február 2012 havi archívum

Másodházasság V.

2012/02/29

Aranyszájú Szent János

Ne gondold, hogy azért, mert a boldog Pál megengedte a második házasságot, akkor az már méltó a dicséretre, és nem ítélkeznek sokan felette!  Noha az nem is esik megszorítások és büntetés alá, de dicséretnek és dicsőítéseknek sem örvendhet. Ugyanúgy a kívánság és az érzékiség a férfi részéről a böjt idején, vagy bármely más időben, szintén nem von maga után büntetést, de viszont dicséretre sem méltó; mindez a jóindulat nem szolgál másra, mint az ő nagy gyöngeségének és figyelmetlenségének a bizonyságául. Hogyha te attól tartasz, hogy híressé ne válj a szolgák iránti szigorúságod miatt, ennél sokkal inkább attól kell tartanod, hogy ne válj híressé érzékiséged és féktelenséged miatt. Ezen kívül, az özvegy számára sokkal jobb lesz az, ha úgy intézi dolgait, hogyha nem lesz kitéve veszélynek a vagyona és ő maga nem csak hogy ne legyen szóbeszéd tárgya, de mindenki részéről dicséretnek örvendjen, mindezek előtt pedig, hogy az isteni kegyelemben részesüljön.

Amennyiben vagyonát a mennyei tárházra, erre a biztonságos helyre szeretné bízni és ott elrejteni, az nem csak, hogy nem fogyatkozik, de sokkal inkább gyarapszik majd; mert ez a sajátossága az ilyen vetésnek.  Amennyiben nem jut el, eme parancsolat teljesítésének a magaslatára és nem akarja mindenét a mennyre bízni, akkor legalább gondoljon arra, hogyha újra férjhez megy, egyáltalán nem biztos, hogy abban a férfiban olyan emberre talál, aki gyarapítani fogja vagyonát. Ha esetleg az mégis olyan lesz, az özvegy ne csupán csak a vagyona gyarapítására gondoljon, hanem arra, hogy sok olyan dologba keveredhet, ami ellenszenves Istennek és az embereknek is.

Hogyha az a férfi az erősek és tehetősek sorából való, akkor megtörténhet, hogy kényszeríteni fogja őt olyan dolgok tűrésére és megtételére, amelyek ellenére lesznek. Ekképp pedig elkerülhetetlenül aláveti magát annak, amitől özvegységében félt, és nem csak annak, de rendkívül gyors változásokat is tapasztalhat.

Hogyha özvegyen marad és ha valamiféle csorbát is szenved a vagyona, azért még a megmaradt részét nagy biztonsággal használhatja. De egy erős férfival egyesül, aki a közös dolgok irányítója, vagy valami más elfoglaltsága lévén, az özvegy egyszeriben mindent elveszíthet azért, mert a férjek szerencsétlenségében, elkerülhetetlenül részesülnek asszonyaik is.

De még ha semmi ilyesmi nem történne, mondd meg nekem, milyen haszon is az – a szabadságot szolgaságra váltani? Milyen haszonnal jár a nagy gazdagság, ha nem használhatod azt arra, amire szeretnéd? Nem sokkal jobb szabadon birtokolni kevesebbet, mintsem a világ összes gazdagságát, és azzal együtt önmagadat is más uralma alá vetni? Nem is szólok most a gondokról, csalódottságról, megszólásról, féltékenységről, és a felesleges gyanúsítgatásokról, a gyermekszülés fájdalmáról és minden másról.

Aki egy lánnyal beszélget, az mindezekről beszélhet neki, mint olyannak, aki ezeket a dolgokat nem ismeri. Na de aki egy özveggyel állna le beszélni ilyenekről, az kellemetlenséget okozna neki. Azért, mert feleslegesen próbálkozna megtanítani őt szavakban arra, amit ő sokkal jobban ismer a tapasztalat útján. A továbbiakban hasznos hozzáfűzni, hogy a lány, miután férjhez megy, sokkal nagyobb bizalomban és szabadságban fog élni vele, mint az özvegy. Ha úgy is fogja szeretni azt a férfi, mint a saját asszonyát, de sohasem úgy, mint azt, akit lányként vett el; mert az ilyen asszony iránti szeretet sokkal erősebb és lángolóbb, mint az özvegy iránt, ez mindenki előtt nyilvánvaló. Az özvegyet sohasem fogja teljes lelkéből ölelni és szeretni, mert az már más férfit is ismert.

Mi mindannyian, mondhatjuk azt, hogy vagy féltékenységből, vagy hiúságból, vagy nem tudom, milyen más oknál fogva, mindig jobban szeretjük azokat a tárgyakat, amelyeket nem mások után birtokolunk, de csakis, kizárólagosan mi magunk használjuk azokat az elejétől fogva. Ekképp, láthatjuk azt, így történik az velünk a ruhák tekintetében is: nem annyira tetszenek nekünk azok a ruhák, amelyeket mások után használunk, mint azok, amelyeket előttünk még senki sem viselt.

Ugyanez a helyzet a házakkal és edényekkel is: nem annyira kedveljük azt a házat, amelyet mástól kaptunk, mint amennyire az, amelyet mi magunk építettünk; az edények közül is, különös figyelemmel és gondossággal vigyázunk azokra, amelyeket nemrég gyártottak, és mi használtuk őket először. Azok miatt pedig, amelyek másoktól származnak, nem nagyon aggódunk, sőt esetenként undorodunk tőlük, és átalakítjuk azokat. Hogyha a házak, ruhák edényekhez való viszonyulásban ilyen érzések vannak bennünk, akkor képzeld csak el, akkor milyen erővel kell, hogy ébredjen az, az asszonyhoz való viszonyulásban, akinél a férfi számára semmi sincs, ami drágább? Ezeket a dolgainkat el is adhatjuk másoknak, de az asszonyt – megengedhetetlen. Úgyhogy, hamarabb megválunk mi a lelkünktől, mintsem, hogy idáig jussunk el. Éppen ezért a lányhoz, mint ahogyan azt mondtam, a férfi, teljes figyelmével viszonyul, úgy, mint egy érintetlen és egyedül csakis hozzá, és senki máshoz nem tartozóhoz. Az özvegyre pedig, aki már korábban más hitvese volt, nem fog olyan szeretettel sem figyelemmel tekinteni.

A Paradicsom elvesztése

2012/02/26

Az ember életében sokszor történik meg az, hogy csak akkor kezd el bizonyos dolgokat igazán értékelni, amikor azok hiányára, keserves megtapasztalás útján ráébred. Amíg a később elvesztett javak birtokában vagyunk, nem is gondolunk rá, hogy mennyire fontosak azok számunkra. Természetesnek vesszük, hogy vannak, ezért abszolút nem foglalkozunk azok megbecsülésével, hiszen azt hisszük, hogy ezek voltak, és meg is lesznek, – ugyan ki vehetné el tőlünk?

Így élt a teljes biztonság és boldogság birtokában Ádám is a Paradicsomban mindaddig, amíg jó dolgában egyet nem gondolt. Felismered-e, hogy mennyire hasonlítasz hozzá? Látod-e a naivság merészségbe való átalakulását? Vagy a magad hibáit el nem ismerve, a végtelenségig másokat fogsz hibáztatni a kialakult helyzetért? Van-e benned erő és készség arra, hogy felismerd, beismerd, hogy vétkeztél? Tudsz-e még a jelen helyzetben a bűnbánat igazi könnyeinek gyógyító fürdőjében megfürdeni?

Ádám, miután felismerte helyzetét, keserves sírásra fakadt. A következmények visszafordíthatatlan helyzetében, leült az Édennel szemben és sírt. A kép, amelyet elénk tár, világosan mutatja számunkra, hogy milyen szörnyen szenvedett Ádám amiatt, hogy nem törődött Istennek mindössze egyetlen parancsával és megszegte azt. Ez pedig nem kevesebbet, mint a halált hozta el számára büntetésül.

Nos hát te, aki annyira ragaszkodsz az életedhez, annyi mindenre képes vagy azért, hogy akár csak egy nappal is tovább élj, mit mondasz, nem rémisztő, nem vált ki benned bűnbánatot, és nem fakadsz keserves sírásra, amikor felismerni véled Ádámban magadat?

Mert mi is volt a bűne Ádámnak, amely a halált hozta el számára? Az, hogy nem böjtölt. Képtelen volt az önmérsékletre, az önmegtartóztatásra és ez lett a veszte. Ezt nap, mint nap halljuk. Minden irányból áramlik felénk és haljuk a bennünk hamis érzéseket keltő, és a bűn sikátorába vezető felkiáltásokat: Ma már nem kell betartani a böjtöt. Ma már ez nem divat. A bűnbánat ideje alatt nyugodt lélekkel vesd bele magad a szertelenségek bűzlő mocsarába. Sátáni vigyorral suttogja füledbe a csábító: ennek nincs semmi értelme, mit sanyargatod magad, tedd azt, amihez éppen kedved van.

De hogyha Ádám ilyen szigorú büntetést érdemelt azért, mert az egyetlen Isteni parancsot sem volt képes betartani, mire számíthatunk mi, akik naponta újabb és rettenetesebb bűnöket követünk el? Ezek fényében előttünk hogyan is nyílhatna meg a Mennyország kapuja?

A ma esti istentisztelettel, a megbocsájtás vasárnapján jelképesen bezárul előttünk a Paradicsom kapuja. Feltárul a jótétemények, a bűnbánat és az önfegyelem küzdőterének ajtaja. Ne késlekedjünk, hanem határozott léptekkel haladjunk a böjt egész folyamán, hogy ama napon ne kelljen senkit sem hibáztatnunk bukásunk miatt, de miután keservesen megsirattuk oktalanságunkat, kellő módon helyrehoztuk elhibázott tetteinket, előttünk is megnyíljon a bűnbánat által visszaszerzett Paradicsom.

igumen Serafim

A zarándoklatok kezdete – visszatekintés

2012/02/24

Még 2006 őszén, amikor olyan csodálatosan szép ősz volt, elkezdődött valami, amiről akkor senki sem gondolta volna, hogy a zarándoklatok hosszú sorát nyitja meg ez az utazás. A falu, amelyről már sokat tudósítottunk, az a hely, ahol az Ukrán szentélyek megismerésének első állomása volt. Isten áldja és őrizze meg ezt a kis közösséget, ahol mindig olyan érzése van a zarándoknak, hogy haza érkezett. Maga a felvétel még 2008 májusában készült, röviddel a szerzetessé való felnyírásom után.

Vajhagyó hét

2012/02/20

A Vajhagyó hét sajátossága, hogy ezen a héten, amely az utolsó a Nagyböjt kezdete előtt, mint azt az elnevezés is sugallja, már a húsos ételeket elhagyjuk és csak a tej, tojás marad az étrendben, de az is csak vasárnapig. Környezetünkben ezt a farsang elnevezéssel tudnánk közelebb hozni a nem beavatottakhoz. Hiszen ezen a héten még vidám összejöveteleket rendeznek, noha az asztalra, amint már fentebb említettük, csakis a jellegzetes ételek kerülnek.

Sajátos hangulata van ezeknek a napoknak. Az idén a vigadalom eme napjai márciu 07 – 13. között vannak. Eredete messze a múltban gyökerezik és úgy tarják, hogy alapjául szolgált a pogány télűző – tavaszváró ünnepség szolgált, amelyet keresztény tartalommal töltöttek meg.

A Vajhagyó hetet a Húshagyó vasárnap nyitja meg, amikor is, ezen a napon fogyasztható még húsos étel, majd ami magán az ünnepek Ünnepén – Húsvétkor kerül ismét az asztalra. Aki élete során húst hússal eszik, az csak nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy ezekben a hústalan napokban tartott vigadalmak alkalmával, hogyan is lehet vigadni. Azonban, jusson eszünkbe, hogy mit mond az Apostol, amikor azt mondja: “istenük a has”. Vagyis, az igazi öröm – és a mi esetünkben itt a hangsúly a lelki örömön van, és nem a másnaposságot és mindenféle megbetegedéseket maga után vonó, szertelen kicsapongásról, dőzsölésről.

Éppen ezért, aki a böjtre készül, annak örömét semmiképp sem korlátozza az ételek összetételének korlátozása, és bőségesen megfelel a tejes ételek kínálata, valamint a hal. A legjellemzőbb, amit ezen a héten készítenek, az a palacsinta. Ezeknek a vígságos napoknak majd a Vajhagyó vasárnap vet véget, amelyet a Megbocsájtás vasárnapjának nevez az Egyház.

Az esti istentisztelet közepétől, a szertartás átmegy a nagyböjtbe, és Szent Efrém imái zárják azt. Szokásban van, főleg monostorokban, de más közösségekben, egyes egyházközségekben is, hogy a böjt kapujában mindenki mindenkitől bocsánatot kér, és így lép a lelki arénába, hogy az elkövetkezendő hetekben önmaga legyőzésén fáradozzon.

Adja Isten, hogy a Vajhagyó hét örvendezése után, legyen erőnk győzedelmeskedni minden olyan tulajdonságunk felett, ami távol visz bennünket Istentől, az üdvösségtől.

igumen Serafim

Másodházasság IV.

2012/02/20

Aranyszájú Szent János

Így, – mondod –  de elviselhetetlen lesz a nyomorúsága annak a tapasztalatok híján lévő asszonynak, hogyha férfinek kijáró kötelezettséget kell majd viselnie; nem lesz ő képes megfelelni a feladatnak úgy, mint egy férfi, az elkeseredettségen és vagyona teljes elvesztésén kívül, semmi mást nem fog elérni. –  Netalán mindegyik özvegy, aki nem lépett újra házasságra, mindenét elveszítette, és semmije sem maradt?  Egyetlen özvegyasszonyt sem lehet felhozni példaként, aki irányítani volna képes a dolgokat? – Mindez csupán csak képmutatás és a személyes gyöngeség leplezése. Nagyon sok asszony a férfiaknál is jobban képes vezetni a házat, nevelni az árvákat, és a rájuk maradt örökséget egyikük gyarapította, másikjuk pedig nem csorbította.

Kezdetben az Isten sem bízott mindent a férfiakra, és nem is tette az élet dolgait kizárólagosan tőlük függővé; hiszen akkor az asszony megvetésnek lenne kitéve, mint aki az életben semmiben sem tud velük közreműködni. Tudva ezt az Isten, rá is bízta a feladatok egy részét, amit már a kezdetekben ilyen szavakkal fejezett ki: “alkossunk neki segítőtársat”Teremtés 2,18. Azért, hogy a férfi arra alapozva, hogy ő lett elsőnek teremtve, és hogy az asszony az ő számára lett teremtve, ne tartsa felsőbbrendűnek magát nálánál, Isten ezekkel a szavakkal, megtörte a férfi büszkeségét, és megmutatta, hogy az asszony, nem kevesebb a férfinél, és szükséges a világ dolgaiban.

Melyek is azok a dolgok, amelyekben az asszony segít a férfinak az élet dolgainak elrendezésében? Mint ahogyan a valóságos tisztes állapot nem kevésbé függ a családi dolgoktól, mint a közösségiektől, az Isten felosztotta azt, és a közösség dolgait mind a férfiakra bízta, az otthoniakat meg az asszonyokra. Ha pedig megváltozik ez a rendszer, akkor minden szétesik és elvész; azért, mert mindegyikük a saját dolgában sokkal hasznosabb a másiknál. Így hát ha az otthoni dolgok az asszony bölcsességétől függnek és ha ebben az asszony olyannyira felülmúlja a férfit, mint ahogyan a művész a saját területén felülmúlja a tudatlanokat, akkor mi szükségünk van erre a felesleges veszélyeztetésre?

A meglévőség gyarapítása és gyűjtése külsőleg a férfiak sajátossága és az asszonynak a haszonnal törődni nem illő; viszont védeni és megtartani a megszerzettet – csakis az ő sajátossága. Noha úgy tűnik, megszerezni nehezebb, mint megóvni, ugyanakkor az előző az utóbbi nélkül haszontalan és hiábavaló. Gyakran megesik, hogy az előző az utóbbi mellett is, nem csak hogy nem jár haszonnal, de tönkre is teszi azt.

Mint ahogyan nem könnyű dolog az, hogy a férfi, a kívülről megszerzett nyereséget, minden esetben tisztességes úton szerezze meg, – mivel sokszor történik meg az, hogy mások szerencsétlenségéből húznak hasznot, – mindez, ha egy rendetlen asszony kezébe kerül, az erőszakkal megszerzett haszon gyakran kárt tesz az ő művészetében és háztartásában. Ezért, hogyha még nehezebb is megszerezni, mint megtartani, egyaránt az előző szánalmasabb lesz az utóbbinál a második vonatkozásban, amikor nem csak, hogy nem működik együtt a vagyon gyarapításán, de az összegyűjtöttet is elveszíti.

Miért is tenné ki hát magát veszélynek az özvegy, hogy férj nélkül rosszabbra forduljanak házának dolgai, amelyekről férje életében ő maga annyit gondoskodott? A férfi, – azt mondod – könnyebben tud intézkedni, mert a tőle való félelem miatt senki nem mer majd ellene tenni, és nehézségeket okozni. Akkor majd a szolgák is és mind, akik a ház körül dolgoznak, félve tőle, teljes készséggel szófogadók lesznek, és senki nem mer majd ellenkezni. Majd amikor meghal az, akitől féltek, mind rátámadnak az özvegyre, szomorúságot okoznak neki, merészekké válnak, rendetlenséget és zűrzavart okoznak.

Hogyha az özvegy elkezd ellenkezni velük és rendet akar teremteni, némelyükkel el akar számolni, esetleg tömlöcbe záratni, akkor nagy ítélkezésben, átkozódásban, és elmarasztalásban lesz része sokat részéről. De  mi lesz, ha megszegi hűségét elhunyt férje iránt, és megfeledkezik annak szeretetéről, valamint arról a napról, amikor először egyesült vele? A tapsról, az énekről, az lakodalmi fényekről, az első ölelésekről, a gazdag terítékről és a többi dolgokról?  Azokról mind, amiknek részese volt, a szavaknak, melyeket az asszony férjétől hall – hogyha mindezeket egyszeriben eldobja, mintha csak nem is lettek volna, megnyitja háza ajtaját más férfi előtt, és az elhunyt ágyába vezeti azt – ennek az egész múlt tanújának, – hogyha az asszony ezt megteszi, talán senki sem fogja őt ezért megdorgálni, vagy elítélni? Netalán senki sem lesz, aki meggyűlöli, és nem nevezi majd hűtlennek és kegyetlennek, esküszegőnek és nem illeti majd mindenféle más jelzővel?

Húshagyó vasárnap

2012/02/19

Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. Mt 25,31-32.

A jótétemények hátszelét élvező tanúságtétel, erősebb a páncélmellénynél

Manapság sokat hallunk a tanúságtételről, arról, hogy milyen fontos is környezetünk számára megvallani a hitünket. Bizony sok ilyen alkalmam volt hallgatni a nyájas és szentimentális tanúságtevők semmire jó mézes-mázos beszédét. Akárhányszor is hallottam, akárki is mondta el a maga ún. tanúságtételét, minden esetben úgy hatott, mint amikor egy megfőtt, de kellően be nem ízesített ételre kellene azt mondani, hogy nagyon finom. Bár hallgatható, de semmire sem ösztönző, semmit sem bizonyító az a tanúságtétel, amely lágy környezetben, rózsaszín felhők között lebegve született elbeszéléseken alapszik.

Sokkal meggyőzőbb az, amikor a viharverte, hajótörést szenvedett ember tanúságával találja magát szembe az ember, mert ilyenkor a sok szép mendemonda helyett elég néhány, a valóságos élethelyzeteket feltáró szó. Ehhez viszont valóságos megtapasztalásra van szükség, hogy hiteles legyen mindaz, amit ama tanúságtevő mond.

Sajnos, mozgásterem, környezetem folytán, sokszor keveredek beszédbe olyan emberekkel, akikkel a beszéd teher, semmire vezet, ami a Szentírással szöges ellentétben áll, Amely azt mondja: “…a szeretet nem keresi a magáét”, (1Kor 13,5) és bizony ezek az emberek soha nem Isten igazságát keresik, de a magukét, a saját maguk által gyártott teória igazolását. Hogyan is lehetne az ilyen “tanúságtevők” beszédének hitelt adni, meghatódni és rácsodálkozni, elismeréssel bólogatni, könnyekig meghatódni?

Minden lehetséges annak, aki hisz”. Mk 9,23. “A hit tettek nélkül viszont halott” – Jak 2,26. Éppen ezért, soha nem hatott meg könnyekig egyetlen ilyen bőbeszédű ember magas röptű beszéde sem, de annál inkább sajnálkozást váltott ki az illető iránt, hogy milyen elszántsággal, mennyi energiát fektet a semmibe. Ilyenkor mindig az Írás szavai jutnak eszembe: “Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.” Ef 5,6.

Vagyis, a beszéd mögött mindig legyen tartalom. Számomra ilyen meggyőző tanúságtétel, egy ortodox pap – misszionárius elbeszélése, aki sok helyen megfordult a világban, többek között a fronton is. A sok közül, most csak egy helyszínen történt tanúságtevését szeretném feltárni, hogy amikor Húshagyó vasárnap kapcsán, az utolsó ítélet képét tárja elénk az Egyház az Evangéliumban; mivel hogy a jótétemények sokasága és nem az üres locsogás fog bennünket a kiválasztottak közé sorolni, segítsen bennünket ez a történet abban, hogy mindig és minden időben a megváltó, mennyek ajtaját megnyitó lényegre tudjunk összpontosítani.

“A kilencvenes évek vége felé, többször is megfordultam csecsen földön. Dúlt a háború. Amikor az előadásokra készültem, figyelmeztettek, hogy a katonák javarészt félig moszlimok. Ezt figyelembe is vettem. Egyik ilyen beszédem után, kis kereszteket osztogattam a katonáknak. Azt látom, hogy a moszlim katonák is nyújtják a kezüket.

– És nektek ez minek?

– Mi Oroszországért harcolunk.

– De te moszlim vagy.

– Igen, de…

Adtam neki is.

Egyik alkalommal meleg zoknikat osztottak a katonáknak, amelyek mindegyikébe iskolás gyerekek leveleit rakták. Ilyeneket írtak: Nyolc éves vagyok, nem ismerlek téged, katona, de imádkozom érted. Amikor a katonák elolvasták ezeket a leveleket, arcukon folyt a könny. Az egyik pedig azt mondta: “Ez a levél fog rám vigyázni. Ez erősebb a páncélmellénynél is”.

A következő alkalommal, amikor kihirdettem, hogy keresztelni fogok, látom, hogy a katonák kettesével, párban közelednek. Elcsodálkoztam. Majd megmagyarázták: Hát keresztapa is kell, hogy legyen! Vagyis, minden keresztelkedni akaró katona, választott egy keresztapát magának a megkereszteltek közül. Hogy ez nekem nem jutott eszembe, hiszen ezen keresztül erősödött közöttük az összetartás.

Majd, amikor búcsúztam tőlük, azt mondtam a katonáknak:

– Nem tudom, mit ér majd mindaz, amit itt tettem, hiszen ha hazamentek, vissza a civil életbe, és majd egyesek közületek különféle szekták tagjaivá lesznek. Ők pedig harsogva azt válaszolták:

– Nem úgy van az, mert ha majd téríteni próbálnak bennünket a szektások, azt feleljük: a Csecsen háborúban nem láttunk benneteket, viszont az ortodox bátyuska ott volt velünk”.

igumen Serafim

A halottakról való megemlékezés sajátos napjai

2012/02/18

Halottak szombatja

Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. – Jn 5,24.

Az elhunyt hozzátartozóink iránti szeretet bennünket, a földön élőket, ilyenkor szent kötelességgel kötelez – imádkozni lelkük üdvéért: “amikor elhunyt hozzátartozóinkért imádkozunk, akkor mi számukra az egyetlen lehetséges jót nyújtjuk, ami után szomjazik az ő lelkük – Isten irgalmát”. A halottakról való gyakori megemlékezések mellett, az Egyház sajátos megemlékezéseket is elrendelt. Ezeket a közös megemlékezéseket halottak szombatjának nevezzük. Ilyenkor megemlékezünk a kezdetektől elhunyt minden keresztényről.

De miért is pont szombaton tesszük ezt és nem a hét valamelyik más napjára rendelte el ezt az Egyház?

Azért, mert a szombat, mint a nyugalom napja, a maga jelentőségénél fogva a legjobban alkalmas az imádságra – az elhunytak a szentek közösségében való megnyugvására. A szláv elnevezése ezeknek a szombatoknak a “szülői szombat” elnevezést kapta éppen azért, mert mindenekelőtt minden ember a hozzá legközelebb álló emberekről emlékezik meg a közös szertartások során – saját szüleiről.

Mindaz, aki reális segítséget kíván nyújtani a halottaknak, és kinyilvánítani az irántuk való szeretetét, azt a legjobban az ima által teheti meg, kiváltképp, az Isteni liturgiában való megemlékezések által. Amikor is, azok a részecskék, amelyek a proszforából ki lettek véve, élőkért és holtakért, az Úr Vérébe helyeztetnek a következő szavak kíséretében:

“Mosd le, Uram, szent Véreddel az itt megemlített szolgáid bűneit; Isten Szülőjének és minden szenteidnek közbenjárása által”.

Minden esztendőben az első ilyen szombat a Húshagyó hét szombatján van. Ilyenkor az Egyház megemlékezik minden, Ádám óta a napjainkig elhunytról. Majd a Nagyböjt folyamán, ugyanígy tartunk közös megemlékezéseket a második, harmadik és a negyedik szombaton is.

Ezeken a napokon az Egyház, állhatatos imára szólít fel bennünket a “a hitben elhunyt minden ember, szándékos és akaratlan vétkeinek bocsánatáért és a Szentekkel való megnyugosztalásáért”.

Az egyházi év többi, általános időszakában, a halottakról való megemlékezés mindennapos.

—-

Halottak szombatjának időpontjai 2012-ben: február 18. – március 10.,17., 24.