június 2010 havi archívum

Zarándoklat

2010/06/29

Holnap, Isten segítségével Pocsajevbe megyünk, emlékezzetek meg rólunk imáitokban,…

Péter és Pál

2010/06/28

Jún 29/Júl 12

Az ünnep beálltával véget ér az apostolfejedelmek tiszteletére rendelt böjt. Örvendezik az egész teremtett világ ezen az ünnepen, mert a sötétség eloszlatóit ünnepeljük. Azokat, akik felbecsülhetetlenül sokat tettek a hit dolgában.

Általuk lett valósággá, hogy az egész világon hirdetik az Evangéliumot. Mielőtt ez megtörtént volna, Isten akarata rejtve volt. Az Evangélium hirdetése révén nyilvánvaló Isten akarata.

Az Evangélium megmondja nekünk, mit kell szeretnünk, mit megvetnünk, mit kell tennünk, mit kerülnünk, mit kell, hogy reméljünk.

Mindezek ellenére, mint akinek nincs füle, mint akinek nincs szeme, sok dologban nem látunk, nem hallunk, és amikor saját ostobaságunk kelepcéjében testi és lelki fájdalomtól jajgatunk, mindezt azzal tetézzük, hogy ezekért Istenre haragszunk.

Ne Istenre, de önmagunkra haragudjunk.

Az apostolok tanítása biztos úton vezet minket Isten Országa felé, noha ez az út nem mentes a megpróbáltatásoktól. De ugyan ki mondta valaha is, hogy nehézségektől mentes lesz annak az útja, aki Istent választja.

Emlékezzünk csak: “Nem nagyobb a szolga Uránál…”

Tudták ezt az apostolok, akik életük árán is hirdetni akarták – és hirdették is – az Evangélumot. Ez tehát a mai ünnepnek az oka, hogy fényesen ünnepeljük a hit szócsöveinek, Péternek és Pálnak emlékét.

Keresztelő Szent János születése

2010/06/23

Jún 24/júl.7.

János előtt is sok nagy, szent, Istenhez méltó próféta volt,… ám egyikükről sem lehetett azt mondani, amit (Jézus) mondott Jánosról: Az asszonyok szülöttei közül nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál – Mt 11,11.

Mit akar jelenteni ez a nagy előzmény a Nagy előtt?

A nagy alázatosság tanúsítására szolgált.

Mert olyan nagy volt, hogy már a Krisztusnak lehetett tartani.

János visszaélhetett volna az emberek tévedésével, nem is kellett volna azon fáradoznia, hogy elhitesse, ő a Krisztus. Mert ha ő nem is mondta, akik őt hallgatták és látták, annak tartották.

Az ő dolga azonban nem a tévely elhintése volt, hanem a megerősítés. Ez János nagyságának legfőbb ajánlólevele, hogy amikor a Krisztusnak is tarthatta volna magát, inkább Krisztusról akart tanúságot tenni, őt akarta ajánlani, meg akart alázkodni inkább, mintsem helyette őt fogadják el, és becsapja önmagát.

Méltóan mondják a szavak prófétánál is nagyobbnak.

Simeon látta a gyermeket, János viszont a már prédikálót, a már tanítványokat kiválasztót.

Hol?

A Jordán folyónál.

Valójában ott kezdődött Krisztus tanítói működése. Mert ott ajánlotta Krisztus jövendő keresztségét, útját készítve mondván: Készítsetek utat az Úrnak, tegyétek egyenessé ösvényeit – Mt 3,3.

Ott kezdi tehát, ahol méltán megelőzte őt a prófécia: Uralkodik a tengertől tengerig, és a folyótól egész a föld határaiig – zs 71,8.

Amikor megkérdezik Jánost, hogy kicsoda, ezt mondja: Én a pusztában kiáltónak hangja vagyok – Jn 1,23. Hangnak mondta magát János.

Mi számodra Krisztus, ha nem az Ige?

Megelőzi a hang, hogy azután megértsék az Igét.

És mekkora Igét!

Kezdetben volt az Ige,…és minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett – Jn 1,1-3.

Hallod hát ezen a napon a kiáltó szót?

Van-e még füled arra, hogy a világ zajában meghalld ezt a szót?

Mert a szó meghallása után figyelsz majd fel az Igére, ha pedig nem hallod a szót, az Igét sem veszed észre.

A hang János, az Ige Krisztus.

János előtt van Krisztus, csak Istennél,

János után van Krisztus, de nálunk.

Nagy titok ez, testvérek!

Amilyen viszonyban áll ajkunk hangja a szívünkben hordozott szóval,ugyanúgy viszonyul minden vallásos lélek ahhoz az Igéhez, amelyről a szavak szólnak: Kezdetben volt az Ige,… -Jn 1,1.

Azt mondja János erről az Igéről, hogy: Neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem. Csökken tehát a hang szolgálata, amikor a szellem elér a Szóig. Így kellett Krisztusnak növekednie, Jánosnak pedig kisebbednie.

Ez a szenvedésüket jelzi.

Mert Jánost megrövidítették, fejét vették, Krisztus felmagasztalták, a kereszten mintegy megnövekedett.

Születésük napja ezt jelzi.

Mert János születése napján a napok rövidülni kezdenek, Krisztus születésétől kezdve ismét hosszabbodnak.

(az egyházatyák beszédei nyomán)

Jobban félünk az emberektől, mint Istentől

2010/06/19

Aranyszájú Szent János

Nem lenne szabad a világi dicsőséggel foglalkoznunk, de mindinkább Istenre kellene szegezni szemeinket. Ugyanis, nem csak az angyalok figyelnek ránk, de elsősorban Az, Aki a jót parancsolta nekünk tenni.

Aki Isten szemében a jót cselekszi, de a dicsőséget az emberek között keresi, az sokat veszít, és keveset kap, valamint nagy büntetést von magára. Emiatt minden olyan szétszórt, emiatt van olyan nagy zűrzavar az egész világon, mert ha valamit teszünk is, az emberekre vagyunk tekintettel: a jótettekben nem Isten akaratát látjuk, de a hozzánk hasonló emberek dicséretére várunk. Ugyanúgy, ha rosszat cselekszünk, nem Istenre tekintünk, de az emberekre. Annak ellenére, hogy ezek az emberek, velünk együtt állnak majd Isten ítélőszéke elé, semmit sem tudnak majd ott rajtunk segíteni. Az Isten, akire mi most nem fordítunk figyelmet, kimondja majd ott felettünk az ítéletet. Senki sem paráználkodik mások szeme láttára, de ha felgyullad bennünk a vágy tüze, az emberek előtti szégyenérzet képes elnyomni bennünk a szenvedély erejét: de Isten szeme előtt, nem csak hogy bűnt követ el és paráználkodik az ember, de sokkal szörnyűbb dolgokra is képes.

Alárendeljük magunkat az embereknek, engedjük, hogy uralkodjanak felettünk, és ami a feletteseink számára rossznak tűnik, noha lényegében nem az, alkalmazkodunk hozzájuk. Például: sokak számára szegénynek lenni szégyen, ezért menekülünk a szegénység elől, noha nem is azért, mert nehéz a szegény ember élete, de azért, mert a felettünk levők szemében ez szégyen, és azért, mert félünk tőlük.

Gazdagnak, híresnek és kiemelkedőnek lenni, menőnek látszik, ezért is törekszünk ilyesmit elérni, de ismét anélkül, hogy megvizsgálnánk a dolgok mélységét és lényegét, hogy valójában hasznos-e, de a felettünk álló emberek gondolkodása miatt. Az emberek a mi uralkodóink, a nép pedig szigorú uraságunk és kegyetlen kínzónk. Semmit sem szükséges, hogy megparancsoljon nekünk ahhoz, hogy szót fogadjunk, mert tudja, hogy hatalmában vagyunk. Az Isten nap, mint nap figyelmeztet, okít bennünket – de mi nem hallgatunk rá.

Azt kérdezed, hogy hogyan lehet megszabadulni a rossz uralkodóktól? Úgy, hogy okosabban fogsz cselekedni náluknál. Ha a dolgok lényegét fogod vizsgálni, ha nem adsz az emberek véleményére, ha rákényszeríted magadat arra, hogy a rossz cselekedeteidben nem az emberektől, de a mindent látó Szemtől fogsz félni. Ha a jócselekedeteid következtében, ugyanúgy Tőle várod majd a jutalmat. Nos hát, azt kérdezed, hogy hogyan érhető el mindez? Gondolkozz el azon, hogy ki az ember, és ki az Isten, kit vetsz el, és kihez folyamodsz – és nagyon hamar eléred.

Az emberek, ugyanúgy, mint te, hajlamosak ugyanazokra a bűnökre, ítélkezésre, és büntetésre: az ember a hiábavalósághoz hasonló (zsolt.143,4). Képtelen dönteni, irányításra van szüksége fentről. Ha pedig dicsekszik, gyakran előfordul, hogy hamis az ő dicsekvése, teszi csupán csak azért, hogy másoknak tessen, vagy gyűlöletből. Ha pedig vádol és fedd, azt is ugyanúgy mások miatt teszi. De az Isten nem, sőt fordítva, Ő ítéletében nem színlel, és az Ő határozatai tiszták.

Miért hagyjuk hát el a mi Megfizetőnket? Az emberektől kapott dicséret nem jár haszonnal, viszont ha Istennek tetszőek a mi cselekedeteink, akkor Ő még ma megdicsőít bennünket, és holnap pedig az Ő kimondhatatlan áldását adja ránk.

Keressétek először Isten országát,…

2010/06/16

Keressétek először Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok (Mt 6,33). Miért küszködünk minduntalan: bosszankodunk, veszekszünk, kétségeskedünk, ítélkezünk? Ennek következtében pedig nem hiszünk Isten szavában. Mert ha hinnénk, akkor mindent nyugodtan, békésen és imádsággal tennénk. Ha megtennénk mindent, ami erőnkből kitelik, és ami erőnkön felül van, azt Isten irgalmára bíznánk, akkor a többi dolog is könnyebben menne, valamint bensőnkben, lelki hajlékunk is szakadatlanul épülne. Minduntalan arra törekszünk, hogy ezt is, meg azt is megtegyük, és ha valami nem sikerül, bosszankodunk, vádoljuk embertársainkat, és ezzel az egész bensőnk szétszóródik.

Nem könnyebb hát mégis teljesíteni Isten akaratát, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy minden erőnket összpontosítsuk a béke megőrzésére embertársainkkal, Isten akaratának teljesítésére, amennyire erőnkből telik és testünk engedi? Ha azt érezzük, hogyha valamilyen dologban hiányt szenvedünk, szükséges, hogy azt Istenért elviseljük. Mert eljön az az idő, amikor az Úr minden űrt betölt, mert Isten Igéje nem hazugság: az, aki először az Isten országát keresi, mindent megkap.

Keressétek először Isten országát s annak igazságát. Talán saját erejéből biztosítja be magát az ember? Ha küzdünk a testi dolgokért, kell, hogy küzdjünk a lelkiekért is. Szívünkkel minden esetre többet kell törődnünk, mint a kertünkkel. Ha az ember megfizeti a felvett munkások bérét, talán az Úr fizetség nélkül hagyja azokat, aki Isten dolgaiban fáradoznak?

És hogyan kell Isten dolgaiban fáradoznunk? – Hiszen ismertek mindent, ami szükséges hozzá! Imádkozni kell, figyelni magunkra, küzdeni a gondolatokkal, nem nyugtalankodni minden apróság miatt, engedni felebarátunknak, még akkor is, ha ez némi veszteséggel jár számunkra (mert majd a veszteségnél sokkal nagyobb lesz a nyereség), mennél előbb megbékélni, feltárni a gondolatainkat, gyakran járulni a Szent Titkokhoz és hasonlókat.

Igumen Nikon (Vorobjev), ford: MH.

Az Istenanya tisztelete

2010/06/09

A Szentháromság orthodox templomának elöljárója, Miskolcon, az egyházközség tagjaival karöltve, szeretettel hív mindenkit az Istenanya Achtirkai ikonjának ünnepére, amely

2010. július 3-án lesz megtartva.

A csodatevő ikon története ITT olvasható.

Szerafim bátyuska imarendje

2010/06/08

Tiszteletreméltó Szárovi Szerafim minden hozzá fordulónak a következő imarendet ajánlotta: “Minden keresztény, amikor felébred, álljon a szent ikonok elé és imádkozza el legalább az Úr imádságát, a Miatyánkot, háromszor, a Szentháromság tiszteletére, majd az Istenszülő énekét – Istennek Szűz Szülője örvendezz, szintén háromszor, majd végül a Hitvallást, egyszer.

– Befejezve az ilyen módon történő imádkozást, utána mindenki foglalkozzon azzal a dologgal, amivel meg lett bízva, vagy el lett hivatva.

Munka közben, akár odahaza, vagy bárhová menve, útközben, csendesen mondja: Uram, Jézus Krisztus Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. Ha pedig mások veszik őt körül, akkor végezze a dolgát, vagy legalább elméjében mondja Uram, irgalmazz, és így folytassa délig.

Közvetlenül ebéd előtt, mondja el a reggelre ajánlott imarendet. Ebéd után pedig folytassa dolgát, – és csendben mondja: Legszentebb Istenszülő, üdvözíts engem, bűnöst, vagy pedig Uram, Jézus Krisztus, az Istenszülő által könyörülj rajtam, bűnösön, és így folytassa egészen lefekvésig.

– Lefekvés előtt minden keresztény ismét mondja el a reggelre ajánlott imarendet, ezek után, mielőtt elaludna, vessen keresztet magára”.

– Aki ehhez a rendhez tartja magát, – mondja Szerafim atya, – elérheti a keresztény tökéletesség mértékét, mert az említett három imádság – a kereszténység alapja:

Az első, mint amelyet Maga az Úr adott, minden ima képmása.

A másodikat az Arkangyal hozta a mennyből, Szűz Mária üdvözléseként, mint az Úr Anyjának.

A Hiszekegy pedig, röviden magába foglalja a keresztény hit az üdvözítő dogmáit.

Azok számára, aki különböző okok miatt lehetetlen elvégezni ezt a rövid imasort, azt tanácsolta a tiszteletreméltó Szerafim, hogy bármilyen helyzetben mondja azt: akkor is, amikor foglalatoskodik, a folyosón, de az ágyon is, aminek alapjául a Szentírás szavait vegye: Mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.