Archive for the ‘Ünnepek’ category

Krisztus feltámadt!

2017/04/18

Pascha 2014

Reklámok

Vízkereszt

2017/01/19

Mint ember jöttél el a folyóhoz, Krisztus Király,

és az Előhírnök kezéből, óh Jóságos,

sietsz felvenni a szolgai keresztséget a mi bűneinkért,

Emberszerető.

02

  • legyen ez a víz vezérlőnk az örök életre
  • a látható és láthtatlan ellenségek minden cselszövésének elhárítására
  • akik merítenek belőle, házuk megszentelésére,…

Virrasztó istentisztelet

2016/07/27

ser.16

Szárovi Szent Szerafim ereklyéi feltárásának ünnepe alkalmából,

2016. július 31-én, 21.00 órai kezdettel,

virrasztó istentiszteletet tarunk a szent hajlékban. A liturgikus szövegek magyar fordításának hiányában a vecsernye egyházi szláv nyelven lesz. Az akatisztoszt pedig magyarul is. Szeretettel várjuk Szent Szerafim tisztelőit a szent hajlékba, ahol állandó jelleggel jelen van a szent ereklyélyének egy része is.

  • könyörgő kánon az Istenszülőhöz
  • lítiás nagyvecsernye
  • akatisztosz
  • szent liturgia

Kenetvivő asszonyok vasárnapja

2016/05/13

Hajnalban az asszonyok csoportja, kereste a napvilág előtti Napvilágot.

mironos Ezekkel a szavakkal foglalja össze a liturgikus szöveg a mai nap mondanivalóját. Azonban nézzük meg közelebbről, hogy mit is üzen nekünk ennyi év távlatából a kenetvivő asszonyok vasárnapja?

Nem más ez, amit az asszonyok tesznek, mint egy hitvallás, bizonyságtétel meggyőződésük mellett. Miért? Mert tudták, hogy a sír mellett, melybe Jézust tették, ott álltak az ellenség állig felfegyverzett katonái, mégis elindultak, és nem az okozott nekik gondot, hogy hogyan is kell majd valakinek elcsalogatni a katonákat a sírtól, hanem inkább arról tanakodtak, hogy ki fogja elhengeríteni a követ a sir bejáratától.

Ha az asszonyok korabeli társadalmi helyzetét is számításba vesszük, egyenesen a vesztükbe mentek. Hiszen abban az időben semmi szava nem volt az asszonynak, nem szólhattak bele semmibe. Mégis elindultak, hogy tegyék, amit tenniük kellett.

Cselekedetükkel közel voltak a vértanúsághoz, hiszen ezért a tettükért életükkel fizethettek volna. Micsoda szilárd meggyőződéssel mentek ezek az asszonyok! Ki vállalkozna vajon a mai emberek közül ilyen hősies magatartásra, ki merné kockára tenni az életét egy halottért? Hiszen ha vészhelyzetünket előre látjuk, egy élőért is aligha teszünk valami érdemlegeset…

Itt azonban más történt. Isten látva erős hitüket, már előre gondoskodott róla, hogy semmi bajuk ne legyen: a katonák ájultan feküdtek, a kő el volt hengerítve.

Mentek az asszonyok, mert tudták, hogy inkább érdemes Krisztussal és Krisztusért szenvedni, mint másokkal együtt gazdagságban élni.

Erre a kitartásra van szükségünk nekünk is, hiszen hány és hány példa volt már rá, hogy egy sokkal veszélytelenebb helyzetben is hajlamosak vagyunk megtagadni hitünket, vallásunkat. Egy kényelmes állásért, vagy más múlandó dologért feladni meggyőződésünket… Hányan vannak napjainkban is, akik harsányan hirdetik az utolsó órát, a szenvedés napját, de amikor a hatóság részéről üldözéssel találják magukat szembe, mindjárt átpártolnak más vallási közösséghez? Milyen tanúságtétel ez? Hát milyen hit az, ha egy kis fenyegetés miatt hajlamosak vagyunk mindent feladni?

Szívleljük meg a kenetvivő asszonyok bátorságát. Ha Cirenei Simon vagy, vedd fel keresztedet és kövesd Őt. Ha te vagy az a lator, aki méltán megérdemli a kereszthalált az eltékozolt, részegségben, bujálkodásban elprédált kegyelmi ajándékokért, feszíttesd vele magad keresztre, menj be Vele még ma a Paradicsomba, hogy meglásd azt a gyönyörűséget, melyből a bűn miatt ki lettél rekesztve!

Ha te vagy Arimateai József, kérd el a megfeszítőktől a testet, göngyöld tiszta gyolcsba, hogy elnyerd a tisztulást!

Ha Nikodémus, Isten éjjeli tisztelője vagy, bebalzsamozva temesd el Őt!

Ha te vagy Mária, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, siránkozz hajnalban a sírnál, könnyeid balzsamával tisztítsd meg saját magad!

Légy Péter, vagy János, fuss a sírhoz, és ha gyorsabbnak bizonyulsz és elsőnek érsz a sírhoz, ne csupán behajolj, de menj is be, hogy Vele együtt jöhess ki megdicsőülten!

Ez a kenetvivő asszonyok vasárnapjának üzenete.

Ma este a vecsernyében így fogunk imádkozni: Midőn még az Élet a holtak közt és a le nem szálló Nap a föld alatt volt, a kenetvivő asszonyok kara siránkozva sietett a sírhoz.

Ha félve és remegve, könnyek között és jajgatva, de nekünk is ezt kell tennünk. Túltenni magunkat félelmünkön és határozottan előre menni, hogy megláthassuk a sírjából kiszálló Napot.

Úrjelenés ünnepe

2016/01/15

Január 6/19 az Úrjelenés ünnepe. Szent Mózes hajlékában az ünnepi istentisztelet a következőképp lesz:

  • Hétfő – január 18. – Lenyugvási istentisztelet,
    • Nagy vízszentelés

a szertartások kezdete 21.00.

  • Kedd – január 19. – Szent Liturgia – reggel 07.30.

bohojavlen

 

A szent Makkabeus vértanúk – aug. 1/14

2015/08/13

makabeusokA Palesztinát Krisztus előtt 200 körül elfoglaló szírek az igaz Istentől akarták a zsidók lelkét elfordítani, legkegyetlenebb volt ezen a téren Antiochus Epifánesz király (176-63.), aki a jeruzsálemi templomot is megszentségtelenítette. A vallásüldözés egyik eseménye volt a Makkabeus-vértanúk szenvedése. Egy zsidó család: az anya 7 gyermekével együtt kerültek a zsarnok ítélőszéke elé. Nem akarták a Törvény által tilalmazott sertéshúst megenni. Ezért egymásután kínozták és ölték meg őket. Mindnyájuknak végig kellett néznie, egy testvérük kínját és halálát. Anyjuk látta őket szenvedni, de nem ijedt meg, sőt bátorította fiait a kínok elszenvedésére. A hetediket kínoztatta meg a legjobban. Mindnyájan állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Legutoljára a hős anyát ölték meg.

Ezen a napon a Szent Kereszt körmenetét is tartjuk, valamint a kis vízszentelés szertartását szolgáljuk, ahogyan azt a hagyomány tartja.

Az örvendezés napja

2015/04/20

A Húsvétot követő kilencedik napot az Egyház az Örvendezés napjának nevezi, amelyen elhunytjainkról emlékezünk meg.  Ugyanis a Pászka ünnepe folytatódik, ezzel a vele járó öröm is. Ezért, még ha az elhunytak emlékének szentelt napról beszélünk is, mégis örvendezéssel, hiszen épp a halál legyőzetését ünnepeljük a szent Húsvéttal.

Az ünnep jellege miatt a kilencedik napig nem is végzünk semmiféle gyászszertartást. Hiszen, aki ismeri az ortodox szertartási rendet, az tudja, hogy ezen a fényes héten a temetési szertartás sem a megszokott rend szerint zajlik, hanem ugyanazt a szertartást végezzük, mint Húsvét szent hajnalán.

Sokak életében megszokássá vált, hogy Húsvétkor a temetőbe mennek. Az Egyház azonban arra tanít bennünket, hogy ezen a kilencedik napon tegyük azt, amikor közös megemlékezéseket tartunk templomainkban, és ugyanúgy a temetőben is. Tesszük ezt hitünkből fakadóan igazi örvendezéssel, hiszen Krisztus legyőzte a halált. Jajgat az alvilág, hiszen halottat fogadott be, és az Élettel találta magát szemben – mondja Aranyszájú Szent János.

Sokan vannak azonban olyanok is, akik ezen a napon, bár ellátogatnak a temetőkertbe, de ott helytelenül, nem keresztény módon emlékeznek. Sokan pogány szokás szerint még ételt és italt is visznek magukkal, mert számukra az örvendezés az evést és az ivást jelenti. És még más helytelen cselekedeteket visznek végbe a nyugalom helyén. Ezekre a dolgokra elhunytjainknak nincs szükségük. Amire szükségük van, az sokkal inkább a szívbéli imádság, az értük hozott áldozat, amikor gyertyát gyújtunk értük, amikor templomainkban imaszolgálatot kérünk lelkük üdvösségéért.

Erről az örvendezés napjáról már Aranyszájú János is beszél a negyedik században. Ez a húsvéti időszakban tartott megemlékezés, különösképpen hívja fel a figyelmünket arra, hogy ne gyötörjük magunkat elhunyt hozzátartozóink miatt, de inkább örvendezzünk az új életre való megszületésük felett – ami az örök élet. A halál feletti győzelem, amelyet Krisztus halála és feltámadása aratott, kiszorítja életünkből a szomorúságot, amelyet szeretteink időleges elvesztése felett érzünk. Ezért, Antonyij metropolita szavai szerint, “hittel, reménnyel és húsvéti meggyőződéssel állunk szeretteink sírjánál”.

“Igyekezzünk hát, amennyire tőlünk telik, segíteni elhunytjainkon, könnyek és hatalmas jajgatások, valamint fényűző síremlékek helyett – az értük való imádkozással, áldozatokkal, és alamizsnával, hogy ilyen formán mi magunk is elnyerjük az ígért javakat” – mondja Aranyszájú.

Az elhunytakért való imádság – ez a legnagyobb és legfontosabb, amit megtehetünk azokért, akik ebből a világból egy másikba költöztek. Nekik nincs szükségük a pompára, a fényűző síremlékekre, mindez csak az emberi hiúság kívánalma. De az örökké élő léleknek sokkal inkább a mi szüntelen imádságunkra van szüksége azért, mert ő önmagában már képtelem azokra a cselekedetekre, amelyek által Istent irgalmasságra indíthatná.

Úgy az otthoni, mint a temetőben, vagy a templomokban végzett közös imádság és megemlékezés elhunytjainkért, minden keresztény ember kötelessége. Tegyük ezt buzgó szeretettel, keresztény emberhez méltóan.

A temetőbe való kijárásunk mellett, ne feledkezzünk meg arról, hogy rendkívül nagy jelentőséggel bír a templomi megemlékezés. Ezért utunk először mindig a templomba vezessen, hogy ott, annak rendje szerint, kérjük és magunk is bekapcsolódjunk az elhunytjainkért való imádságba.