szeptember 2013 havi archívum

Szent Tekla monostora

2013/09/25

szent Tekla monostora

Az Antiochiai Egyházban hatalmas körmenetekkel ünnepeltek mindeddig Szent Tekla társapostol napján. Az idei ünnep teljesen más képet mutat. A harangok hallgatnak, többé nincs, akit hangjukkal az ünnepi imára hívnának a terrortámadások következtében. Maalula utcái ezen a napon Szíriában üresek voltak.

háború

Amikor az ellenség bevonult a városba, azt kiabálták: “Mi azokért jöttünk, akik a Keresztnek hódolnak!”, valamint: “Szétvertük az első (ősi) keresztény bástyát!”. Szent Tekla monostora az első századtól kezdve sok zarándok által keresett hely, ahol ma annak lakói életüket kockára téve elhatározták, hogy semmilyen körülmények között nem hagyják el a monostort.

patr.“Ezekben a feszült napokban mi, az Antiochiai Egyház gyermekei, imával fordulunk Szent Teklához, hogy védelmezze monostorát és gyermekeit. És, hogy őrizze meg Isten Maaluát, Szíriát és az egész világot…” – mondta a partiarcha.

Damaszkus, 2013. Szeptember 25.

Reklámok

Zarándoklat

2013/09/15

Az elközelgő napokat lelki zarándoklattal kívánjuk tölteni. Felkeressük a pocsajevi lavrát, ahol a zarándoklat csúcspontját a szombati liturgia képezi majd, az Istenszülő Születésének ünnepén (szept.21). Emlékezzünk meg imáinkban a zarándokokról.

pk

Makszim, az oszlopos

2013/09/13

Last of the Stylites Maxime Qavtaradze, who lives on top of the Katskhi Pillar, Georgia - 22 Jun 2013

A grúz szerzetes már húsz éve él a negyven méter magas monolit oszlopon. Már a kereszténység előtt is, úgy tekintettek az emberek erre az oszlopra, mint olyan helyre, ahol az ember közel kerülhet az Istenhez. Az oszlopon lévő templom a VI. és a VIII. század között épült, amely elpusztult. Az új templomot Makszim sok fáradozása révén Hitvalló Szent Makszimosz tiszteletére szentelték. Magányát csak a papok és azok a segítőkész emberek zavarják meg néha, aki segítik őt oszlopos életmódjában.

Makszim korábban barátaival az oszlop környéki hegyekben élte nem éppen dicső életét, ami miatt börtönbe került. Miután szabadult, elhatározta, hogy éppen ezen a hegyen kelti életre az oszloposok életmódját, akik a XV. századig itt éltek. 1944-ben feltárták a néhai templom alapjait, azonban a monasztikus életet csak 1993-ban élesztette újjá Makszim. Attól kezdve, a helyi közösség új templomot, és Makszim számára egy kis monostort épített.

Manapság sokan jönnek hozzá, tanácsát kérve az élet különböző dolgaiban, akikhez hetente egyszer-kétszer ereszkedik le az oszlop tövébe.  -képriport-

ridus.ru-Sf-

Hogyan látnak a jövőbe a szentek?

2013/09/10

Митрополит Лимассольский Афанасий

Az Isten, semmilyen formában sem hat az ember szabadságára. Mindaz, ami valaha az Írásokban fel lett jegyezve, és amit előre megmondtak a szentek, nem volt általuk előre meghatározva – csupán csak mindezt előre látták. Ők az eseményeket idejekorán előre látták. Ezek az események megtörténnek a jövőben, ezért megjövendölték azokat, és nem fordítva.

Éppen ezért, az ember szabadsága semmiképp sincs korlátozva. Az Isten, egyetlen lénynek sem akarja korlátozni a szabadságát, és nem is teszi azt meg soha, amiért hála illeti Őt, és amit Ő megadott, azt soha nem veszi vissza. Isten ajándékai visszavonhatatlanok. Az akarat szabadsága, amellyel Isten megajándékozott bennünket, az elsődleges adományokhoz kapcsolódik, ezért teljes felelősséggel tartozunk tetteinkért. Felelősek vagyunk tetteinkért. Nem a próféta vétkes abban, hogy Péter apostol megtagadja Krisztust, vagy, hogy Júdás elárulja Őt. Mindez azért van így, mert a próféta mindezt látta és előre megmondta.

Ami pedig azt illeti, hogy ő ezt hogyan, és milyen formán látta, – mindez a Szent Lélek titka. Számunkra ezek felfoghatatlanok, főleg azon a szinten, amelyen ma vagyunk. Vagy talán meg tudjuk érteni, hogy a szentek hogyan látták előre a jövőt?

Láttam olyan jótékony embereket, mint Porfirosz, Pajszion, és sokmásat. Nos, ők hogyan látták előre a jövőt?

Egyik alkalommal, lehettem olyan 19-20 éves, elmentem Filotej atyához, és egy hetet töltöttem el nála. Ő nagy és ismert sztarec, Eginai Szent Nektáriosz tanítványa. Mindez 1980-ban történt. Elmentünk a monostorba és ott nagy zajt csaptunk. Amikor az utolsó napon elmentem elköszönni, a sztarec azt mondta nekem:

– Valami ajándékot akarok neked adni!

– Nos, milyen ajándékot? Ő mindenkinek adott valamit, és most szintén keresett valmit a cellájában, hogy nekem ajándékozhassa. Kihúzta az asztalfiókot és azt mondta:

– Keresem, keresem, de nem tudom megtalálni!

Én azt mondtam neki:

– Nem számít, atya, adjon helyette bármi másat!

Valamiféle terítők voltak ott és én azt mondtam neki:

– Adjon nekem egy olyat!

Ő pedig azt válaszolta:

– Nem! Egy ikont akarok neked adni!

– Jól van, akkor adjon nekem valamilyen ikont!

Felforgatta az egész cellát, mire megtalált egy kicsi kis ikont, amely Bűnbánó Nikont ábrázolta és azt mondta:

– Vedd ezt az ikont, és te is hirdesd a bűnbánatot!

Nevetésbe törtem ki, amikor ezt meghallottam. Volt velem egy szerzetes, akinek azt mondtam:

– Hol hirdessem a bűnbánatot? A Szent Hegyen?

A sztarec azt válaszolta:

– Te csak vedd ezt az ikont, és amikor majd elmúlsz harminc, eszedbe fogok jutni!

Nos, elfogadtam az ikont, majd szépen megfeledkeztem róla, valahová eltettem, és teljesen elfelejtkezem minderről. Majd a Szent Hegyről Ciprusra mentem. Áthoszról egy nejlon szatyorral kezembe érkeztem oda, mivel azt gondoltam, hogy legkésőbb egy hónap múlva visszatérek. Majd később utánam hozták az áthoszi monostorból a holmimat, és amikor kicsomagoltam, akkor megtaláltam a Filofej sztarectől kapott ikont. A hátoldalán egy írás volt, amit én magam írtam oda, amiről később megfeledkeztem: “Vedd ezt az ikont és hirdesd a bűnbánatot. Harminc után”.

Hogyan látták a szentek ezeket a dolgokat előre, netalán mindezeket ők határozták volna meg? Nem, hanem a Szent Lélek kegyelméből kapják ezt az erőt, és ez titok. Ugyanúgy, mint a múlt eseményei. Porfiriosz szterec látta azt, hogy mi történt ötezer évvel Krisztus születése előtt. Egyik alkalommal Tinosz szigetéről tért vissza, és mellette ült egy archeológus nő. A sztarec akkor már majdnem teljesen vak volt. Az archeológus nő nem volt vallásos. A sztarec elkezdett beszélni mindenféle dologról, de a nő nem szentelt neki különös figyelmet mindaddig, amíg nem kezdett el beszélni arról, hogy mi történt a szigeten ötezer évvel ezelőtt. Mindent elmondott neki: hogy milyen ókori emlékművek voltak ott, hogy mi történt a szigeten – megható elbeszélések voltak. Honnét tudhatta mindezt? Hogyan csinálta ezt? Minden bizonnyal a Szent Lélek kegyelme által. Ilyen módon magyarázták és beszéltek az eseményekről.

Pajszij sztarec azt mondta, hogy az imádság révén, sokszor találta magát a Szent Hegyen kívül, és más helyeken is, más környezetben, olyan emberek mellett, akik szükséget szenvedtek. Azt mondta:

– Egyetlen száraz kenyérdarabbal bejárhatod az egész világot.

Emlékszem, hogy egyszer, gondok voltak nálunk a monostorban és én elmentem Pajszij sztarechez. Este tíz óra volt, imádkoztunk, majd a sztarec valhová kiment, és amikor visszatért, azt mondta nekem:

– Te még nem alszol?

Azt válaszoltam:

-Nem! Nyugtalankodom, a sztarecünkre gondolok, aki Cipruson van.

Ő megkérdezte tőlem:

– És mit akarsz?

– Már rég nem kaptunk tőle levelet, és nem tudjuk, hogy mi történik ottan. Nem történt- e valami?

Azt válaszolta:

– Kapcsold be a televíziót, és nézd meg!

– Na de milyen televíziót, sztarec? Nekem nincs televízióm!

– Nincs televízió? Sem színes, sem pedig fekete-fehér? – mondta ő.

– Na, gyere, akkor is bekapcsolunk valamilyen adót és megnézzük!

Ezek után a cellája felé indult. Nevettünk, és én is a saját cellámba mentem. Tudniillik, ő reggelig imádkozott. Majd reggel, amikor találkoztunk, apró részleteiben leírta nekem azt a monostort, amelyikben akkor élt a mi sztarecünk. Elmondta azt is, hogy mi történt ott. Mit is mondhatnék? Mindent elmesélt a legapróbb részletekig. Például, a sztarecnek volt egy tolltartója, amit teljesen körülírt. Hogy hol tartja a sztarec a tollait, lábbeliét, mindent. József atyáról volt szó. Saját magáról azt beszélte Pajszij atya, hogy neki van egy fekete-fehér televíziója, és Porfiriosz atyának pedig színes.

Arra is emlékszem, hogyan beszélt nekünk egy papról, hogy az korházba került. Beteg lett, de az orvosok sehogyan sem tudták meghatározni, hogy mi a baja. Ekkor eljött valaki Tesszalonikiből és azt mondja Pajszij atyának:

– Sztarec, tudja, ez az atya korházban van, de az orvosok nem tudják, hogy mi a baja!

A sztarec azt mondta nekem:

– Csinálj róla röntgenfelvételt!

Én azt válaszoltam:

– Te csinálj, atya! Én nem készítek röntgenfelvételeket!

Ő azt válaszolta:

– Annyi száraz kenyeret megétettem veled, és te nem vagy képes egyetlen röntgenfelvételt sem készíteni?!

Viccelt, ugyanis az az ember, aki segítséget jött kérni, röntgenológus volt. A sztarec azt mondta neki:

– És te, Kosztya, hiszen orvos vagy, nem készítesz egy röntgenfelvételt, hogy megnézzük, mi baja lehet annak a papnak?

Nevetésbe törtünk ki. Majd amikor bele mélyedtünk a beszédbe, a sztarec teljes pontossággal, a legapróbb részletekig elmondta, hogy mi baja van a korházban fekvő papnak. Ezen túl pedig, nevetve mondta a röntgenológus orvosnak, aki ma egyetemi tanár:

– Állj a falhoz, hogy készíthessek rólad egy röntgenfelvételt, megnézzük, mi van benned!

Az orvos a falhoz állt.

– Ja, odáig nem ér el a röntgensugár! – a falról le volt válva a vakolat. Ehhez épnek kell lennie a vakolatnak!

Majd egy másik helyre állította az orvost, és egy komoly problémáról beszélt neki, az ő egészségi állapotát illetően, amelyről az orvos semmit sem tudott még akkor, – ugyanis a májával volt gond. Azt mondta neki:

– Ott, a májad tájékán gond van.

És valóban, amikor visszatért a korházba, ott ez kiderült, és hosszú kezelésre volt szüksége.

Hogyan is tudnánk mi mindezt megmagyarázni? Milyen logika alapján? Csupán csak akkor, ha megtanuljuk a Lélek törvényeit, Isten kegyelmének a törvényeit, csakis akkor fogjuk kezdeni érteni a dogokat. És csakis így lehet megérteni Isten szent embereit. Ellenkező esetben sok hibát fogunk elkövetni. Hogyha egyszerűen ész érvek alapján, racionalizmussal és logikával magyarázzuk a szent embereket és az ő cselekedeteiket, súlyos problémákkal találjunk magunkat szemben.

Láthatjuk, hogy az Ószövetségen az Isten a nem éppen dicső dolgok megtételét parancsolta. Például, az egyik prófétának azt mondta: “Vedd le a ruhádat és haladj az úton!” (Iz 20,2). Miféle logika volt ez? Mégis azt parancsolta neki az Isten. És ennek megvolt a konkrét oka! És egy másik ószövetségi prófétának pedig azt mondta: “Menj, keresd meg a királyt, és mond neki ezt, meg azt!”. Az pedig elment, a király pedig rá sem tekintet, és elzavarta. Az Isten azt mondta neki: “Eredj, keresd meg egy bizonyos favágót, most épp az erdőben van, mond meg neki, hogy vágjon fejen téged a baltájával, és így, véresen, menj a király elé. Majd fogadni fog téged!”.

Azt gondolom, hogyha megvizsgáljuk a szentek életét és az Írásokat, meglátjuk, hogyan cselekedett az Isten, és megértjük, hogy Isten nem egy rendszer alapján létezik, Isten nem fér el semmilyen sémákban, bármennyire is szeretnénk Őt elhelyezni bennük. Istennek Saját szabályai vannak, Saját mértékei, Saját ritmusa, Ő Saját maga módján létezik. És ha az Isten így létezik, akkor kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk és vizsgálódjunk Isten dolgai felett?! Mi ezt nem tehetjük ezt meg. Mindazonáltal amit biztosan tudunk, és amihez nem fér semmi kétség – az az, hogy az Isten sohasem korlátozza az ember szabadságát…

Dveri.bg – Sf-