április 2013 havi archívum

Hatezer szent vértanú

2013/04/23

hatezer vértanúGrúziában, a Dávid pusztaságban, tizenkét virágzó monostor volt. Évszázadokon át a szerzetesek nagy száma gyűlt össze ezen a helyen.

Amikor 1616-ban, a perzsa sah megtámadta Grúziát, szörnyű pusztítást végzett, kiirtotta a keresztények nagy részét. Egyik alkalommal, éppen Húsvét reggelén, a sah vadászni indult, amikor sok fényt látott: a tizenkét monostor szerzetesei voltak azok, akik égő gyertyával a kezükben, körmenetet tartottak Húsvét hajnalán. Amikor a sah tudomására jutott, hogy azok szerzetesek, csodálkozva kérdezte: “Talán nem hánytuk kardélre egész Grúziát?”. Egyben megparancsolta katonáinak, hogy mindenkit fejezzenek le.

Ekkor egy angyal jött az elöljáróhoz, hogy tudomására hozza közelgő haláluk hírét. Az igumen elmondta a testvéreknek, és megengedte, hogy aki akar, az elmenekülhet. Mindössze két fiatal szerzetes menekült el a hegyekbe, a többiek a Pászkát ünnepelve, készültek a halálra. A katonák körbe vették a templomot. Arszenyij az elöljáró, eléjük ment és megkérte őket, hogy engedjék meg, hogy befejezzék a szolgálatot. Miután minden szerzetes részesült a Szent Titkokban, ünnepi öltözetben az ellenség elé álltak. A perzsák előbb az elöljárót fejezték le, majd sorra a többi szerzetest.

Innét a többi monostorhoz mentek a katonák, hogy hasonlóan járjanak el. A hegyekben rátaláltak a két rejtőzködő testvérre, akiket arra kényszerítettek, hogy vegyék fel az iszlám hitet. Miután Krisztus katonái ezt megtagadták, őket is lefejezték. Lefejezésük helyén egy rózsabokor nőtt, amely csodálatos jó illatot árasztott.

Ekképp fejeződött be a tizenkét monostor története, amelyek több mint ezer éven át Grúzia lelki kultúrájának bölcsőjét képezték. A XVII. század vége felé Arcsil, grúz király, meghagyta, hogy tárják fel a vértanúk ereklyéit, amelyek mind a mai napig műrót árasztanak, amely a legsúlyosabb betegségeket is meggyógyítja.

A szent vértanúk tisztelete csak a Grúz naptárban létezik. Emlékük április 10/23.

pravoslavie.ru -Sf-

Reklámok

A hatodik hét

2013/04/22

vchod v Jer.A hatodik és egyben a szent Negyvened utolsó hetét virágos hétnek nevezi az Egyház, vonatkoztatva ezt az ágakra és virágokra, amellyel Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk.

Ilyenkor megújul a természet, virágba borulnak a fák, megszólal a madarak kara, mintegy készülve a Király fogadására, arra a nagy eseményre, amelyet a mi Urunk visz végbe a mi érdekünkben – a halál feletti győzelemre.

Megkezdve ezt a hetet, az Egyház előünnepi éneket hoz az Úrnak, imádkozva a böjtölőkért, hogy a negyvennapos böjt után ők is a Negyednapos Lázárral együtt támadjanak fel a bűn halálából.

Ez az előünnepi hét, mindnyájunkat felkészít és hív az Úr, Jeruzsálembe való Királyi bevonulására. Ezekben a napokban a tiszteletreméltó pusztalakók is visszatértek a monostorba a pusztából, ahová az ősi szokás szerint, az Urat utánozva, Aki 40 napig tartózkodott a pusztában imádkozva és böjtölve, a Szent Negyvened idejére elvonultak.

Igyekezzünk, hogy amit még nem tudtunk megtenni, vagy hanyagságból elmulasztottunk, azt még a fennmaradó néhány nap bepótoljuk, hogy méltóképp, és tiszta szívvel fogadjuk a megszentelt ágakat, ami mintegy hitvallás, keresztségünk megújítása, látható jele hovatartozásunknak. Ezért a megszentelt ágaknak nem csupán a hagyomány, a szokás jelentőségét tulajdonítjuk, de látható jelét adjuk vele, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus követői vagyunk.

Teremjük az erények virágát és terítsük Krisztus Urunk lába elé életünk megújult, szennytelen palástját, hogy gyermeki örömmel tudjuk kiáltani – Oszanna a magasságban, áldott, Aki az Úr nevében jő!

igumen Serafim

Az igazi reménység

2013/04/19

a medveHa az embernek semmi gondja sincs maga miatt, az Isten iránta való szeretetéből fakadóan, és a jótétemények miatt sem, tudva azt, hogy az Isten törődik vele, – az ilyen remény igaz és bölcs. Ha pedig az ember önmaga gondoskodik saját dolgaiban, és Istenhez imádsággal csak akkor fordul, amikor bajba kerül, amivel önmaga erejéből nem képes megbirkózni, elkezd reménykedni Isten segítségében, – az ilyen remény puszta és hazug. Ugyanis az igazi reménység csupán csak egyedül az Isten Országát keresi … A szív addig nem talál békére, amíg nem birtokolja az ilyen reményt. Ez a remény pedig békét hoz számára, és öröm tölti el őt.

Szárovi Szent Szerafim 

Az igazi boldogság

2013/04/11

Mennyire tévelyegnek azok az emberek, akik önmagukon kívül keresik a boldogságot – idegen országokban és utazgatásokban, gazdagságban és dicsőségben, nagy bővelkedésben és élvezetekben, szórakozásban és üres dolgokban, aminek a vége a keserűség!

Felépíteni szívünkön kívül a boldogság tornyát – ugyanaz, mint házat építeni olyan helyen, ahol állandóak a földrengések.

A boldogság bennünk lakozik, és boldog az, aki ezt megértette. A boldogság – a tiszta szív, azért, mert az ilyen szív Isten trónjává lesz. Ezt mondja az Úr azoknak, akinek tiszta a szívük:

“Köztük lakom és köztük járok, Istenük leszek ők meg az én népem” (2Kor 6,16). Mi hiányozhat még számukra? Semmi, teljességgel semmi! Azért, mert szívükben a legnagyobb kegyelem van – Maga Isten!”

(Szent Nektáriosz. A boldogsághoz vezető út, 1).

Nagyböjt harmadik vasárnapja

2013/04/06

Kereszthódoló vasárnap

krest_ion

A Szent Kereszt tavaszi ünnepe, mintegy 1400 évvel ezelőtt lett bevezetve. A bizánci-iráni háborúban a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet, fogságba hurcolták a patriarchát és elrabolták az Életadó Keresztet is. Amikor a perzsák 626-ban az avarokkal és a szlávokkal szövetségre léptek, csaknem elfoglalták Konstantinápolyt. Az Istenanya csodálatos közbenjárására a főváros megmenekült a támadástól, és a háború folyamata is megváltozott, majd végül a bizánci császár megünnepelte a 26 évig tartó háború befejezését.

Feltehetően 631. március 6-án, az Életadó Kereszt visszakerült Jeruzsálembe, valamint a patriarcha is kiszabadult a fogságból. Ettől kezdve Jeruzsálemben ünnepelni kezdték az évfordulót – az Életadó Kereszt Jeruzsálembe való visszakerülését.

Amikor a nagyböjt idejének istentiszteleti rendjét állították össze, úgy határoztak, hogy a nagy ünnepeket, amelyek erre az időszakra esnek, áthelyezik szombatra és vasárnapra, hogy a böjt hétköznapjainak szigorú menetét ne bontsák meg. Ekkor a Szent Kereszt ünnepét a nagyböjt harmadik vasárnapjára helyezték.

Mivel a böjt közepén kezdődött el a hitjelöltek intenzív felkészítése, akiket Húsvétkor kereszteltek meg, ezért nagyon helyesnek találták, hogy ezt a felkészülést a Szent Kereszt előtt hódolva kezdjék. Aki ismeri a szertartások menetét, az tudja, hogy a jövő hét szerdájától, sajátos könyörgéseket iktatunk be a liturgiába a hitjelöltekért, vagyis akik a Keresztség szentségét készülnek felvenni.

Idővel ez a tisztán csak Jeruzsálemben tartott ünnep, már nem volt annyira aktuális az egész kereszténység számára, ezért a Szent Kereszt ünnepe új és mélyebb hangsúlyt kapott: mint emlékezés és segítségnyújtás a legszigorúbb böjt közepén.

Manapság már kevesen időzítik keresztségüket a Pászka ünnepéhez, mivel az évszázadok során szokássá vált a gyermekkorban való keresztelés, de őket sem akkor, noha előfordul, Húsvétkor keresztelik meg. Így megmaradt mára a Szent Kereszt tavaszi ünnepének az a jelentősége, hogy pont a nagyböjt felezésére esik, és a böjtben megfáradt ember, mint a remény fájára tekint a Szent Keresztre, és merít erőt a böjt második feléhez. Boruljunk le a Szent Kereszt előtt hittel és reménnyel, kérve a rajta megfeszített Urat, hogy emeljen bennünket is a menny magasságába, ahol minden hittel küzdőre és szenvedőre a megdicsőülés koronája vár.