április 2012 havi archívum

A szeretet balzsama

2012/04/29

Kora hajnalban, félve és remegve indultak a kenetvivő asszonyok, hogy megtegyék, amit a korabeli szokás előírt. Féltek és remegtek, mert jól tudták, hogy az életük forog kockán és ha a római katonák elfogják őket, nem biztos, hogy tudnak majd megfelelő mentséggel szolgálni.

Mi tehát a titka annak, hogy mégis elindultak?

Mi volt az a titokzatos erő, amely hajtotta őket minden veszély ellenére?

Vagy talán annyira balgák lettek volna, hogy nem tudták felmérni a helyzet komolyságát? Aligha lehetne felhozni ilyen érvet tettük magyarázatára. Nincs itt semmi rejtélyes, amit nem lehetne megmagyarázni annak a tanításnak az erejével, amelyet Attól tanultak, Akinek a sírjához éppen igyekeztek. Tőle és beszédeiből merítették azt a bátorságot, amely hajtotta őket minden veszély ellenére. Abból a Forrásból fakadt a hitük és meggyőződésük, amely kiapadhatatlan, mindig friss, időszerű és örök.

A mindig kétkedő ember soha nem lesz képes felfogni és soha sem lesz birtokában annak az erőnek, amely a kenetvivő asszonyokat indította útnak kora hajnalban. Örökké mentségeket keres a maga gyávaságának, esetleg lustaságának igazolására, hogy ne kelljen egy lépést sem tennie abba az irányba, amely kimozdítaná őt elpuhult, a semmiben eltűnő életmódjából.

Milyen is és miről szól az a tanítás, amely ekkora bátorságot adott a gyönge asszonyoknak?

Nem szól az semmi másról, mint a szeretetről, a megbocsátásról, az alázatról, a gonosszal való elszánt harcról. Amit láttak, amit hallottak, ahogyan megtanulták, úgy is cselekedtek. Ilyen az igazi tanítvány.

A gonosszal való elszánt harc legyőzte bennük a katonáktól való félelmet. A megbocsátás készsége erőt adott nekik, hogy felvállalják az esetleges igaztalan eljárást velük szemben. A szeretet, amelyet a Mestertől láttak és tanultak, a jóság, a félelem, az alázat és a remény könnyeivel kevert drága balzsamot vitette velük a sírhoz. Nem volt az más, amit az asszonyok magukkal vittek, mint a szeretet balzsama. A szeretet balzsamát vivő asszonyok jutalma pedig az igazi örömhír volt: nincs itt, feltámadt!

igumen Serafim

A kilencedik nap

2012/04/22

Kedden -2012.04.24. – az örvendezés napja van. Egy sajátos megemlékezés ez az elhunytjainkról.

Krisztus feltámadt

2012/04/15

Szent Mózes hajlékában

a feltámadási istentisztelet és a pászkaszentelés 

2017. április 16- án, 04.00 órakor lesz.

 “Feltámadt Krisztus és örvendeznek az angyalok. Feltámadt Krisztus és uralkodik az élet. Feltámadt Krisztus és senki halott nincs a sírban. Feltámadt Krisztus, első zsengévé lett a halottak közül. Övé a hatalom és a dicsőség, mindörökkön örökké. Ámin.”

(Aranyszájú Szent János)

Nagypéntek

2012/04/13

Evangélium a Nagyhét első napján

2012/04/09

Ezen a napon az Egyház a kiszáradt, terméketlen fügefa történetét tárja elénk. Az Evangélium tanítása szerint, ez a történet nagy jelentőséggel bír az ima és a hit ereje tekintetében. Ugyanis ezek nélkül az Isten előtt az ember lelkileg halottnak számít. De jelenti az elszáradt fa az ember kétségeskedését is. Láthattuk a zsidóság kétségeskedését Krisztus tanítása tekintetében, és sajnos, felfedezhető ez a kétségeskedés a keresztények köreiben is.

A gonosz arra törekszik, hogy ezt a bűnt jól elhintse lelkünkben, és ha lehet, az életünk végéig ott is maradjon. De a bűn, csak újabb bűnt szül, és a kétségeskedéshez párosul a képmutatás, mert az ember, félelmeit, kétségeit álcázva, úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ezzel csak önmagunkat, esetleg embertársainkat csaphatjuk be. Jön Krisztus, Aki keresi életünk fáján a termést, de semmit sem talál – emiatt pedig megfedd és elátkoz, mint ama terméketlen fügefát. A bűnbánat méltó gyümölcsét nem termő lélek, bizony, nagyon is hasonlít ehhez a fához.

Még néhány nap, és Krisztus sírjához járulunk. Lesz-e azon a napon elegendő, a bűnbánat termésének illatozó gyümölcséből, amelyet mint illatozó balzsamot viszünk majd az eltemetett Megváltónknak? Miután jól megvizsgáltuk tetteinket, és hiányosságokat véltünk felfedezni, a világi készülődés mellett, igyekezzünk szert tenni a lelki javak és jótéteményekre is mindaddig, amíg van rá idő, nehogy üres kézzel, puszta lélekkel kelljen a Megváltóhoz járulnunk.

Ha netalán még mindig kételkedsz, ha netalán fogytán az erőd, gondolj csak a viszont ajándékra, ami ez esetben nem más, mint az örök Élet a szentek közösségében.

igumen Serafim

Nagyheti olvasmányok

2012/04/09

A Kínszenvedés hete:

https://hodigitria.wordpress.com/2010/03/29/a-kinszenvedes-hete/

Beszéd Júdás árulásáról:

1. https://hodigitria.wordpress.com/2011/04/20/beszed-judas-arulasarol-i/

2. https://hodigitria.wordpress.com/2011/04/21/2269/

Krisztus sírjánál:

https://hodigitria.wordpress.com/2010/04/02/krisztus-sirjanal/

A Kínszenvedés hete

2012/04/08

Ímhol a Vőlegény…

Ímhol a Vőlegény jő éjfélkor,… a hét három első napjának hajnali istentiszteletein hangzanak el a tropár ezen szavai. Érkezik a Vőlegény és a mi feladatunk pedig az, hogy méltóképp fogadjuk Őt. Eme szavak titka arra hívja fel figyelmünket, hogy összeszedettek legyünk, hogy készek legyünk a Mennyei Vőlegény – a mi Urunk és Megváltónk fogadására.

Testileg és lelkileg is érint bennünket ez a készülődés, mert amikor különleges vendéget várunk otthonunkba, akkor tehetségünkhöz és erőnkhöz mérten mindent megteszünk, hogy minden a legnagyobb rendben legyen úgy, ahogyan az illik.

Az elmúlt Nagyböjt, amely pénteken véget ért, amennyiben azt kellően töltöttük el, elég energiával kell, hogy szolgáljon számunkra, hogy ez a találkozás méltóságteljes legyen.

A Nagyhét szent napjaiban, használjuk a megszerzett bölcsességet, testi és lelki tisztaságot és energiát, hogy a befejezés, amely Krisztus Fényes Feltámadásába torkollik, minden ünnep ünnepe legyen számunkra.


igumen Serafim