vagy egy szegény szerzetesnek, kérve őket, hogy imádkozzanak érte.

Amikor a szerzetes az öreg tanácsa szerint cselekedett, a világban élő testvér nagyon elszomorodva távozott tőle. Egy bizonyos idő múltán azonban eljött a testvér és hozott a kertjéből különféle zöldséget. A szerzetes elfogadta tőle és oda adta az öregeknek, megkérve őket, hogy imádkozzanak testvéréért.

Amikor azok elfogadták az adományt, a testvér hazament. Majd később újra eljött, hozott ismét zöldséget és három kenyeret. A szerzetes elvette, és hasonlóan cselekedett, mint az előző adományokkal. A világi testvér, miután áldást kapott, eltávozott.

Harmadik alkalommal már sok élelmet hozott – bort és halat is. A szerzetes csodálkozva szemlélte mindezt és összehívta a szegényeket, megvendégelve őket. Majd ezt kérdezte testvérétől: “Nincs szükséged néhány kenyérre?” Az pedig azt válaszolta: “Nem, atyám! Korábban, amikor bármit is elfogadtam tőled, az, mint a tűz, úgy jött be az én házamba, és felemésztette azt. Most pedig, amióta nem fogadok el tőled semmit, mindenem van, sőt még feleslegem is, és az Isten megáldott engem.”

A szerzetes elment az öreghez és elmesélte neki a történteket. Az öreg elmagyarázta: “Te talán nem tudod, hogy a szerzetes tulajdona – tűz? Ahová az bemegy, ott mindent lángra lobbant. Testvérednek nagy hasznára válik saját fáradozása következtében adományt adni, hogy érte a szent férfiak imádkozzanak. Ennek következtében pedig áldásban részesül és megsokasodik vagyona.”

Отечник.ru – Sf.

Pünkösd

2011/06/11

A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. – Jn 14,26.

Krisztus csalhatatlan ígérete mindannyiunk számára szól, aki elismerjük Őt Urunknak és Megváltónknak. A Szentlélek, ha felkészülve várjuk, megtisztulva testben és lélekben, minden ember számára megmutatja a helyes utat, amely elvezet bennünket a szentek közösségébe, nem kevesebb dicsőséggel, a szentekhez hasonlóan, mint ahogyan annak tanúi voltak tíz nappal ezelőtt az apostolok és a Istenszülő Szűz az Olajfák hegyén.

Ma a Szentlélek kegyelme gyűjt bennünket össze, hogy mindannyian tanúi legyünk ama nagy eseménynek, amely Dávid városában történt ama napokban. Ne csupán szemlélői legyünk Isten nagy csodáinak, de tevékeny résztvevői is, hogy bennünket is elárasszon az a fentről jövő tűz ereje, amelyre a mindennapokban nagy szükségünk van ahhoz, hogy Isten parancsainak teljesítői és ne csak ismerői legyünk.

Engedjük, hogy az isteni tűz a mi érzékeinket is hassa át azzal az erővel, amelynek birtokába kerültek az apostolok is ezen a napon. Hagyjuk, hogy égessen el mindent, ami gátol bennünket abban, hogy Istenhez közelebb juthassunk. Ekkor lesz teljes, ekkor lesz értelme részt vennünk a pünkösdi istentiszteleteken, amikor a térdhajtási imák során megvalljuk gyöngeségeinket, és elismerjük, hogy más istent nem tudunk szolgálni, egyedül csak az igaz és mindenható Urunkat és Teremtőnket, Akinek a Fiúval és a Szentlélekkel együtt tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké. Ámin.

igumen Szerafim

A szerzetesi élet – II.

2011/06/04

Milyennek kell lennie egy igazi szerzetesjelöltnek?

Az igazi szerzetesjelölt – az nem más, mint az igazi előkép képmása, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, Aki engedelmes volt az Atyaisten irányában mindhalálig és a Feltámadás ünnepélyével ajándékozott meg bennünket. “Én kaptam minden hatalmat égen és földön.” -Mt 28,18 – ezzel azt tárja fel előttünk a tökéletes Szófogadó, amire joga van minden küzdőnek, és bőségesen meg is kap, mert nem szűkön mér az Isten. Ez a mi örökségünk – megszentelődés és fiúvá fogadás.

A szerzetes csak abban az esetben érheti el az ő magas célját, ha a teljes lemondás útján megszabadult mindentől, ami az övé, és következésképp az engedelmesség révén, halottá tette magát az érzéki és az eszmei világ számára egyaránt. Ezzel megszabadul a régi embertől, és bizalommal mondja: “Nézd, én mindenemet elhagytam, és követtelek téged”. – vö: Mt 19,27. Akkor azt hallja majd az Úr hazugtalan szájából, hogy az örök élet örökösévé lett.

Ó, boldog szófogadás, te, amely a Kezdetnélküli Atya és Szentlélek kebléből az Isten-Ígét fakasztottad, Magát a Szeretetet, – te az első szófogadatlanság által kiváltott zűrzavart is egyensúlyba hoztad.

A cél, amelyet harcolván igyekszik elérni minden szerzetesjelölt – az a teljes és tökéletes lemondás az előző életéről, lemondás saját akaratáról és dolgairól. Ha ez sikerült neki, akkor Isten irgalmának koszorúját nyeri el, amely a szenvedélymentességet és a teljes szabadságot ajándékozza neki.

Az ilyen küzdők érdekében fordul, bizonyos értelemben, a mi természetünk Megújítója az Atyához, mondván: “Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet” – Jn 17,24.

Ezért hát, mindaz közületek, aki a Fiú együttkövetői szeretnétek lenni, Aki az Atya Szeretete, válasszátok a boldog szófogadást és kövessétek őt az életetek során. Mert ebben rejlik a kereszt felvételének értelme, ez vezet el minden akadály nélkül a Mennyek Országa

A harmadik rész