február 2016 havi archívum

Az Atya ölelésében

2016/02/27

Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét!

Lk 15,12.

Hány lázadó lelkületű embertársunk tesz hasonlóan, amiként a tékozló fiú cselekedett! Kényelmetlennek és szűknek tartjuk az atyai ház kereteit és ki akarunk törni. Elviselhetetlen számunkra az atya közelsége, az ő szerető ölelése és azt hisszük, hogy ha egyszer sikerül lerombolni és szétszaggatni minden korlátot és köteléket, utána a korlátlan boldogság vár ránk.

Ahogy sokan a család biztonságos öleléséből igyekeznek kitörni, ugyanúgy, sokan az Isten közelségét akarják messze tudni maguktól. Az első esetben fizikailag, bár nem minden esetben szerencsés, de megvalósítható az elhatározás. Viszont sokkal bonyolultabb kitörni és elmenekülni Isten elől, Aki mindenütt jelen van. Mégis olyan sokan megpróbálnak távol futni tőle…

Amikor viszont első fellángolásunkban, a határtalan szabadság és boldogság hamis reményének érzetében elrugaszkodni próbálunk Istentől, egyáltalán nem jut eszünkbe, hogy valójában létezésünk biztonságát igyekszünk lerombolni. A bűnös gondolat kiolthatatlan vágyat ébreszt az ember lelkében, elméjében, amit a megvalósítás szomorú ténye követ.

Ilyen gondolatok gyötörték a tékozló fiút is. Bár mindene megvolt, de a kísértés legyőzte benne a józan gondolkodást és menni akart. Talán maga sem tudta, hogy hova, de mindenáron menni akart, győzött az otthontalan, apátlan gyalázat vágya. A hamis szabadságérzetet viszont a vagyon csak egy ideig volt képes helyettesíteni. Hamar rá kellett ébrednie döntésének helytelenségére, valamint annak felismerésére, hogy mi az igazi biztonság.

Számkivetettségében ráébred arra, hogy az atya házában még a szolgáknak is jobb sorsuk van. Hirtelen felébred benne előző vágyainak ellentéte és rohan, meg sem áll mindaddig, amíg újra nem érzi az atya biztonságot nyújtó ölelését. Most már van tapasztalata, tudja, hogy amit tett, semmiképp sem dicséretes és ennek megfelelő az ő hozzáállása is: “Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened is!”

Ebben a felismerésben és bűnvallomásban rejlik az ő gyalázatból és kárhozattól való megmenekülése. És ugyanúgy, minden Istentől elrugaszkodott ember számára is ez a felismerés és az ilyen megtérés lehet csak az egyetlen út a hibák kijavítására. Miután felismerjük, hogy helytelenül cselekedtünk, ne halogassuk az atyai házba való visszatérésünket, de a megfelelő bűnbánat után, siessünk visszatérni  az Atya semmivel sem pótolható ölelésébe, ami egyenlő az üdvösséggel.

Reklámok

Az Istenszülő ünnepe képekben

2016/02/27