június 2012 havi archívum

Volt-e VIII. egyetemes zsinat?

2012/06/28

Összesen hét egyetemes zsinat volt. Ugyanis 1054-ben, a keresztény Egyház megszűnt egységes lenni és két ágban létezett tovább – Keleti és Nyugati. Amennyiben létezett a megosztás, nem volt lehetőség egyetemes zsinat összehívására, amely közös lett volna az egész kereszténység számára. Mindössze csak helyi zsinatok voltak.

A XV. században kísérletet tettek a nyolcadik egyetemes zsinat összehívására. Ebben a történelmi időszakban a Nyugati Egyház a pápa vezetése alatt határozott helyzetet foglalt el, Keleten viszont a messzemenőkig minden tekintetben, nyugtalan helyzet uralkodott. A bizánci birodalmat az oszmán hadsereg szállta meg. A törökök csaknem az egész bizánci területet elfoglalták. Éppen ezért, a bizánci birodalom területe alig lépte túl a főváros, Konstantinápoly határait.

A görögök nagyon jól tudták, hogy a főváros elfoglalása után a mohamedánok nem tűrik meg földjükön a hitetleneket és ezek közül is az elsők, akiket utolér a vész, az ortodox keresztények lesznek.

Bizánc helyzete végzetes volt, azonban a római pápa váratlanul katonai segítséget ajánlott fel. Igaz, azzal a feltétellel, hogy a keleti keresztények egységre – unióra lépnek a nyugatiakkal. Ezek szerint az Egyház ismét egységessé válna, amelynek élén a pápa állna, és az egyesült hadsereg elűzné a muzulmánokat. A keleti és a nyugati keresztények azon voltak, hogy összehívják az egyetemes zsinatot – határozatot hozni arról, hogy lehetséges-e vagy sem az Egyház egyesülése.

A zsinatot kezdetben Ferrarába hívták össze, majd áthelyezték Firenzébe. A bukás köve abban a latin tanításban rejlett, amely szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, vagyis a filioque. Bármennyire is próbálkoztak a római bíborosok, bármilyen ékesszólással is győzködték az Ortodox Egyház képviselőit, semmiképp sem tudták meggyőzni a keleti keresztényeket, hogy elfogadják ezt az elképzelést.

A görögök részéről, Efezus metropolitája, Márk volt a leghajlíthatatlanabb. Mígnem végül minden ellentét a keleti Márk és a nyugati dominikánus János közötti ellenállásba torkollott. Kettejük hosszú vitatkozása kifárasztotta a zsinat résztvevőit annyira, hogy Márknak megtiltották, hogy részt vegyen a zsinat ülésein, a görögöket pedig ultimátum elé állították: vagy elfogadják a latin tanítást, vagy pedig térjenek vissza a megszállt Bizáncba.

A zsinat bezárásának létezett egy másik oka is: a zsinat összes költségeit Róma állta. Azonban ez sokáig nem mehetett így tovább, és egy szép napon a nyugati keresztények bejelentették, hogy egyszerűen felfüggesztik az fenntartásra való pénz folyósítását.

Végül több egyházi személy, a görögök részéről aláírta az unióról szóló egyezményt. Efezusi Márk ettől határozottan elzárkózott. Az egyezmény görög és latin nyelven íródott, amely végül is a kívánt eredményhez nem vezetett. Az első közös liturgián a görögök elzárkóztak attól, hogy latin szokás szerint áldozzanak, a latinok pedig attól, hogy görög szokás szerint. Mindezt még az is tetézte, hogy a Bizáncba való visszatérés után többen bűnösnek nyilvánították magukat amiatt, hogy aláírták az egyezményt, és nem kevés volt közülük olyan, aki lemondott egyházi rangjáról.

A zsinatot meg nem tartottnak nyilvánították. A görögök nem kapták meg a katonai segítséget, és néhány év múltán, 1453-ban, a birodalom elbukott.

taday.ru -Sf-

A tiltott gyümölcs

2012/06/25

Azokat a helyeket, amelyek alkalmat adnak számodra az elbukáshoz, kerüld, mint az ostorcsapást, mert amikor számunkra láthatatlan a tiltott gyümölcs, akkor bennünk a vágy is gyengébb.

Létrás szent János

Mert minden ember életében van valamilyen tiltott gyümölcs. Egyeseknél egy egész csokorra való is található. Mindenekelőtt azonban, fel kell őket ismernünk. Mindezt a Szentírás segítségével megtehetjük. Miután pedig felismertük, jól el kell őket rejteni a szemünk elől, vagy pedig nekünk magunknak kerülni kell őket. Hogy mindez hogyan lehetséges, azt megtudhatjuk a szentatyák írásaiból – csak cselekednünk kell.

A legfontosabb azonban – amit a szentatyák tanítanak, és amit felismerünk saját tapasztalásunk útján – az nem más, mint mindenképp elkerülni az olyan eseteket, amikor a tiltott gyümölccsel érintkezhetünk. Azért, mert amíg e halandó testben élünk, mi mindnyájan gyengék vagyunk, és éppen ezért, a tiltott gyümölcs az elbukott test számára nagyon is édes.

lib. pravmir.ru -Sf-

A legsúlyosabb bűnök

2012/06/22

Gondoltunk-e valaha is arra, hogy mi magunk, mit tartunk a legnagyobb bűnnek? A katolikus tanítás szerint, létezik olyan fogalom, hogy – a hét halálos bűn. Az ortodox szerint pedig a nyolc bűnös szenvedély. Tapasztalatból mondhatom, hogy az emberekkel való lelki beszélgetés kérdéseiben, leggyakrabban az olyan bűnök merülnek fel, mint a gyilkosság, paráznaság, és a rablás. Az utóbbi időben, a médiának köszönhetően, erősen kavarog a köztudatban a homoszexualitás és más gondok kérdése, amelyek nem a hagyományos irányultságoz kötődnek.

Nyilvánvaló, hogy az ismert bűnök nagyobb visszhangra találnak, mint a rejtettek. Azt vettem észre, hogy a protestantizmus szerteágazó csoportjaiban a prédikátorok, mindennél gyakrabban emlegetik az iszákosság és a dohányzás bűnét. Úgy tűnik, hogy ez a két bűn határozza meg azt, a “mienk” vagy-e, vagy sem.

Egyik alkalommal Saul király, gondolván, hogy kedvében jár vele Istennek, áldozatott mutatott be. Előtte viszont, megtagadta megtenni azt, amire Isten kérte őt, hogy megtegye. A Szentírás erről így beszél:

“Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál. 23Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy.” 1Sámuel 22-23.

Egyes esetekben, az emberek arra törekszenek, hogy listát állítsanak össze a veszélyes és legszörnyűbb bűnökről. Nagyrészt ezek a listák a nyilvános – ismert bűnöket tartalmazzák. Lelki értelemben véve, nincs nagy különbség a bűnök között. Mert ugyanis az a helyzet, hogy a “legkisebb bűnért” járó büntetés is eléggé komoly – a halál – éppen ezért, nincs különösebb értelme a bűnök szortírozásának:

“Mert a bűn zsoldja a halál…” Róm6,23.

Amikor Jézus a Szentlélek alászállását jövendölte meg, akkor rámutatott annak egy kötelességére – meggyőzni az embereket bűnről, majd egyben pontossá tette, hogy milyen bűnért:

“Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem”. Jn16,8-9.

Éppen ezért, a “Krisztusban való nem hit” bűne, számomra a legszörnyűbb bűn. Aztán következnek azok a bűnök, amelyek következményei visszafordíthatatlanok. Ha valakit megbántottál, lehetőséged van rá, hogy bocsánatot kérj, de ha megöltél valakit, annak az életét nem adhatod vissza.

Vannak pedig olyan bűnök, amelyeknek negatív hatásuk van az emberekre. Hiszen, ha te vétkeztél, lehetőséged van a bűnbánatra, de sohasem lehetsz biztos abban, hogy az is bűnbánatot tart, akit bűnre vittél.

Majd pedig következnek az úgymond, “jelentéktelen bűnök”. Ezek azért veszélyesek, mert megszokod őket. És elég nehezen is lehet eldönteni, hogy hol van a határa az ilyen bűnöknek – irigység, gőg, engedetlenség, önzőség, vágyódás, mások elítélése és sok más – ezek olyan bűnök, amelyek apróságnak tűnhetnek számunkra, és éppen ezért nem fordítunk rájuk figyelmet. Hozzájuk szokunk, és majd megkapjuk az értük járó büntetést.

Az viszont jó hír, hogy Krisztus, abban az esetben, ha bűnbánatot tartunk Előtte, megbocsájtja bűneinket. És az is jó hír, hogy van Szentlélek, amely segít meglátni bűneinket és megszabadulni tőlük.

mirvam.org – Sf-

Az apostolfejedelmek böjtje

2012/06/10

hatezer vértanúMinden szentek vasárnapját követő napon, kezdetét veszi az apostoli böjt, amely az apostolfejedelmek ünnepéig – jún 29/júl 12 – tart. Ezt nyári böjtnek nevezzük, és sokkal egyszerűbb helyzetben vagyunk ilyenkor, hiszen a nyár friss termése, megkönnyíti a böjtös ételek készítését. Sokan, az Egyházban élők közül, figyelmen kívül hagyják ezt a böjtöt – csupán csak a hanyagság és a gőg miatt. Vannak azonban sokan olyanok, akik nagy figyelmet fordítanak minden böjti napra és időszakra egyaránt.

Minden alkalommal azonban felmerül a kérdés, hogy hogyan viselkedjünk, ha böjti időszakban vendégségbe hívnak bennünket? És itt legyen szó akár egyházi, vallásos emberekről, vagy azon kívüliekről, a kérdés mindig időszerű.

Amikor különböző államfőket hívnak meg más államok vezetői, mindig gondosan utána néz a meghívó a meghívott étkezési szokásainak, nehogy botrányos helyzetbe kerüljön. Sajnos, ez nem minden esetben mondható el a keresztény emberről, ami nagyon lehangoló képet ad. A gőg a hanyagság és az élvezetvágy sokszor gyalázza meg a vallásos ember képét a hitetlenek irányában. De ha a nem a hit szerint élők, ilyen figyelmet fordítanak a meghívott vendégekre, miért is van az, hogy aki nagy harsonával hirdeti magáról keresztény mivoltát, teljes figyelmetlenséggel van saját és mások üdve iránt?

Húshagyó szombaton, amikor a halottakról emlékezünk meg, az apostoli szakasz azt mondja: Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést. De ha valaki azt mondja: “ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt.1Kor 10,27-28.

Szent Pál apostol eme tanításával általában a gőg, a kishitűség és az élvezetvágy következtében az ember nem törődik.

Lássunk hát két jellegzetes esetet.

Ismerősökhöz jöttünk vendégségbe, olyanokhoz, akik jól tudják, hogy mi betartjuk a böjtöt, de a háziasszony, mit sem törődve az egyházi előírásokkal, azt mondja nekünk: “Na, igen, vendégségben vagy, semmi gond, ha most az egyszer megszeged a böjtöt.” Mi pedig, részben az élvezetvágyból, részben pedig kishitűségünk miatt, nem állunk ellen a csábításnak, és saját magunk elítélésére eszünk abból az ételből, amely önmagában ugyan tiszta, viszont a mi falánkságunk és hízelgésünk teszik azt “áldozati felajánlássá”, amelyről Pál apostol azt mondja: “Ne egyetek belőle”.

És íme, a másik példa. Olyan emberek, akik nem élnek az Egyház szerint, teljes lelkükből megvendégelnek bennünket anélkül, hogy szándékuk megbotránkoztatás céljából eredne, csupán csak nem ismerik a mi szabályainkat. Mi azonban beképzeltségünkben és hamis alázatból, nem fogadjuk el az ételt, elszomorítva ezzel a vendéglátót.

Meglehet, hogyha ők meghallanák Krisztus örömhírét, és felfedeznék bennünk az őszinte szeretetet és alázatot, akkor ők maguk is keresztényekké akarnának lenni, és akkor már ők is betartanák a böjtöt. De látva a mi büszkeségünket, nem szeretnének ugyanolyanná válni, mint mi vagyunk. Vajon nem fogják ők akaratukon kívül is átkozni Isten Egyházát, amely adott esetben egyáltalán nem vétkes abban, hogy mi a világi lakomákon való részvétellel megszegjük a böjtöt, és mit sem törődünk szent Pál apostol tanításával?

Ha elkerülhetetlen és nem a mi hitünk szerint élő emberekhez megyünk vendégségbe, nem tartjuk be a böjtöt, hogy ne botránkoztassuk meg őket – ez az alázat cselekedete. Hogy megértsük, itt most az ételről van szó, nem pedig az iszákosságról, amely minden esetben bűnös dolog – akár böjtben, akár azon kívül.

igumen Serafim

Minden szentek vasárnapja

2012/06/09

A mai napon minden szentek emlékét ünnepeljük, mindazokét, akik meghallották Krisztus szavát, akiknek a szíve és értelme lángra lobbant, és elindultak szerte a világba, hogy hirdessék az örömhírt. Ők arról beszéltek, hogy az Isten úgy szerette a világot, hogy belépett abba, hogy soha többé ne hagyja azt el, és hogy Saját feltámadásában mindent belefoglaljon, a számunkra a világot jelenti: az Ő testében – az egész látható világ, az Ő lelkében – az egész emberi világ, amelyet jobbján rendezett el, az Atya jobb kezénél.

Ez nem csupán egyházi dicsőség, de felhívás, amely mindannyiukhoz szól. Ma az Evangélium felvívást intéz felénk, az Apostoli levél arra ösztönöz, hogy úgy szeressük az Istent, hogy kitartó tanítványaivá váljunk. És ez azt jelenti, hogy a Benne való hitünk, napról napra, mennél tovább, annál jobban valóságos igazsággá váljon, úgy, hogy bennünket látva, lássák, hogy hogyan élünk, kik vagyunk, hogy mások is elhiggyék, hogy Krisztus üdvözíteni jött a világot, és hogy megéri követni Őt, mint egy Tanítót és barátot.

Szent Jakab apostol, amikor korának embereihez szólt, azt mondta: mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, én pedig megmutatom neked a tetteiből fakadó hitemet… Épp ezért, menjük a világba, amely most szegényes és szenved, amely elveszítette útját, hogy elvigyük számára az örömhírt. Nem csupán csak arról adva hírt, hogy az Isten eljött és köztünk lakozik. De azt is hirdessük, hogy Ő megmutatta számunkra az utat, hogy Ő az út, és példát adott mindenki számára, hogy hogyan kell követni Őt: nem szolga módjára, nem mint ha béresei lennénk, hanem örömmel amiatt, hogy ez a követés azt jelenti, hogy megkaptuk a teljességet és, hogy mélységes bennünk az élet, és amely kiáradhat másokra is.

Ebben rejlik a mai örömhír.

Gondoljunk szentjeinkre, és igyekezzünk úgy leélni az életünket, hogy örvendezhessenek miattunk, hogy vannak követőik, akik méltóak Krisztushoz, és méltóak ahhoz, ahogyan ők maguk is leélték az életüket.

Митрополит Сурожский Антоний. -Sf-

Nem tudunk idegen istennek hódolni

2012/06/03

A térdhajtási ima szövege, újra és újra felhívja figyelmünket, hogy hol van az igazság. Sokszor kerül az ember olyan helyzetbe, amikor fel szeretné adni, elmenekülni, valami újat, egyszerűbbet találni, de vigasztalást sehol máshol nem talál, és nem is találhat, csakis az Atyával és a Szentlélekkel együtt, Krisztusban, az egy Istenségben.

Az emberi nem ellensége mindent megtesz, hogy elkábítson, elcsábítson bennünket ettől az egy igaz Istenségtől, de csakis az, aki mindvégig kitart, nyeri a győzelmi koronát, azt a mennyei tüzet, amely energia, hit, bátorság és kitartás forrása minden keresztény ember számára.

Ezért kérjük ezen a napon, ünnepélyes formában a közös istentiszteleten, hogy elfogadva térden állva mondott könyörgéseinket, engedje el vétkeinket, nyújtson mindnyájunknak segítő kezet.

Az örökké csörgedező és megvilágosító Forrásból, ma az apostolokra kiáradt az erő, a bátorság tüze, siessünk hát mi is ehhez a Forráshoz, hogy hozzájuk hasonlóan, mi is elnyerjük ezt  az isteni erőt, amely képesekké tesz bennünket arra, hogy minden akadályt legyőzve, eljussunk Isten Országába.

igumen Serafim

Vigasztaló Szentlélek

2012/06/03

Mint ahogyan a téli álmát alvó természetet megérinti a tavasz lehelete, és a fagyos időszakot felváltja a meleg nyár, és nem marad válasz nélkül egyetlen élő fa sem, hiszen eme érintésre reagálva, rügybe fakad, majd zöldellő ágak képében válaszol a tavasz leheletének érintésére, úgy érinti meg az ember lelkét is a ma kiáradó Szentlélek fuvallata.

Nem véletlen, hogy ezen az ünnepen, templomainkat zöldellő ágakkal díszítjük. De nem csak a templomba, hanem házainkba is viszünk ágakat, jelezve ezzel az éltető erő Istentől való megjelenését.

Emlékeztetnek bennünket ezek az ágak ama tölgyre, amelynek árnyékában Ábrahám is fogadta az Istent, három angyal személyében, – mint a Szentháromság jelképét. De zölden díszelgett a Sínai hegy is, amikor Mózes odaért az általa vezetett néppel, ahol a törvény tábláit kapta, és eme táblák szövege, mind a mai napig útmutatóul szolgál számunkra.

Az éltető Lélek, az elevenítő, a mindenre megtanító, bőségesen árad ma mindenkire, aki az elmúlt időszakot lelke hasznára fordította, amint az előző ünnep is tanított bennünket – az apostolok visszatértek az Olajfák hegyéről és szüntelenül dicsőítették Istent.

A szüntelen dicsőítés következtében olyan soha nem tapasztalható erővel ruházta fel Isten őket, amely csodálkozásra indít mindenkit. Ennek az isteni csodának mi is részesei lehetünk, ha készen állunk annak befogadására. Általa olyan csodás dolgokra lehetünk képesek, mint maguk a tanítványok.

Mi és ki akadályozhat meg bennünket abban, hogy ugyanolyan formában részesüljünk Isten szent Lelkéből? Senki az emberek közül, csupán csak saját hanyagságunk, amennyiben hagytuk, hogy a mécsesünkből kifogyjon az olaj.

Mi az ez olaj, ami nélkül képtelenek vagyunk részt venni e csodában?

Nem más ez, mint a mindig tenni akaró és állandóan Isten dicsőségét kereső ember készsége. Ma az elevenítő Lélek teszi tökéletessé tökéletlenségünket, erőssé az erőtleneket, egészségessé a betegeket. Zöldellő ágakkal kezünkben siessünk fogadni ezt a nagy csodát, bizonyságot téve arról, hogy mi is igényt tartunk a mi Istenünk lángoló erejére, amelynek híján életünk fája képtelen rügybe fakadni.

Ébredjünk hát fel téli álmunkból, ami nem más, mint lélektelen tévelygés a bűnök fagyos mezején. Kitárt szívvel lélekkel fogadjuk Isten Szent Lelkét, amely feléget minden haszontalan és helytelen dolgot, egyben utat biztosít számunkra oda, ahonnét a Vigasztaló alászállott.

igumen Serafim