augusztus 2010 havi archívum

Zarándoklat

2010/08/31

Holnap hajnalban egynapos zarándoklatra indulunk Kárpátaljára, Máramaros egyik gyöngyszemébe, a Szent Miklós monostorba. Ebben a monostorban nyugszanak a nagy hitvalló, tiszteletreméltó Alexij Kabaljuk ereklyéi:

http://orthodoxkhust.pravsvit.org/photo/thumbnails.php?album=7

Amennyiben időnk engedi, a reggeli istentisztelt után még egy monostort szeretnénk meglátogatni. Emlékezzetek meg imáitokban az utazókról.

Reklámok

Az isteni fény ragyogása – zarándoklat

2010/08/24

Az Úrszínváltozás ünnepe, amely egy a 12 nagy ünnep közül, és nem csupán csak ezért, de önmagában véve is nagy, szép és különleges ünnep. Magasztosabbá számunkra, akik elzarándokoltunk a pocsajevi szent hegyre, éppen ez a tény tette, hogy nem a megszokott hazai környezetben ünnepeltünk.

Az előünnep hajnalán indultunk, hogy idejében megérkezzünk és legyen idő felkészülni a nem is olyan rövid virrasztó istentiszteletre. Mint minden ünnep alkalmával, most is rengetegen jöttek a lavrába. Talán egyszer sem volt alkalmunk látni annyi fiatalt, kisgyermekes anyát, akik bizony szent alázattal, gyermeküket karjukon tartva, velünk együtt ott voltak a virrasztó istentiszteleten. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy nagyon fiatalos volt az idei Úrszínváltozás ünnepe.

Mindehhez hozzájárult az is, hogy a lavra, napról-napra szebb. Amit egy hónappal korábban felújítás alatt, vagy éppen félkészen láttunk, az most teljes szépségében tündöklött. Jó látni, hogy minden téren megújul a szent hegy, az Istenszülő választott helye. Az ünnep idején magas rangú vendége is volt a lavrának, mégpedig Főtisztelendő Serafim, Kanada érseke személyében.

Mint mindig, most is három kórus magasztos éneke adta meg a szertartások lelki hangulatát. Sokszor és sokféle felvételt van alkalma az embernek meghallgatnia, de az élő, és nem a fellépések alkalmával, de a maga valóságában, az istentiszteleten hallott ének, semmi mással nem pótolható, de nem is magyarázható, mert minden egyes alkalom egyedi és megismételhetetlen. Gondolom sokan, aki most hallották első ízben, fejüket forgatták, hol az egyik, hol a másik irányba, nem egyszer nyitott szájjal, rácsodálkozva arra, amit láttak-hallottak.

Nincs is benne semmi különös, hiszen még azok számára is, akik már többször megfordultak ezen a szent helyen, minden egyes alkalom ünnepélyes és lelkileg felemelő. Ebben a környezetben, hála Istennek, volt alkalmunk az idén ünnepelni, ahol talán nem túlzás, valamit megérezhettünk abból a szent és nagy eseményből, ami a Tábor-hegyen történt, üdvösségünk érdekében.

Most, hogy mi is a hegyen voltunk, noha nem azon, ahol az Úr színében átváltozott, de valahogyan mégis az ember lelkét eltöltötte, elméjét ráhangolta azokra a szent pillanatokra, amelyek következtében, minden bizonnyal, Péter apostol is mondhatta: “Uram, jó nekünk itt lenni,…”. És valóban, jó volt ott lenni, az imádkozó emberek több ezres tömegében, akik vidám arccal, örvrendező léptekkel siettek ünnepelni.

Az Úrszínváltozás ünnepének sajátossága, hogy ilyenkor a termés zsengéit hozza el Isten szent népe a templomba megáldani. Az ima szövegével egybehangzóan, amit a termés megáldásánál olvasnak fel, amely azt mondja: Tieidet a tieidből ajánljuk fel…

És, mint azt már a korábban közzétett képeken is látni, valóban, a nép örömmel, hálás szívvel hozta el ma is a templomba a különféle gyümölcsöket, és a termés egyéb zsengéjét, hogy részesedjen a megszentelésben, de egyben megköszönje Istennek, hogy az idén sem hagyott bennünket a test táplálására szükséges termények nélkül.

Kétszer telik meg ilyenkor a lavra udvara a terményes kosarakkal. Ugyanis a Szentháromság templomában a kora reggeli órákban végzett  liturgia után is szentelnek gyümölcsöt, majd a későbben kezdődő püspöki liturgia után is. Ki is tudná megmondani azt, hogy mennyien voltak azok, akik ezen a napon kosarakkal a kezükben eme szent helyre siettek…

Szokásunkhoz híven, a Szentlélek-szkitibe is kimentünk, ahol mindig öröm találkozni és beszélgetni az ismerősökkel, valamint sikerül újakat is szerezni.

Szinte észrevétlenül telt el a három nap, aminek felismerése egy kissé elszomorító volt, mert újra vissza kellett térni a mindennapok zűrzavarába. Azonban Istennek hála, hogy már kitudja hányadszor méltatott bennünket arra, hogy itt, az Istenanya által választott szent hegyen ünnepelhettünk.

Ahol az elmúlt napokban jártunk

2010/08/21

Talán a képek azt is elmondják, amit egyébként elfelejtenénk,…

galéria

Zarándoklat

2010/08/16

Isten segedelmével, szerdán, újból zarándoklatra indulunk a pocsajevi lavrába. Azok számára, akik nem jártak ott, vagy még  nem tudják eldönteni, hogy elinduljanak-e, egy képgalériát ajánlunk:

A képek mellett (oroszul) leírást is található:  galéria

Krisztus ikonjának átvitele – aug.16/29

2010/08/15

Krisztus ikonját 944-ben, Edesszából Konstantinápolyba vitték át.

A hagyomány szerint, amikor Krisztus a szíriai Edesszában tanított, meggyógyította a leprától szenvedő Avgart, a város kormányzóját. Avgar Jeruzsálembe küldte életrajzíróját, Ananiát, hogy készítsen rajzot Krisztusról.  Anania Jeruzsálembe érkezve, a Krisztust körülvevő sokaság miatt sehogyan sem tudta megközelíteni. Ezért felállt egy magas kőre, hogy így a távolból lerajzolhassa. Azonban sehogyan sem sikerült.  Majd maga Krisztus nevén szólítva magához hívta Ananiát. Egy írást adott át neki Avgar számára, melyben dicséri hitét, egyben utasítja, hogy küldje el hozzá szolgáját, aki szintén leprás, hogy meggyógyuljon és az üdvösség útjára térjen. Ekkor Krisztus vizet és abroszt (kendőt) kért, megmosván arcát, megtörülközvén, és az abroszon Isteni Arcának képmásának vonásai maradtak. Ezt vitte el Anania Avgárnak a levéllel együtt.  Nagy tisztelettel fogadta a szent abroszt, miután teljes gyógyulásban volt része, mindössze arcán maradt egy kis seb mindaddig, amíg meg nem érkezett az emített szolga, aki a hetven szent apostol egyike, Faddeus volt. Krisztus nem kézzel festett képét feldíszítve a városkapu fölé helyezték, ahol a bemenő emberek sok éven keresztül hódolattal illették.  Avgar dédunokája elhagyván a keresztény hitet, bálványimádáshoz fordult, és elhatározta, hogy eltávolítja a képet. A város püspökének Krisztus egy látomásban utasítást adott, hogy rejtse el a képet. A püspök éjjel szolgáival a város kapujához ment és földlapokkal, téglával eltakarta a képet. Ennek következtében sok év elteltével a város lakói elfelejtették a kép létezését.  Mígnem 545-ben a perzsa király megszállta a várost, és a helyzete kilátástalan volt. Az akkori püspöknek maga az Istenanya adott utasítást, hogy a kapu fölötti mélyedésből bontsa ki a Képmást, mely megmenti a várost az ellenségtől.  A püspök amikor kibontotta a téglát, előkerült a csodás módon még mindig égő mécses, melyet az előző püspök állított a Képmás elé. Mikor a földlapot is elmozdította, maga Krisztus nem kézzel festett Képmása is előkerült. Ekkor vették észre, hogy a földlapon is ugyanaz a kép rajzolódott ki. A város falain körmenetet tartottak a Képpel, miután az ellenséges perzsák elvonultak. Edessza városát 63O ban az arabok uralták, akik nem akadályozták a kép tiszteletét. Ennek köszönhetően híre  messze elterjedt.  A bizánci császár 944 -ben az Orthodoxia központjába, a birodalom fővárosába kívánta vinni a Képet. A várost akkor kormányzó emírtől megvásárolta, és nagy ünnepélyességgel augusztus 16-án Konstantinápolyba vitték a képet az Avgarnak írt levéllel együtt…

Az Istenszülő Elszenderedése

2010/08/14

Ez az ünnep a világi, nem vallásos ember számára, a megértés tekintetében, a legváratlanabb dolog az ünnepek terén. Azonnal felmerül a kérdés, hogy vajon mit is ünneplünk? És egyáltalán, lehet-e a halált ünnepelni? Azonban a szó, amelyet ebben az esetben használunk, az nem a halál, vagy a meghalás, de a sokkal másabb hangzású – elszenderedés.

Az ünnep értelme pedig abban rejlik, hogy nem létezik már többé a halál olyan formájában, mint ahogyan az a Krisztus feltámadása előtti időszakban létezett. Mert a feltámadás után már nem létezik többé a keserűség azon formája, elképzelése a halálról, ezért aki hisz a Feltámadottban, az már nem fél a haláltól.

Maga az apostol is győzelmi éneket kiált a halál felett, amikor az mondja: “Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség”. – Fil.1,21. Az Istenszülő a földről való távozása után sem hagyta el a világot, mint ahogyan az ünnep liturgikus szövege is mondja: Szülésedben a szüzességet megőrizted, elhunytodban a világot el nem hagytad,..

Ez az ünnep egyik legkedveltebb az ünnepek sorában. Mutatja ezt az is, hogy sok templom épp ennek az ünnepnek a tiszteletére van szentelve. Nagyon sok, úgy a női, mint a férfi monostorok közül ezt választották főünnepként.

A hagyomány szerint, az Istenszülőnek, imádkozás közben megjelent Gábor arkangyal, aki Isten nagy dolgait adta tudtul Neki. A tündöklő angyal elmondta, hogy három nap múlva véget ér az Ő földi zarándoklata, mert az Isten az örök hazába viszi Őt. Maga Krisztus, angyalok és az igazak lelkeinek kíséretében jött el ama pillanatban. Az Istenszülő pedig, minden testi szenvedéstől mentesen, mintegy édes álomba merült.

Az angyalok a Szűz elhunytát látván, elámultak azon, hogyan szállott a Szűz a földről a mennybe – mondja a liturgikus szöveg.

Dicsérjük, és magasztaljuk Isten nagyságát ezen az ünnepen, Aki hatalmánál fogva, mindent megtehet, aki Szűznek ilyen csodálatos átköltözést ajándékozott. Utánozva az Ő szent életét, kérjük Istent, hogy nekünk is ajándékozzon boldog elköltözést.

-sf-

Templomszentelés

2010/08/11

Moszkva üzleti negyedében, holnap – 2010.aug.12-én -, helyi idő szerint reggel hét órakor, vízszenteléssel kezdődik a nagy templomszenelés. Az «Экспоцентр» – kiállítóközpont területén épült templom, Szárovi Szent Szerafim tiszteletére lesz felszentelve, amely egyben a környéken lakók parókiális templomaként is fog majd szolgálni.

A templomszentelést követi az első szent liturgia ebben a templomban, ahol ma könyörgő ájtatosságot végeztek.

képriport:

http://www.taday.ru

a szentelés mozzanatai képekben