október 2013 havi archívum

A szenthegyi zarándoklat – III.

2013/10/31

Chalkidiki a tengerbe benyúló elhelyezkedése miatt, különös hely. A háromórás buszozás érdekes képet mutatott számunkra. Hangulatos kisvárosok, falvak, sziklás hegyvidék, ahol  valamiféle kékes-lila virágú bokrok nyíltak hatalmas területeken. A méhészek számára fontos hely volt ez minden bizonnyal, mivel rengeteg kaptár volt szétrakva mindenfelé a virágzó bokrok között. Jó lett volna megtudni, hogy miféle virág volt az, de sajnos nem volt rá lehetőség.

10. Qouranopol - čakanie na parom

Megérkezve Ouranopoliba, mindjárt az első háznál érdeklődni kezdtünk  szállás iránt. Ugyanis aki a Szent Hegyre akar menni, az mindig az előző este érkezik meg a kikötővárosba. Majd másnap reggel kapja meg mindenki a vízumot – Diamonitiriont – és csak ezek után szállhat hajóra. A város teljes egészében be van rendezkedve a turistaforgalomra. Minden házban bolt, kegytárgy, vendéglő és motel van. Nagy a verseny a helyi lakosok között. Főleg ilyenkor, ősszel és télen, amikor többnyire csak a zarándokok jönnek. Az esztendő nyári időszakában rengeteg a turista, az üdülni vágyó, akik csupán csak nyaralni érkeznek eme gyönyörű helyre.

Megkérdeztük hát a nénit, hogy vajon mennyibe kerül két személyre egy éjszakai szállás. Mindjárt el is mondta, hogy 50 euró, amennyiben igényeljük. Ez hirtelen soknak tűnt, ezért megköszöntük kedvességét és pár méterrel tovább mentünk, ahol harmincért kínálták a szobát, majd amikor távozni akartunk, kiadták 25-ért is. Elfoglaltuk hát a helyünket és mivel még kora délután volt, elindultunk a többi zarándokhoz hasonlóan, hogy felfedezzük a várost.

34. Grécky šalát

Miután jót barangoltunk, szerettük volna megkóstolni a helyi jellegzetes ételt, a görög salátát. A vendéglőkből túlkínálat van, szinte nem is tudja az ember, hogy melyikbe térjen be. Egyik a másik mellett, és mindegyik ajtajában ott áll a pincér és csalogat mindenféle mézes-mázos szavakkal. Végül győzött az egyik és kellemes hangulatban vacsorázhattunk. Annyira kedvesek voltak, hogy még ahhoz az irodához is elkísértek, ahol majd reggel a vízumot kell kiváltanunk. Sokan izgatottan érdeklődtek, hogy beszéljük-e a görög nyelvet, mert hogyan is fogunk kommunikálni az emberekkel. Nem volt rá szükség. Mivel rengeteg az orosz zarándok és turista, mindenütt tudnak oroszul sőt, az étlap is kétnyelvű. Igazi balkáni kereskedő karmai közé kerültünk. Az ilyenek mindent megtesznek annak érdekében, hogy akár ha csak egy kis apróságot is, de náluk vegye meg az ember, és ugyanúgy tesznek a vendéglősök is. Kijönnek az utcára és szinte bevadásszák az embert, néha még akkor is, ha nem akarja.

Esti sétánk során hozzánk csatlakozott egy szentpétervári zarándok hölgy. Elbeszélése megható történetet tárt elénk. Léna Spanyolországban él, és a napokban hazarepült, hogy meglátogassa édesanyját, aki mindössze 52 éves és súlyos rákbetegségben szenved. Hazaérkezése után tudomására hozták, hogy néhány nap múlva rendkívüli eseményre kerül sor a Szent Hegy közelében.

39. ouranopol

Sokan tudják, de talán még többen nem, hogy ebből a kikötővárosból nem csak olyan hajó indul, amely a zarándokokat a Szent Hegyre viszi, de úgynevezett sétahajó is, amely körbejárja a Szent Hegyet, így bárki, aki szeretné, noha kissé távolból, de saját szemével szemlélheti a szerzetesek országát. Ott tartózkodásunk másnapján a sétahajó szokásos körútjára indult azzal, hogy a Vatopedi monostor közelében megáll, és a szerzetesek kihozzák a monostorból a féltve őrzött kincset – az Istenszülő Övét. Így azoknak is alkalmuk nyílik érintkezni eme ritka ereklyével, akik egyébként nem léphetnek be a szerzetesek országába. Miután mindez Lénának a tudomására jutott, egy percig sem habozott. Hazaérkezésének másnapján azonnal repülőre szállt, hogy idejében Thesszalonikibe repüljön, onnét pedig Ouranopoliba. Miután sikerült jegyet szereznie a hajóra, most  vágyakozással teli idejét töltötte a városban, hogy mielőbb hódolhasson az Istenszülő Öve előtt, és elvihesse beteg édesanyjának az áldást, az ott kapható megszentelt öv formájában.

Hatalmas vállalkozás volt ez Léna részéről. Érthető, hogy miért is nem tudott nyugodtan várakozni a szállodai szobában, és a város utcáit rótta. Számunkra is nagy élmény volt a vele való találkozás, amelyben a mélységes hit tanúságtételét láthattuk. Egy tea mellett hosszasan beszélgettünk  az egyik vendéglő asztalánál, majd annak reményében, hogy neki sikerül hódolnia az Istenszülő Öve előtt, mi pedig sikeresen bejutunk a Szent Hegyre, pihenni tértünk.

Néhány nappal később, amikor már visszatértünk Thesszalonikibe, kaptunk Lénától egy e-mailt, amelyben közölte, hogy sikerrel járt, és hálával eltelten viszi beteg édesanyjának az áldást Szentpétervárra.

Reklámok

A szenthegyi zarándoklat – II.

2013/10/29

dim.s.chramMicsoda magasztos épület! Itt minden a régi időkről mesél. Szinte visszatértünk a múltba. Sokszor képzeltem el a képek alapján, de egyik elképzelés sem felel meg a valóságnak. Talán nem szükséges mondanom, első utunk a templomon belül Szent Demeter ereklyéihez vezetett. Egy kis kápolnában van elhelyezve az ezüst koporsó, amelynél nem szűnik meg soha a zarándokok sora. A világ minden részéről jönnek az emberek, hogy tiszteletüket tegyék Szent Demeter ereklyéinél. Sok más szentnek az ereklyéje is megtalálható a templomban. Bizony, amíg a hatalmas templomot felfedeztük, jó sok idő telt el. Elérkezett az esti istentisztelet ideje. Érdekes volt a görög hagyomány szerinti szertatást élőben hallgatni.

33. Fotios, ktorého nám Boh poslal na pomoc v Solúni

Mint minden zarándoklat során az lenni szokott, most sem volt másképp: megismerkedtünk helyi emberekkel, – akik közül  egyet meg kell említenem. Egy fiatal, főiskolás fiú segített bennünket az eligazodásban, akinek a későbbiekben sokat köszönhettünk. És talán a nevét is érdemes megemlíteni, mivel noha sokaknak nem, de akik ismerik a hazánk területére érkező hittérítők történetét, azok számára nem ismeretlen a Fótios név. Ezt a mi új ismerősünket pedig pont így hívják. Milyen kedves volt a felfedezés, hogy pont úgy hívják őt is, mint a hajdani patriarchát, aki elküldte hozzánk a thesszaloniki testvérpárt, Szent Cirillt és Metódot!

Fótiosznak köszönhetően részletesen megismerhettük a templomot. Az esti istentisztelet után még sokáig nézelődtünk a templomban, mígnem két szerzetessel találkoztunk, akikről azonnal látszott, hogy szláv eredetűek. Ezért nem volt nyelvi akadály, azonnal ismerkedni kezdtünk. Kiderült, hogy Fehéroroszországból jöttek, és egy teljes hónapot töltöttek el a Szent Hegyen. Nekik köszönhetően, noha már későre járt, eljutottunk még aznap este a város székesegyházába, amely a nagy egyházatya, Palamasz Szent Gergely nevét viseli.

07. chrám sv. Grigoria Palamu

Érdekes felfedezés volt számunkra, hogy a templomok éjszakába nyúlóan nyitva vannak, és sohasem üresek. Micsoda meglepetés volt számunkra, amikor megtudtuk, hogy a késő esti idő ellenére kinyitják nekünk azt a helyiséget, ahol Szent Gergely érsek ereklyéi nyugszanak! Miután hódoltunk az ereklye előtt, a templom sarkában helyet foglaltunk és sokáig beszélgettünk új ismerőseinkkel.

Ebből a templomból Thesszaloniki Szent Dávid monostorába mentünk, akiről azt tudjuk, hogy szigorú aszkézisben élt, amiért Isten csodatevő erővel ajándékozta meg őt, valamint eljutott a szenvedélymentességre.  Ennyi kegyelem után, noha az egésznapi utazástól fáradtan, de szárnyalt a lelkünk. Sokáig tartott, amíg elváltunk a testvérektől, akik elkísértek bennünket egész a szállodáig, hogy mint akik először járunk ebben a hatalmas városban, el ne tévedjünk. Boldogan tértünk nyugovóra a szállodai szobában, hiszen annyi sok szép lelki dologban volt részünk a rövid ittlétünk alatt.

Miután elvégeztük az esti szabályzatot, hálával eltelt szívvel vártuk a következő napot, hogy ismét elmehessünk Szent Demeter templomába a vasárnapi istentiszteletre. Alvásra nem sok idő jutott, mivel ott akartunk lenni a hajnali istentiszteleten is, ahol újra találkoztunk kedves ismerősünkkel, Fótiosszal. A szent liturgia után barátunknak köszönhetően mi is részesedhettünk a csodában. Ugyanis az oltárban kaptunk abból a műróból, ami Szent Demeter ereklyéiből árad. Talán mondani sem kell, mekkora boldogság volt ez számunkra. Elhozhattuk magunkkal a szent áldását, és Szent Demeter ünnepén a hazai hívek is részesülhettek ebben az áldásban.

Számunkra sok érdekes dolgot adott a vasárnapi istentisztelet, amelyen rengetegen vettek részt úgy helyiek, mint zarándokok, avagy turisták. Ez az idő, amit zarándoklatunk kezdetén itt, Thesszalonikiben tölthettünk, nagyon jó lelki ráhangolódás volt utunk folytatásához a Szent Hegy felé. Dél körül, amikor befejeződött az istentisztelet, elmentünk a szállodába, hogy összeszedve dolgainkat, taxiba szálljunk és elmenjünk az állomásra, ahonnét háromórás buszozás után megérkeztünk a Szent Hegy bejáratához, a kikötővárosba, Ouranopoliba.

A szenthegyi zarándoklat – I.

2013/10/27

2013. okt. 12.-19.

atSokszor és sokat hallottam a Szent Hegyről, ahová sok évvel korábban mindenképp el szerettem volna jutni. Aztán az évek múltán mindig volt valami, ami odébb tolta a megvalósítást. Annyi sok idő telt el, hogy már szinte megfeledkeztem erről, és noha sokat hallottam és olvastam közben a Szent Hegyről, de a korábbi vágy, hogy eljussak oda, már nem létezett.

Az idén, még júliusban mondott valaki olyat, hogy mi lenne, ha elmennénk Áthoszra. Sem nem lelkesedtem, sem pedig nem vonakodtam. Hirtelen olyan megvalósíthatatlannak tűnt az egész. Majd szeptember elején azzal álltak elém, hogy minden készen áll, csak a beleegyezésemre van szükség és hozzá láthatunk a szervezéshez.

A sok hogyan és miként és mikor leküzdése után, kijelöltük az időpontot, ami a szervezés során sokszor megváltozott, mivel mindig volt valami, ami miatt pont akkor nem, de inkább máskor. Az Isten gondoskodása folytán, amit akkor persze fel nem fogtunk, eljutottunk ahhoz az időponthoz, amikor sok és különös élményben lehetett részünk a szerzetesek országában. Persze mindez csak utólag tudatosult bennünk, hogy milyen kegyes volt hozzánk az Úr, hogy utazásunk pont erre az időszakra esett.

A püspök áldásának elnyerése után, levelet intéztünk Őszentségéhez, a konstantinápolyi patriarchához, aki levélben adta személyes áldását számomra a Szent Hegyen való zarándoklathoz. Ez mindenképp egy fontos dokumentum volt, ami sokat segített rajtunk zarándoklatunk alatt.

Meg kellett szervezni a repülőutat, a szállodát, a hajóutat és sok minden mást, hogy amennyire csak lehet, minden előre el legyen rendezve. Persze, sokan és sokféle tanáccsal láttak el azok közül, akik már jártak ott, viszont úgy tűnt, hogy azon a helyen mindenkinek a saját módján kell érvényesülnie.

Elérkezett a nap, amikor a hajnali órákban a kassai repülőtérről magasba emelkedett az első vasmadár. Azért az első, mert még két másik is következett, mire Thesszalonikiben landoltunk. Milyen furcsa is volt, amikor a prágai terminálban várakozva, ahol a kinti hőmérséklet +3 fok volt, egyszer csak megérkezett Athénből a gép, és lenge nyári öltözékben szálltak ki az emberek. Majd Athénbe érve megértettük, hogy miért, hiszen ott +29 fok volt. Sok idő nem volt a nézelődésre, sem pedig a hirtelen meleggel való foglalkozásra, mert várt a következő gép, az átszálláshoz pedig mindössze néhány perc volt csupán.

Thesszalonikibe érve, valamivel enyhébb volt az idő. Talán azt lehetne ilyenkor mondani, hogy vége az utazással járó izgalmaknak, de erről szó sem volt akkor. Ott álltam a terminál bejáratánál, és azon gondolkoztam, hogyan is lehetne minden bonyodalom nélkül eljutni a szállodába, ahol már néhány órája várt az, akinek köszönhetem a meghívást és a költségek fedezését. Legjobb megoldásnak a taxi bizonyult. Miután egy fél órát taxiztam a városban, végül megállt a szálloda ajtajában, ahol már várt az útitársam, akivel ekkor találkoztam először személyesen a sok éves internetes ismeretség után.

Nem is tudtam hirtelen, hogy mit és min csodálkozzak előbb. Az első találkozáson, vagy azon a tényen, hogy tőlünk alig 30 méterre szemem elé tárult a csoda: Szent Demeter temploma. Nem túlzás, csoda, mivel annyi sokat hallottam, olvastam erről a szent helyről, és most hirtelen ott állok, csupán néhány méterre tőle.

A rövid személyes ismerkedés és némi pihenés után, indultunk, hogy közelebbről is felfedezzük ezt a világhírű szentélyt.

Szent Demeter ünnepe

2013/10/26

Tegnap és ma Thesszalonikiben fényes ünnepet ültek Műrótárasztó Szent Demeter éves ünnepén. Ma az ünnepi istentiszteletet Őszentsége, a konstantinápolyi patriarcha Bartolomeosz vezette.

dim.2

képek:

előesti istentisztelet

szent liturgia – okt. 26.

Tesszaloniki – Áthosz

2013/10/20

Befejeződött zarándoklatunk, amelyről sokat lehetne írni és mondani, de gyenge az emberi nyelv, hogy elbeszélhesse. Azért az események és élmények feldolgozása után következni fog egy szöveges beszámoló is. Addig viszont meséljen a képriport:

00. Thessaloniki

Több kép ITT.

Az Istenszülő kertje

2013/10/06

Áthosz, a Szent Hegy

atAz orthodox kereszténységben szent hegynek nevezték azokat a hegyeket, amelyek a lakott vidékektől távol menedéket nyújtottak Isten szolgáinak: a monostorokban élő szerzeteseknek és a magányt kereső aszkétáknak. Valaha számos ilyen szent hegy létezett, de mára mindössze egyetlen maradt: Áthosz.

Ezen az erdő borította félszigeten húsz, középkori alapítású monostor áll, melyek amellett, hogy a bizánci építészet, ikonfestészet és más liturgikus művészetek remekeivel dicsekedhetnek, egy még fontosabb kincset is őriznek: a keleti kereszténység eleven lelkiségi hagyományát, mely az apostoli idők óta száll nemzedékről nemzedékre. (szerzetes.hu)

Isten kegyelméből erre, az évszázadokon át imával megszentelt helyre indulunk el az idei őszi nagy zarándoklat alkalmával. Noha mindössze néhány napról van szó, de mégis nagynak mondható, mert nem gyakran van alkalma az embernek eljutni a Szent Hegyre. A jó szándékú támogatóknak köszönhetően valósulhat meg ez az utazás, amely első a maga nemében.

A Szent Hegyen eltöltött nosztalgikus visszaemlékezéseiben, Cherubím archimandrita Az Istenszülő kertje című könyvében többek között azt írja:

– Tizennégy éves koromban, két szenthegyi szerzetespap élő elbeszélése, lelkem mélyén olyan elképzelést alkotott a Szent Hegyről, mint olyan helyről, amely noha a földön van, mégis a mennyet érinti. Eme hely utáni lángoló vágyam nagy elhatározásra ösztönzött engem: Ott szeretnék élni örökre. Olyan utazás volt ez, amelyre saját elhatározásomból jutottam, anélkül, hogy valaki valamiről is tudott volna. Amikor a hajó kikötött Dafniban, és lábammal a földet érintettem, első dolgom az volt, hogy letérdeljek és meghatódva megcsókoljam a földet, amint azt megígértem: Ha az Istenszülő valamikor is méltat engem eljutni a Szent Hegyre, az első, amit tenni fogok, hogy megcsókoljam a földet.

Nos, ha az Istenszülő méltat bennünket arra, hogy eljussunk a Szent Hegyre, követni fogjuk a szentéletű szerzetes példáját. A formaságok elintézése után, most már a lelki ráhangolódás következik, várva a napot, amikor repülőre szállunk. Az Istenszülő oltalmára hagyatkozva, remélhetőleg sok megható, lelket gazdagító élménnyel térünk majd vissza.

Áthosz tekintetében sok ismeretre tehet szert az érdeklődő az internet segítségével, valamint sok-sok filmet lehet találni ebben a témában. Most itt egy kedves kis ismertetőt ajánlunk az érdeklődők figyelmébe:

Pocsajevi visszatekintés

2013/10/01

pk

Az idén először, az Istenszülő Születésének ünnepén jutottunk el Pocsajevbe. Az ilyenkor megszokottnál, sokkal hidegebb volt, ami viszont ha eléggé meg is viselt bennünket, de az ünnep hangulatából semmit sem vett el. A szinte meg nem szűnő szolgálatok sora, jó alkalom volt a lelki feltöltődésre. Maga az ünnepi szolgálat pedig, megkoronázta a néhánynapos zarándoklatunkat. A visszatérés reményében indultunk haza, kérve az Istenanya védelmét, valamint hálával eltelve, hogy ismét ott lehettünk.

képriport

-sf-