Archive for the ‘Szárovi Szent Szerafim’ category

Az igazi reménység

2013/04/19

a medveHa az embernek semmi gondja sincs maga miatt, az Isten iránta való szeretetéből fakadóan, és a jótétemények miatt sem, tudva azt, hogy az Isten törődik vele, – az ilyen remény igaz és bölcs. Ha pedig az ember önmaga gondoskodik saját dolgaiban, és Istenhez imádsággal csak akkor fordul, amikor bajba kerül, amivel önmaga erejéből nem képes megbirkózni, elkezd reménykedni Isten segítségében, – az ilyen remény puszta és hazug. Ugyanis az igazi reménység csupán csak egyedül az Isten Országát keresi … A szív addig nem talál békére, amíg nem birtokolja az ilyen reményt. Ez a remény pedig békét hoz számára, és öröm tölti el őt.

Szárovi Szent Szerafim 

A szerzetesi élet kezdete

2013/02/17

Szárovi Szent Szerafim tanítása a szerzetesi útra lépőnek

postrigHa valaki tanácsára, vagy mások parancsára, de bármilyen formán is kerültél ebbe a szent hajlékba, ne csüggedj: Isten gondot visel. Ha mindazt betartod, amit mondanak neked, te magad is üdvözülsz, és azok is, akikkel törődsz: Nem láttam, – mondja az Úr, – hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.(Zsoltár 36,25). Ebben a hajlékban élve, tartsd be a következőket: a templomban állva, mindenre jól figyelj oda, ismerd meg a teljes templomi rendet, vagyis a vecsernyét, az esti és az éjféli zsolozsmát, a hajnali istentiszteletet, az imaórákat, tanuld meg ezeket észben tartani.

Ha a celládban tartózkodsz, és nincs kétkezi munkád, akkor azon légy, hogy olvass, legfőképp a Zsoltárokat. Igyekezz minden bekezdést többször is elolvasni, hogy az egészet észben tartsd. Ha van kétkezi munkád, akkor azzal foglalkozz, ha pedig valami más szolgálatra hívnak, eredj. Akár a kétkezi munkával, vagy más szolgálattal foglalkozol, szüntelenül mond az imát: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Az ima közben figyelj magadra, vagyis, összpontosítsd az elmédet és egyesítsd azt a lelkeddel. Kezdetben, egy-két napig, vagy több napon át is, kizárólag az elmédben mondd, külön odafigyelve minden egyes szavára. Amikor majd az Isten az Ő kegyelmének melegével felmelegíti a szívedet, és majd egyesíti benned azt: akkor majd folyamatos lesz benned az ima, és mindig veled lesz, édesgetni és táplálni fog téged. Ugyanezt mondta Izajás próféta: világosság harmata a te harmatod. (Iz 26,19). Ha megtartod magadban ezt a lelki táplálékot, vagyis, Magával az Úrral való beszélgetést, akkor mi értelme van celláról cellára járni a testvérekhez, még ha valaki hívna is? Bizonyossággal mondom neked, hogy az üres beszéd, egyben a semmittevés szeretet is. Ha önmagadat sem érted, akkor vajon tudsz-e valamiről vélekedni, vagy másokat tanítani? Hallgass, szüntelenül hallgass és mindig gondolj Isten és az Ő neve jelenlétére. Senkivel se kezdeményezz beszélgetést, viszont, mindenképp ügyelj arra, hogy elkerüld azok megítélését, akik sokat beszélnek, vagy nevetgélnek. Ebben az esetben légy süket és néma, mondjanak bármit is rólad, engedd el a füled mellett. Például veheted Új Szent Istvánt, akiben megvolt a szüntelen ima, szelíd erkölcsű, szája hallgatag, szíve alázatos, töredelmes lelkületű, teste és lelke tiszta, szüzessége sértetlen, szegénysége valóságos, nincstelensége panaszmentes, engedelmessége következetes, dolgában türelmes és fáradozásaiban buzgó volt.

Az asztalnál ülve, ne nézelődj, és ne ítélkezz, hogy ki mennyit eszik, hanem magadra figyelj, a lelkedet imával táplálva. Délben egyél eleget, a vacsoránál pedig légy mértékletes. Minden éjjel, változtatások nélkül, aludj négy órát. Ha nagyon elgyengülnél, akkor napközben alhatsz egy keveset. Ezt kétségtelenül tartsd be életed végéig, mivel erre szükség van ahhoz, hogy a fejed nyugodt legyen. Én magam is, ifjúságomtól betartom ezt. Az Úristent is mindig arra kérjük, hogy az éjszaka folyamán adjon számunkra megnyugvást. Ha ilyen formán megőrzöd magad, akkor sohasem leszel levert, hanem egészséges és vidám.

Igazat mondok neked, ha így fogsz viselkedni, akkor változatlanul kitartasz életed végéig a szent hajlékban. Légy alázatos, és az Úr segítségedre lesz: mint világosságot, kihozza igazságodat és jogodat, mint a déli verőfényt (Zsoltár 36,6), és világít majd világosságod az emberek előtt. (Mt 5,16).

-Sf-

Történet a szárovi pusztaságból

2012/12/16

Egyik női közösség elöljárója, Alexandra, a következő történetet mesélte el:

– Szerafim atya életében, gyakran fordultam meg a szárovi pusztaságban. Sok hasznos beszélgetésben volt részem társaságában. Egyik alkalommal egy másik nővér is velem volt Szárovban. Nem mentünk be a monostorba, de egyenesen a pusztaságba vettük utunkat. Amikor közel voltunk, látjuk, hogy az öreg egy fatörzsön ül. Meghajoltunk előtte és áldását kértük. Atyai szeretettel fogadott bennünket, majd beszélgetni kezdtünk. A beszélgetés közben hatalmas lelki örömet éreztünk, szinte nem is tudtuk, hogy hogyan háláljuk meg a hozzánk való atyai jóságát.

a medveEgyszer csak, számunkra váratlanul, kijött az erdőből egy hatalmas medve, a hátsó lábaira emelkedve. El lehet képzelni, hogy mennyire megijedtünk. Meg sem tudtunk szólalni. Kezünk hideg lett, szemünk elsötétült. És a rémülettől úgy tűnt, hogy közel vagyunk a halálhoz.

Eközben az öreg teljes nyugodtsággal a medvéhez fordult, és azt mondta:

– “Misa, mit ijesztgeted az árvákat; menj csak hamar vissza, és hozz számunkra valami vigasztaló dolgot, mert nincs semmim, amivel megvendégelhetném őket: te is pont most jöttél, mintha csak tudtad volna, hogy vendégek vannak nálam”.

A medve, mint aki engedelmeskedik Szerafim atyának, meg sem mozdult, amíg beszélt majd amikor az öreg befejezte mondandóját, akkor megfordult, és visszament az erdőbe.

Az öreg nem fordított figyelmet rémületünkre, és folytatta a velünk megkezdett beszélgetést, és lassacskán eljutottunk egy olyan nyugalmi állapotba, hogy teljesen megfeledkeztünk a medvéről.

Talán két óra is eltelt azóta, hogy így társalogtunk Szerafim atyával a cellájában, amikor egyszer csak hirtelen ismét megjelent ugyanaz a medve, bejött a cellába és elmordulta magát.

Az öreg odament hozzá: “Na, na, Misa, mutasd, mit hoztál nekünk”.

A medve a hátsó lábaira állt, és valamit adott neki, ami falevelekbe volt göngyölve és valamivel átfogva. Kiderült, hogy egy teljesen friss lépes méz darab volt. Az öreg elvette tőle a mézet és kezével némán az ajtóra mutatott.

A vadállat, mint egy értelmes lény, engedelmeskedet a parancsnak, és mintha csak meghajolt volna, az öreg pedig kivett a táskájából egy darabka kenyeret, oda adta neki, az pedig visszament az erdőbe.

Noha ismét jól megijedtünk, de ez a rémület inkább nagy örömünkre szolgált, mert méltókká lettünk arra, hogy láthassuk, hogy a jóságos öregnek még a vadállatok is engedelmeskednek.

A Zsoltároskönyv olvasása

2012/05/16

Szent Szerafim, a gyiveevoi monostor nővérei számára elrendelte, hogy a monostorban éjjel-nappal olvassák a Zsoltárokat. Tizenkét nővér, két óránként váltva egymást, mindig hangosan olvassa a Zsoltárokat az egész év leforgása alatt, kivéve a Húsvétot.

Mi is lehetett ennek az oka? Mindenekelőtt a tiszteletreméltó azt kívánta, hogy nővérek utánozzák a korai keresztényeket, akik állandóan olvasták a zsoltárokat. Nüsszai Szent Gergely azt mondja: “A Zsoltároskönyv olyan kellemes és édes, hogy azt nem csak azok a felnőtt férfiak tanulmányozzák, akik már lelki érzékeiket megtisztították, de a nők is, elsajátítva azt, mint személyes méltóságot, valamint a gyermekek is örömüket lelik bennük épp úgy, mint egy szórakozásban, és a gyöngék számára nyugalmat és erőt nyújtanak. Az örvendezők épp úgy olvassák a zsoltárokat, mint azok, akiket épp szomorúság ért. Mindenki, saját körülményeiből kiindulva úgy látja, hogy a Szentírásnak eme könyve, mintegy ajándék számára. Az utazó és a tengeren hajózó emberek, dolgaikkal foglalkozva, bármilyen helyzetben lévő férfiak és nők, veszteségnek tudják be maguk számára azt, ha híján van ajkuk Dávid magasztos tanításának. Még az összejöveteleken és a menyegzői ünnepségeken is, örvendezve fogadják a Zsoltároskönyvet úgy, mint amely a vigadalom velejárója, hogy a zsoltárok egyházi szertartásokon való szent célú használatáról már ne is beszéljek.” Lám, a Zsoltároskönyv iránti ilyen szeretetet kíván a Bátyuska is a nővéreknek, mint amilyennel a korai keresztények viszonyultak hozzá.

Ezért is hagyta meg a Bátyuska a nővérek számára, hogy éjjel-nappal olvassák a Zsoltároskönyvet, amely a keresztény ember számára teljes haszonnal jár. A Zsoltároskönyv előszavában ezt olvassuk: Megkérdezték a testvérek Aranyszájú Szent Jánost, hogy – helyes dolog-e, elhagyni a Zsoltároskönyvet? Ő pedig azt válaszolta: “Jobb, ha a nap megszűnik világítani, mintsem felhagyni a Zsoltároskönyv olvasásával. Mert ugyanis nagyon hasznos okulni a zsoltárokból, és figyelmesen átolvasni a Zsoltároskönyvet. Mert minden könyv hasznos számunkra, és elkeseríti az ördögöt, de egyik sem annyira, mint a Zsoltároskönyv: éppen ezért ne legyünk restek.”

Boldog Ágoston is a következőt mondja a zsoltárok erejéről: “A zsoltárok éneklése a lelket ékesíti. Az angyalokat hívja segítségül, elűzi a démonokat, eloszlatja a sötétséget, szentséget alkot, megszégyeníti az ördögöt, megmutatja az Istent, megtöri a haragot, mert szüntelen az Isten dicsérete. A zsoltárok éneklése a mézhez hasonló”.

Mindezt, természetesen, jól tudta a Bátyuska, ezért hagyta meg a nővérek számára, hogy szüntelenül olvassák a Zsoltároskönyvet.

Jól tennénk mi is, testvérek, ha követnénk Szerafim tanítását a Zsoltároskönyvet illetően. Valóban hasznos okulni a zsoltárokból és a mézhez hasonló azok éneklése! Azon hasznon kívül, amire rámutattunk, sok minden más esetben is hasznos lehet számunkra a Zsoltároskönyv, amennyiben kellő figyelmet szentelünk annak olvasására. Ugyanis, gazdag forrása az az erkölcsi szabályoknak, valamint nagy vigasz és enyhülés forrása a nehéz és keserves élethelyzetekben. A Zsoltároskönyv mindent felülmúló útmutató a imádságos lélek serkentésére, a bűneink miatti töredelmes ima kiáradására, a Mennyei segítségért  való alázatos könyörgés felfokozására akkor, amikor különböző élethelyzetek szorongatnak, valamint a hála kifejezése Isten iránt a jótéteményekért és az Ő határtalan tökéletességének dicsőítésére.

Látjátok-e hát, hogy mennyi haszonnal járhat a Zsoltároskönyv állandó, figyelmes és ájtatos olvasása?

Mindezek tudatában, ne hanyagoljátok annak olvasását. Törődjetek vele úgy, amint azt a tiszteletreméltó Szerafimon kívül, Nagy Vazul is tanítja – “Lehetetlen, – mondja ő – akár csak egy napra is kihagyni a zsoltárok éneklését. Ha azt valamilyen oknál fogva kihagyod, másnap reggel ismét fogj hozzá, és lustaságból ne hagyd abba. Ha pedig helyre hozod a mondottakat, és megtanulod Isten törvényeit, akkor az Úr megnyitja szemeidet és megérted az Ő Törvényeinek csodáit”. Ámin.

saratov.ru – Sf-

Szerafim – a lángoló

2012/01/15

Aki ért oroszul, …

Szárovi Szent Szerafim elhunyta

2012/01/14

Január 2./15.

Amikor a tizenkettedik alkalommal, egyben utoljára jött el hozzá az Istenszülő, az esemény mintegy előjele volt a Bátyuska földi élete végének, és az eljövendő, enyészhetetlen dicsőségnek. Szerafim atya 1833. január elsején volt utoljára templomban. Részesülvén a Szent Titkokban, elbúcsúzott a testvérektől. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy testi ereje a végét járja, azonban lelkileg nagyon erős volt, nyugodt és vidám. Aznap este a cellájában húsvéti énekverseket énekelt.

Másnap reggel, január másodikán, hat órakor, Pál atya a templomba igyekezett, amikor füstszagot érzett a Bátyuska cellája irányából. Belépve oda, különös látvány tárult elé – térden állva találta az Öreget, az Istenszülő ikonja előtt. Kezei kereszt alakban az olvasóállványon, azon a könyvön, amelyből az imádságait olvasta, feje pedig a kezein pihent.

Testét a saját maga készített tölgyfa koporsóban temették el, a főtemplom oltárának jobb oldalán, ahogyan azt a Bátyuska még életében meghagyta. Sok csoda történt ezekben a napokban a monostor területén. Ezek a csodák alapjául szolgáltak a Bátyuska, hetven évvel későbbi szenté avatásának.

Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás?

2011/12/24

Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás, bánat és a csüggedés?

Megtörténik testvérek, hogy olykor ránk támad a szorongás, bánat, keserűség és a csüggedés, és mindez szívünket szaggatja.

Mit is tegyük ilyen esetben? Kihez forduljunk segítségért? Mivel vigasztaljuk magunkat? Miben találunk gyógyírt e lelki betegségek ellen?

Egyik szárovi testvér, nagy csüggedtségtől gyötörve, közel a kétségbeeséshez, megkért egy testvért, hogy néhány percre osztozzon vele bánatában. Vacsora után a két testvér kiment a monostorból, megkerülték azt,  vigasztaló szavakkal erősítve egymást. Elérkeztek egy épülethez, amely mellett a Szerafim forrásához vezetett az ösvény. A kesergő testvér el akart fordulni ettől az ösvénytől, hogy ebben a fájdalmas állapotban ne kelljen találkoznia Szent Szerafimmal. De mielőtt még a másik irányba indultak volna el, hirtelen megpillantották az Öreget, aki éppen feléjük tartott.

Mindkét testvér a lábai elé vetette magát. Az Öreg szokatlan kedvességgel áldotta meg őket, és elénekelte az Istenszülőhöz szóló könyörgő ájtatosság kilencedik ódáját: Töltsd el szívemet örvendezéssel, óh, Szűz, Aki befogadtad az öröm teljességét, és eltörölted a bűn szomorúságát.

Majd dobbantott lábával és azt mondta: Nincs miért drágáim, csüggednünk. Azért, mert Krisztus mindent legyőzött: Ádámot feltámasztotta, Évát megszabadította, a halált eltiporta. Az Öreg lelki állapota, mintha csak átömlött volna a kesergő testvérek lelkébe és ők pedig, mintegy életre kelve Szerafim öröme által, békés lélekkel, nyugodt szívvel visszatértek a monostorba.

Másik alkalommal Szerafim azt mondta a kesergésről és a csüggedésről: “Ez a fajta betegség imádsággal, és a szószátyárságtól való tartózkodással gyógyítható, erőteljes kétkezi munkával, Isten Szavának olvasásával és türelemmel, azért, mert ezt a betegséget a kishitűség, üresség és a locsogás szüli”.

Lám, mit kell tenni akkor, ha ilyen dolgok kerítenek hatalmukba bennünket: mindenekelőtt, imádsággal forduljunk az Istenanyához. Azért, mert Ő maga is sok szenvedéssel és szorongással találta magát szemben, amelyek szinte kibírhatatlannak bizonyultak egy közönséges ember számára. És azért, mert a mindenféle módon megkísértett, nekünk, kísértésben lévőknek, segíteni tud. Ezért, szívünk gyötrelmében fohászkodjuk Hozzá, ezt ismételgetve: Töltsd el szívemet örvendezéssel, Tisztaságos, és ajándékozz meg tiszta boldogsággal, mert Te szülted az öröm Forrását. (5.óda).

Ismételgessétek a 9. ódát is, amelyet a kesergő testvéreknek énekelt Szent Szerafim. Ezek után szükséges, hogy gyakran jussanak eszünkbe a Bátyuska szavai: “Nincs miért drágáim, csüggednünk – Krisztus mindenben győzedelmeskedett: Ádámot feltámasztotta, Évát megszabadította, a halált eltiporta”. Minderre emlékezve, képzeljük csak el, ha Krisztus mindent legyőzött, akkor az olyan állapot, mint: szorongás, gyötrelem, keserűség, csüggedés – csak időleges állapot, mert idővel, Krisztus érdemeiért, ezek végeérhetetlen örömre változnak Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak – Jel 21,4.

És ha mindezt elképzeled, kétségeskedés nélkül, akkor Isten segítségével szíved háborgása elcsendesedik.

Végülis, ahogyan azt az Öregek mondták, szívünkbe kell fogadnunk az említett betegségek elleni gyógyszert azért, hogy megszabaduljunk minden csüggedéstőt és bánattól. Szükséges, mint azt hallottuk, imádkozni, őrizkednünk a hiábavaló beszédtől, szorgoskodni, olvasni a Szentírást és felfegyverkezni türelemmel.

Így fussatok testvérek, hogy vigaszra találjatok, és elérjétek lelketek nyugalmát. Ámin.

saratov.ru -Sf-