április 2010 havi archívum

Zarándoklat

2010/04/27

Szent Mózes hajlékának szervezésében (holnap hajnalban) zarándoklatra indulunk. Célunk a pocsajevi-lavra. Ez az idei második zarándoklat, amelyet monostorokba szerveztünk. Amennyiben másokat is érdekel ilyen zarándoklat, Szent Mózes hajlékának szervezésében, a kérésnek szívesen eleget teszünk.

Kérjük kedves olvasóink imáit a zarándokok szerencsés visszatéréséért.

Mint vitéz a vértanúk között

2010/04/22

SZENT GYÖRGY NAGYVÉRTANÚ

“…feldíszítve küzdelmeid jogarával, és felékesítve a győzelem koszrújával ,…”

/az ünnepi dísz/


Szent Mózes hajlékában, április 23-án, este 19.00 órakor Akathisztoszt szolgálunk, amelyhez az esti imákat is csatoljuk.

ünnepi panoráma:


A szent hajlék bejárata

2010/04/15

Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol – mondja a zsoltár /26,8/.

Egy régi elképzelés valósult meg ma Szent Mózes hajlékában. Hosszú időn át kerestük a megfelelő jelet, vagy írást, ami a kápolna bejárata felé került volna, mintegy jelezve annak különlegességét, ami az ajtó mögött van.

Nemrégiben, egy egészen más okból, Szergej atyával, aki Szent Mózes ikonját is festette, készíttettünk egy Jézus -ima sablont. Néhány perces gondolkodás után, ahogy haza hoztuk ezt a sablont, eldöntöttük, hogy ez lehetne a megfelelő felirat a bejárat felé. Hamar fel is lett rajzolva, csak a kifestéssel volt gond.

A közelmúltban egyik esti istentiszteletre egy testvért vezérelt a hajlékba az Úr, aki ma teljes díszben jelenítette meg a már felrajzolt ima szövegét. A kereszt, amely utólag került beszerkesztve az ima szövegébe, aranyozva lett. Mi magunk nagy örvendezéssel nézegettük az elkészült feliratot, mit most néhány kép erejéig megosztunk olvasóinkkal is.

Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön

Azt hiszem, méltó és lelket ráhangoló ez az ima a szent hajlékba belépő ember számára. Isten áldja meg a kivitelező testvért, aki Isten dicsőségére saját anyagaiból, ingyen dolgozott.

Istentisztelet és ikonszentelés

2010/04/15

Szent Mózes hajlékában, mint az elmúlt év novemberében is, ikonszentelést tartunk.  A szentelést Szárovi Szent Szerafim akathisztosza előzi meg, majd a szent ikonjait szenteljük meg, amelyeket a hívek, zarándokok, és adományozók számára készítettünk. A szentelésnél a szárovi szent forrás vizét fogjuk használni. A szertartásra pénteken, – április 16.- án – este 19.00 órakor kerül sor.

-x-x-

a már megszentelt ikonok:

Angyali szolgálat

2010/04/09

Sokszor mondják, hogy az oltár szolgálatában nincs semmi különös. Odaadni a tömjénezőt, vinni a gyertyát, felolvasni az Apostolt – hiszen ez mind olyan egyszerű. Azonban ez az egyszerűség csak látszólagos. Azt, amit az emberek látnak a templomban, az csak a felszín, a lényeg azonban rejtve marad a folyamatot kívülről szemlélők elől.

Megpróbáljuk most egy kicsit elhúzni a függönyt, megkísérelve feltárni az érdeklődők előtt eme szolgálat teljes szépségét, annak mélységét és sokoldalúságát.

Sokan úgy vélik, hogy az oltáros fő feladata az nem más, mint imádságos jelenlét az Isten színe előtt, vagyis az ima. Teljesen érthető, hiszen az oltáros egész elfoglaltsága ideje alatt, olyan helyen zajlik, ahol különleges módon jelen van az Isten. De ennek ellenére bátorkodjunk azt mondani, hogy itt az ima nem a fő feladata az oltárosnak. Akárcsak a lélegzés, elengedhetetlen az élet számára, de mégsem az élet tartalma. Vagy pedig más szavakkal, hogy éljünk, lélegeznünk kell, de nem azért élünk, hogy lélegezzünk. Ugyanígy, az oltáros sem oltáros imádság nélkül, de szolgálatának nem az imádság a célja.

Az oltáros arra van hivatva, hogy a papok szolgálatánál segédkezzen. Ez a fő feladata, ebben kell, hogy tökéletesedjen és örömét találja. Az oltáros, mintegy az alsóbb angyali rendeket szimbolizálja. Ezek a szolgáló lelkek, nagy buzgósággal, örömmel és szeretettel teszik dolgukat, minden kétségeskedés és fontoskodás nélkül, nagy odaadással igyekeznek teljesíteni Isten rendelkezéseit. Egyesek az embereket szolgálják, mások pedig Isten közvetlen közelében, állandóan Vele vannak. Egyikük sem gondolkodik azon, hogy az ő szolgálata magas, avagy alacsony rangú-e. Hiszen ők lángoló szeretettől lobognak Uruk iránt, és szolgálatuk következtében, kimondhatatlan örömben és elégedettségben van részük.

Az oltárosnak hasonlítania kell ezekre a szolgáló lelkekre, és hozzájuk hasonló buzgósággal kell viselniük, teljesíteniük kötelességeiket. Az oltáros szolgálatának tökéletes képe nem más, mint az ő kötelességeinek angyali módon való viselése. Az, aki a papok szolgálatával törődik, Istent látja maga előtt, Aki úgy szereti őt, mint senki más, és az Isten iránti viszont szeretetében, igyekszik odaadni magát teljes egészében. Az oltáros szolgálatának lényegéhez hozzá tartozik az oltár szolgálatát végzők iránti szeretet.

Előfordul, hogy az oltáros nem tud azonosulni a pap természetével. Ezzel kapcsolatban elmondok egy történetet. Egyik oltáros, maga sem tudta, hogy miért, nem szerette a papot, aki mellett szolgált. Hamar megértette az oltáros, hogy ilyen módon nem szolgálhat. Bűnbánatot tartott, és kérte Isten segítségét. Egy idő múltán ilyen gondolata támadt: ha te nem szereted őt, akkor ezzel szemben, még szívélyesebben kell, hogy szolgáld őt. Így is tett. Ha előfordult, hogy több oltáros is jelen volt a templomban, mindig elsőként igyekezett szolgálni a papnak: a kézmosásnál, az öltözködésnél, teljesíteni az ő utasításait – mindezt olyan szorgalommal tette, hogy észre sem vette, hogy gyűlölete igazi szeretetté változott. Dicsőség érte Istennek, hogy sikerült legyőznie becsvágyait, de viszont nagyon szomorú, ha azok eltorlaszolják a szolgálat útját.

Lángoló szív

Sokan teszik fel a kérdést, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki oltáros lehessen? Gyakran gyónjon és áldozzon? Sűrűn járjon az istentiszteletekre? Sokat imádkozzon? Egyáltalán, pontosan betartani minden előírást? Mindez, természetesen, igaz. És mégis,… Sok fiatal rendszeresen vesz részt az istentiszteleten és részesül a szent Titkokban, de mégsem lesz mindegyikükből oltáros.

Érthető, hogy aki az oltárnál akar segédkezni, annak sok mindent kell tudnia: az istentiszteletek rendjét, mikor mit, hogyan kell felolvasni, az ünnepek sajátosságait, ugyanúgy a böjt és a Húsvét időszakának istentiszteleti rendjét. De nem csupán ezek elméleti, hanem gyakorlati ismeretére is szüksége van az oltárosnak. Ezen gyakorlatok elsajátítására azonban nincs tanoda. Nem kevés időnek kell eltelnie ahhoz, amíg az újonc, minimális ismeretekre tesz szert. Ezért szükség van önképzésre, speciális irodalom olvasására, amire szintén időre van szükség, de legfőképp arra, hogy erős akarata legyen annak, aki erre vállalkozik.

Ezért talán, mégiscsak a legfőbb az őszinte vágyakozás? Természetesen, a jó szándékú vágyakozás elkerülhetetlen, de nem elégséges! Egyik fiatal oltáros egyszer elbeszélte szolgálatának keserű tapasztalatát. Valamikor régen vágy ébredt benne, hogy oltáros szeretne lenni. Amikor pedig vágya teljesült, és a pap áldását adta arra, hogy az oltárban szolgáljon, lelkesedése gyorsan alábbhagyott, a szolgálat pedig csupán csak kötelesség és teher volt számára. Ebben az állapotban komoly lelki kudarcot élt át, és úgy döntött, hogy feladja azt, amire valamikor annyira vágyott. És ilyen esetből van bőven.

Én úgy gondolom, hogy az oltáros számára elkerülhetetlen, hogy forró, lángoló szíve legyen. Mert csak az a szív, amely szeretettől lángol Isten iránt, képes szorgoskodni egyik, vagy másik szolgálatban. A szolgálat az erőfeszítés, lelki tökéletesedés. Csak a szeretettől lángoló szív törekszik arra, hogy szeretetének Lényéhez közelebb kerüljön. A lélektől lángoló szív – íme, az igazi alap, amely következtében megszületik az erős vágy, Istent szolgálni. A maga rendjén, az istentiszteleteken, és az Egyház Titkaiban való részvétel, táplálják ezt a lángot, amely az embernek erőt ad leküzdeni a felmerülő és elkerülhetetlen gondokat.

Vagyis nem lehet oltáros az, akiben nincs ilye lángoló lélek? De lehet. Viszont az, akinek kívánságának forrása nem az Isten iránti szeretet, de valamilyen más lelki állapot, az dolgához csak úgy fog viszonyulni, mint valami munkához. Ez szerintem nagyon nehéz. Az az oltáros, aki saját szolgálatát csak annyira értékeli, mint egy közönséges munkát, ahhoz az emberhez hasonlít, aki egy szakadék felett kifeszített kötélen ingadozva halad. Lehetséges ilyen út, de nagyon bizonytalan, öröm nélküli, ami végül lelki szakadáshoz vezethet. Ott pedig, ahol jelen van a szeretet, a teher könnyű lesz. A szeretetben való szolgálat mindig örömet és vigaszt hoz.

Tavasz Szent Mózes hajlékában

2010/04/08

A szép tavaszi idővel elérkezett a feladatok sokasága is a szent hajlékba. Mint minden esztendőben, az idén is azon leszünk, hogy egyre szebb környezetet találjon mindenki, aki ide látogat, sőt, néhány napot el is tölt itt, lelkiekben töltekezve.

Az aratni való sok, de a munkás kevés /Mt 9,37/. Kérjük hát közösen az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.

Istentisztelet szent Mózes hajlékában – évforduló

2010/04/06

Ma, április 6-án, két éve annak, hogy a szent hajlékba hívek gyülekeztek, élükön egyházmegyénk György, nagymihály-kassa érsekével. Akkor a Szent Magyar testvérek freskójának és Szárovi Szent Szerafim tiszteletére állított emlék-kereszt megszentelésére tartottunk ünnepet.

Erről az eseményről istentisztelettel emlékezünk meg ma Szent Mózes hajlékában. Húsvéti utrenyét szolgálunk, Szent Szerafim akatisztoszával, este 19.00 órai kezdettel.