október 2011 havi archívum

Longin vértanú

2011/10/29

okt. 16./29.

Szent Longin, százados vértanú római katona volt, aki Júdeában szolgált Poncius Pilátus idejében. Krisztus keresztre feszítése idején ő vezette a katonák csapatát, ezért őrt állt a Golgotán, pontosabban Krisztus keresztje mellett. Longin és katonái ezért tanúi voltak az Úr földi élete utolsó pillanatainak. Látták azokat a nagy és rettenetes jeleket, amelyek Krisztus halálát követték. Ezek az események mélyen megrázták a katona lelkét. Longin hitt Krisztusban és az egész nép előtt megvallotta, hogy “valóban – ő Isten Fia” – Mt 27,54. A hagyomány úgy tartja, hogy éppen Longin volt az, aki a aki átszúrta lándzsával Krisztus oldalát, és az abból kifolyó vér és víz meggyógyította szembetegségét.

Krisztus megfeszítése és temetése után Longin, katonáival együtt őrt állt a Sírnál. Így tanúi lehettek Krisztus Fényes Feltámadásának. A Zsidók megvesztegetéssel igyekeztek őket hamis tanúságra bírni, mintha Krisztus testét ellopták volna az Ő tanítványai. Longint és két másik társát nem vakította el a zsidók aranya. Ezért, miután hittek Krisztusban, az apostolok megkeresztelték őket, majd úgy döntöttek, hogy otthagyják a szolgálatot. Longin elhagyta Júdeát és szülőföldjére, Kappadókiába ment prédikálni Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Vele együtt ment a másik két katona is. A Júdeában történt nagy események szemtanúinak beszéde megérintette a kappadókiaiak szívét és elméjét. A városban és a környező falvakban hamar terjedt a keresztényég. Ezt megtudván a zsidó vének tanácsa meggyőzték Pilátus, hogy egy sereg katonát küldjön Kappadókiába, hogy megöljék Longint és követőit. Miután megérkeztek Longin szülőhelyére a katonák, Longin maga ment ki eléjük és a házába vezette őket. A asztalnál elmondták a katonák érkezésük okát, mit sem tudva arról, hogy a ház ura, aki befogadta őket, pont az az ember, akit keresnek. Ekkor Longin és társai felfedték kilétüket a katonák előtt és kérték a megzavarodott katonákat, hogy ne féljenek teljesíteni küldetésük feladatát. A katonák el akarták bocsátani a szenteket, sőt azt tanácsolták nekik, hogy meneküljenek, de erről lemondtak a szentek, kinyilvánítva erős elhatározásukat, miszerint elfogadják a Krisztusért való szenvedést.

Lefejezték a szenteket és az általuk megjelölt helyen temették el testüket. A levágott fejeket pedig Pilátushoz vitték. Pilátus megparancsolta, a szentek fejeit a város falain kívül, dobják a szemétdombra. Rövid idő elteltével, egy vak asszony érkezett Jeruzsálembe, hogy a szent helyek előtt hódoljon. Álmában megjelent neki Longin és megparancsolta, hogy keresse meg a levágott fejét és temesse el. A vak asszonyt kivezették a szemétdombra. Miután megérintette Longin fejét, megnyíltak szemei. Nagy tisztelettel vette magához Longin fejét és magával vitte Kappadókiába, ahol eltemette.

Ősszel Szent Mózes hajlékában

2011/10/27

képriport Szent Mózes hajlékából – őszi panoráma

még több kép

Tiszteletreméltó (antióchiai) Pelágia

2011/10/23

Október 8/ 21

Tiszteletreméltó Pelágia a szíriai Antióchiában született. Krisztushoz való fordulásáig könnyelmű és szétszórt életet folytatott. Vonzó külseje és rendkívül elegáns öltözete miatt magára fordította környezete figyelmét. Arannyal, drágakövekkel ékesítette magát, ami miatt hódolói Margarétának nevezték el.

Egyik alkalommal a szomszédos egyházmegyék püspökei, Antióchiába jöttek tanácskozásra. Közöttük volt a bölcsességéről és igaz életéről ismert Nonn püspök is. A tanácskozás szünetében, kimentek a püspökök a templom elé, ahol egy zajongó fiatalok csoportja termett előttük. Közülük, rendkívüli szépségével, – lenge és drága öltözetével, kivált egy fiatal lány. Ö volt Pelágia. Hangosan nevetett és viccelődött, ezért sok hódolója forgott körülötte. A zavarba jött püspökök lesütötték tekintetüket. Ezzel szemben, szent Nonn, hosszasan szemlélte Pelágiát. Amikor a zajongó csoport eltávolodott tőlük, Nonn megkérdezte a püspököket: “Talán nektek nem tetszett ennek a nőnek a szépsége?”. Azok pedig hallgattak. Majd Nonn folytatta: “Én pedig sokat tanultam tőle. Ez a nő célul tűzte ki maga elé, hogy tetszeni akar az embereknek. Mit gondoltok, hány órát töltött el azzal, hogy így felékesítse magát, mennyit fáradozott azon, hogy hódolói szemében a többi nőnél szebbnek mutatkozhasson! A végítélet napján az Úr, őáltala fog bennünket elítélni azért, mert minekünk, akiknek a Mennyben hallhatatlan Vőlegényünk van, nem foglalkozunk lelkünk állapotával. Mi lesz majd az, amivel elé állhatunk?”

Szent Nonn, miután a szálláshelyére ment, buzgó imádságba fogott, Pelágia üdvössége érdekében. A következő vasárnapon, amikor Nonn a szent liturgiát végezte, Pelágia, valami erőtől vezérelve, először életében, bement a templomba. Maga az istentisztelet és a végítéletről szóló prédikáció, annyira meghatották őt, hogy rémületbe esett bűnös élete felett. Nonnhoz lépett és kifejezte azon kívánságát, mely szerint meg szeretne keresztelkedni, de nem volt benne biztos, hogy az Úr könyörül-e majd rajta: “Bűneimnek száma a tenger homokjánál is több, és a tengerben sincs annyi víz, amely le tudná mosni rólam cselekedetim szennyét”. A jó pásztor megvigasztalta őt, azzal a reménnyel, hogy az Isten irgalmas és megkeresztelte Pelágiát.

A kereszténnyé lett Pelágia, összeszedte minden vagyonát és elvitte Nonnhoz. Az pedig megparancsolta, hogy osszák szét a szegények között, mondván: “Legyen a rosszul összeszedett vagyon értelmesen szétszórva.” Néhány nap múltán, Pelágia férfiruhába öltözött és elhagyta a várost. Jeruzsálembe ment, ahol szerzetessé nyírták. Kivolta rejtve maradt, ezét férfiként fogadták be. Az Olajfák hegyén, elvonultan élt cellájában, ahol bűnbánatban, szigorú szerzetesi életet folytatott, böjtölt és imádkozott. A környezetében élők mind férfinek tekintették. Néhány év elteltével, a lelki adományok magaslatára jutva, körülbelül 457-ben halt meg. A temetéskor derült csak ki, hogy az elhunyt szerzetes valójában nő.

Zerefer – a démon

2011/10/22

Egyik démon így szólt a másikhoz:

– Testvérem, Zerefer! Ha valamelyikünk a démonok közül, bűnbánatot tart, vajon befogadja-e őt az Isten, vagy sem? Ki is tudhatná ezt? Mondd meg nekem.

Zerefer azt válaszolta:

– Ha gondolod, elmegyek ahhoz a nagy öreghez, aki nem fél tőlünk és megkérdezem tőle.

– Menj, – mondta a másik. De nagyon vigyázz, mert ő látnok és leleplezi a csalást, és akkor nem fogja akarni megkérdezni az Istent. De azért csak menj. Lehet , hogy sikerrel jársz majd elhatározásodban, és ha nem, akkor pedig elvégezvén dolgodat, visszajössz.

Ekkor Zerefer elment az öreghez, hamis arculatot öltve magára, elkezdett sírni és jajgatni előtte, mint egy ember. Az Isten ki akarta nyilvánítani, hogy Ő senkit sem vet el, hanem minden Hozzá fordulót befogad. Ez egyszer nem tárta fel az öreg előtt, hogy az ördöggel van dolga, aki eljött, hogy próbára tegye őt. Úgy tekintett rá az öreg, mint egy egyszerű emberre. Meglátván őt, azt kérdezte tőle:

– Ki vagy te, ó, ember? És mi történt veled, hogy ennyire sírsz, és oly nagyon jajgatsz?

– Szent atyám! – mondja az ördög. Én nem ember vagyok, de egy gonosz démon, amilyenné, beismerem, bűneim sokasága miatt lettem.

Az öreg megkérdezte:

– És ugyan mit akarsz te tőlem? – azt gondolva magában, hogy csupán csak alázatból nevezi magát démonnak, mert még ez idáig az Isten nem tárta fel az öreg előtt a csalást.

A démon azt mondta:

– Semmi többet annál mintsem,  hogy kérleld a te Uradat Istenedet, hogy tárja fel előtted, hogy megengedi-e Ő az ördögnek, hogy bűnbánatot tartson. Mert én nem vagyok megkeresztelve, és ezért, mint démonra, úgy tekintek magamra.

Az öreg így válaszolt:

– Ma csak térj vissza az otthonodba, és majd holnap gyere el hozzám, akkor majd válaszolok neked.

És azon az estén, széttárta szent kezeit az öreg, imádkozott az Emberszerető Istenhez, mondván:

– Uralkodó, Uram, Jóságos és Irgalmas, Aki minden ember üdvét akarod, és hogy eljusson az igazság ismeretére! Hallgass meg engem ebben az órában, és tárd fel a Te méltatlan szolgád előtt: befogadod-e az olyan embert, aki bűnösségében még a démonokat is felülmúlta?

Az öreg e szavait követően, hirtelen, mint egy villámlás, az Úr Angyala termett az öreg előtt és azt mondta neki:

– Lám, mit mond az Úr: Miért kérdezősködsz te erőm képességeim felől egy démon érdekében? Mert az csalással folyamodott hozzád, hogy próbára tegyen téged.

Az öreg megkérdezte:

– Miért nem tárta fel nekem az Úr az igazságot?

Az angyal azt válaszolta:

– Ne keseregj. Az üdvösség házának építéséhez, a bűnösök érdekében, szükség volt erre, hogy nyilvánvalóvá váljon Isten kimondhatatlan emberszeretete, valamint az, hogy Isten senkit sem vet meg a Hozzá közeledők közül. Még akkor sem, ha az ördög, vagy maga a sátán jönne el, vagy bármelyikük az elveszettek közül. Ezzel együtt pedig – hogy valamilyen formában feltáruljon a démonok törhetetlen kétségbeesése. Ezért hát, ha újra eljön hozzád a kísértő, ne azonnal fedd meg őt, de először mondd azt neki: tudd meg, hogy az Emberszerető Isten soha senkit és semmiért nem vet el a Hozzá fordulók közül, és azt üzeni számodra, hogy befogad téged, amennyiben teljesíted azt, amit megparancsolok neked. Amikor majd ő ezeket fogja hallani, megkérdezi tőled, hogy miben áll a megtérés, akkor ezt válaszold neki:

– Ezt parancsolja számodra az Úr: Ismerlek, hogy ki vagy te, és hogy honnét jöttél ide, hogy próbára tegyél Engem. Te – ősrégi gonoszság, te – bevehetetlen gőg! Hogyan lennél képes méltó bűnbánatot tartani? A továbbiakban pedig, hogy az ítélet napján semmit se hozhass majd fel mentségedre, halljad hát, hogyan kell, hogy hozzáláss a bűnbánathoz.

Ezt mondja az Úr: három évig maradj egy helyen, ne menj el sehová. Éjjel és nappal, kelet felé fordulva, mondd: Uram! Könyörülj rajtam, ősrégi gonoszon! Ezen túl pedig, még ismételd el százszor hangos szóval: könyörülj rajtam, elhomályosult csalón. Mondd neki: amennyiben mindezt kellő alázattal elvégzed, akkor Isten Angyali közé számláltatsz majd. Ha beleegyezik, hogy ezt megtegye, fogadd őt magadhoz bűnbánattartásra. De tudd, hogy az ősrégi rossz nem változik új jósággá. És végül majd mindent, ami történni fog, írd le, hogy a megtérni kívánkozók, ne kétségeskedjenek. Hogy eme tapasztalat nyomán szilárd meggyőződésre jussanak, hogy sohasem szabad elhamarkodottan kétségeskedni saját üdvösségünk miatt”.

Miután az Isten Angyala mindezt elmondta, felszállt a mennybe. Másnap, kora reggel jött az ördög, és már messziről megint a síró ember látszatát keltette, az öreg irgalmáért esedezve. Az öreg azonban nem kezdte el őt azonnal szidni, csalása miatt, csak szívében gondolta: rossz órában jöttél ide, te zsivány ördög, mérges kígyó, ősrégi gonosz, zsarnok, szörnyeteg! Aztán majd azt mondta neki:

– Tudd meg, hogy amint azt ígértem, könyörögtem Istenhez. Az Isten elfogadja bűnbánatodat, ha  megteszed azt, amit Ő, mint Erős és Mindenható, számodra rendelt.

A démon megkérdezte:

– És mint rendelt el számomra az Isten?

Az öreg azt válaszolta:

– Megparancsolta, hogy három évig maradj egy helyen, és éjjel nappal hangos szóval ismételd el százszor a következő szavakat:

Istenem! Könyörülj bűnösségemen! És majd ismét ehhez hasonlóan, ugyanúgy százszor:

Istenem! Könyörülj rajtam – ősrégi gonoszon! És harmadjára:

Istenem! Üdvözíts engem, elhomályosultat és átkozottat!

Ha mindezt megteszed, az Isten elfogadja bűnbánatodat, és mint korábban, az Ő Angyalai közé sorol téged.

Zerefer, a démon, sokat nevetett az öreg szavai felett, majd azt mondta neki:

– Ha úgy akartam volna, hogy bűnösnek és ősrégi rossznak, látomásoktól elhomályosultnak, sötétnek, és átkozottnak nevezzem magamat, akkor azon lettem volna már kezdeteknél, és késedelem nélkül üdvözültem volna. Na de most nevezzem magamat ősrégi rossznak? Nem – ez lehetetlen. Azért, mert engem most dicsőség övez. Mindenki nekem szolgál, félnek és remegnek tőlem. És én most szerencsétlennek, csalónak, és ősrégi rossznak nevezzem magamat? Nem, öreg, nem. Hogy én, aki uralkodok az összes bűnösön, haszontalan szolgává legyek, aki alázattal tart bűnbánatot? Nem, öreg, nem. Ezeket mondva, a tisztátalan démon, ordítozva távozott.

Látva ezt az öreg, felállt imádkozni, mondván: “Valóban helyesen mondta az Angyal, hogy az ősrégi rossz, nem változik új jósággá”.

azbyka.ru/otechnik/Amfilohij_Ikonijskij -Sf-

Akikért senki sem imádkozik

2011/10/21

– Gondolatok halottak szombatja táján –

És mindazokról, akikről nincs, aki megemlékezzék,…

Lehet, talán azért vonz a temető, mert az egyeseknek – az elközelgőt, másoknak a távolit, azonban mindenki számára az elkerülhetetlen jövőt jelenti. Sétálsz az ösvényeken, mintha csak saját magad számára keresnél helyet. Csendben, nyugodtan – ugyanúgy a zsúfolt városi, mint a tágas falusi temetőben. Keresztek, emlékművek, kis kerítések. Elszáradt élő virágok, és viruló művirágok.

Különösen jó a temetőben késő ősszel, amikor már hullott némi hó, és foltokban fekszik a sírhantok között. Valamint mindenütt az elhaló levelek arany szín kavalkádja.

Azonban sem a márvány emlékművek, sem az alattuk nyugvó hangzatos nevű családok nem izgatnak, és nem késztetnek engem megállni annyira, mint a névtelen halmok. Ki lehet ott a földben? Sírt-e felettük valaki, jött-e valaki ide virágot ültetni, locsolni azokat? És vajon többé miért nem jönnek? Hol vannak? Ők maguk is meghaltak? Elköltöztek? De az is lehet, hogy annyira le vannak terhelve az élet dolgaival, hogy nem is gondolnak a meghalásra, ezért ide nem is járnak.

Szent Demeter ünnepét megelőző halottak szombatján, Alexander atya emlékszertartást végzett. Segédkeztem neki. A szertartás előtt egy hosszú listát írtam a hozzátartozók és közelállók neveivel, akik már a föld mélyén vannak. De magánál a bátyuskánál hatalmas volt a lista – egész füzetek, teleírva elhunytak, meggyilkoltak, neveivel – akik a cárért és hitükért, a hazáért szenvedtek. A bátyuska csak olvasott és olvasott. Az imádkozó tömeg egyre csak küldte és küldte rajtam keresztül a bátyuskához a cédulákat – megemlékezéseket. Hirtelen pillantást vetettem rájuk: katonák, ifjak nevei voltak ezeken a cédulákon. Számtalan névsor, sok-sok névvel.

A bátyuska pedig csak olvasott és olvasott. Eszembe jutott egy külföldi, aki egyszer egy szombati istentiszteleten mellettem állt. Azt mondta: “Nálunk bármilyen szolgálat is legyen, nem tart tovább húsz percnél”. Itt pedig csupán a megemlékezéseknél a nevek felolvasása, több mint fél órát vett igénybe.

Nos, miért is említem én meg mindezt? Mégpedig a bátyuska egykor elhangzott szavai miatt. Amikor a megemlékezések végéhez közeledtünk, kezébe vette a tömjénezőt, és a magasba emelve annak imádságos füstjét, így imádkozott:

Könyörgünk Hozzád, Urunk, mindazon ortodoxért, akikről nincs, aki megemlékezzen.

És engem ez a “nincs, aki megemlékezzen”, a könnyekig hatott meg.

Hát, hogyhogy nincs, aki megemlékezzen? És mi? Mi, akik az oltár előtt állunk, a keresztség fürdőjében alámerültek, ugyanúgy, mint azok, a számunkra névtelenek, de az Úr előtt ismertek? Mi ismételgetjük azokat a szavakat: “Akiknek a nevét Te, Uram, ismered”. Hiszen mi majd találkozunk velük, látjuk majd egymást.

Emlékezzünk hát meg minden, az idők kezdete óta elhunytról. Hiszen honnét is tudhatnánk, – lehet, hogy a mi sírhalmunkat is benövi a fű. És akkor rólunk is, az Úron kívül, nem lesz, aki megemlékezzen.

Pravoslavie.ru – Владимир Крупин -Sf-

A jóság ára

2011/10/20

Engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott: örömöm is telik bennetek. Mégis szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok. -Róm 16,19.

Milyen jóságról lehet szó ebben az esetben? Vagy talán a jó megvalósításához, a forró vágyakozáson túl, van-e még szükség valami másra is?  Lehet, hogy az apostol óv bennünket a hamis igazságtól, ami a világban sokkal nagyobb számban van jelen, mint a hamis pénz. Ilyen formában létezik a jótékonyság azon gyakorlata is, amelynek nem a jótékonyság a fő célja, de az, hogy az adott esetben adómentességet kapjunk. Vajon lehet-e ebben és az ehhez hasonló esetekben, tiszta szívvel a jóságról beszélni?

A bölcsesség különbséget tesz a valóságos és a hamis dolgok között, és meg kell jegyezni, hogy jót tenni nem ugyanaz, mint valakinek a kedvére tenni. Mert akkor a masszőr is jótékonykodónak bizonyul a halandók között. Mert a jótékonyság nem azt jelenti, hogy valakinek szolgálatot teszünk. Mert hasznosnak lenni, nem ugyanaz, mint a jót tenni. Akkor az okos egoistákat is, akik az elszegényedett térségekben munkahelyeket hoznak létre azzal a céllal, hogy spóroljanak a befektetési költségeken, a jótékonykodók sorába kellene számlálni.

Jót cselekedni nem olyan könnyű, mint sem azt gondolni. Krisztus szavai az Evangéliumban arra utalnak, hogy a rosszat nagyon könnyen meg lehet valósítani, elég csak azt az embernek akarni: “Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele”. Mt 5,28. De sehol sem találjuk meg ennek az ellenkezőjét: “Az, aki az igazak küzdelmére vágyakozik, már meg is valósította azt”. A jóság megvalósításához, ellentétben a rosszal, áldozatra van szükség: “Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: “Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.” Mk 12,41-44.

Nem történik ott jó, ahol nincs meg a szeretet személyes drámai logikája. Egyik dolog az, ha megszabadulunk a felesleges kilóktól, és egészen más az, “életünket adjuk felebarátunkért”. Ha a bőség birtokában adományozunk, akkor semmiképp sem hozunk áldozatot. Nem véletlenül mutat rá az Evangélium, hogy a két fillér – az özvegy teljes megélhetősége. Azt bedobva a templom kincstárába, szenvedésnek teszi ki magát. Csakis ilyen áron valósul meg a világban az igazi jóság.

Az a sekély szolgálat, amelyeket szokás szerint a jóság harsogó szavaival jelölünk, nem más, mint “a hamis úton való barátok megszerzése”. Szent Lukács Evangéliumában olvasható a hűtlen szolgáról szóló példabeszéd, akit az ő ura el akar távolítani. A jövőjét ügyeskedéssel igyekezett bebiztosítani úgy, hogy ura adósainak tartozását megmásította. “Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból – tanácsolja Jézus – hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” – Lk 16,9.

Bármit is ad az ember barátainak – azon kívül, ami őt a betegségtől és a haláltól menti meg, – ő az előzőek szerint, vagy “a hamis úton jár”, vagy visszaadja a világnak azt, ami nem az övé. Minden, amit csak birtokol az ember, beleértve az ő személyes erejét és képességeit is, az Istentől kapott ajándék. Ezekről lemondva azt jelenti, hogy nem a sajátjáról mondott le. Teljességében csak azt mondhatja az ember sajátjának, ami megvédi őt a betegségtől és a haláltól. Csupán csak akkor lehet valósággal jót cselekedni, ha erről is lemondunk.

A cinikusok körében járja az a mondás, miszerint – a rosszért nem szükséges megfizetni, hanem a jóért kell megfizetni. És ebben részigazság van: annak, hogy sikerült valami jót tennünk hiteles jele az, ha a rossz felháborodott és rád támadt. És fordítva: ha az életedben minden sikeresen megoldható, az fölöttébb gyanús. Hogy miért nem lép közbe az ördög? Meglehet, hogy már hosszú ideje egységben vagy vele, csak egyszerűen nem gyanakszol erre?

A rossz, a jóval ellentétben, nem a szenvedés próbatétele, azért, mert tudatosan nem lehet minőségi. Mint ahogyan az aranyat próbálják ki, és nem egy zsák kavicsot. A rosszat könnyebb megtenni és az egzisztenciális értékrend fokozatát is elkerüli, mivel karát nélküli. A jóság egzisztenciális értéke – szenvedés, amelyet a jó érdekében kész vagy elviselni. Ezért, ha te jót akarsz cselekedni, akkor készülj fel arra, hogy azt gondosan fel fogják értékelni: hány karátot “nyom” a te jóságod?

Érdemes itt megemlékezni a korai keresztény-vértanúkról. A szentek élete arról tanúskodik, hogy egyesek céltudatosan provokálták üldözőiket a keresetek során. Miért? Minden bizonnyal azért, mert ők nem elégedtek meg látszólagos, eszmei kereszténységgel. Az ő hitvallásuk: ha mi érettünk Krisztus megfeszíttetett, akkor nekünk nem kell-e megfeszíttetnünk Krisztusért? Erre a hitre volt szükség a tökéletességhez. Ezért nyilvánosan kijelentették, hogy nem ismernek el más isteneket és a lábbal taposták a török fejfedőket a szultán jelenlétében. A kincsnek birtokában, ismerni akarták és ki akarták nyilvánítani annak értékét a szenvedés karátjaiban.

Velük szemben mi, mai keresztények, az esetek nagy többségében a hit komfortját keressük, és “vallási jogainkkal” törődünk, és közben nem vesszük észre azt, hogy már teljes mértékig elsajátítottuk a jelen világ nyelvét.

Ha emlékezünk arra, hogy jóság nem létezik keserűség nélkül, akkor legalább egyetlen keresztény erény birtokában leszünk – a józanságnak. Mert milyen hamar a szentek közé soroljuk magunkat, megkönnyítve zsebünket egy kis aprótól, a nincstelen özvegyasszony mellett. Milyen érzelmeket is képes kiváltani egy tisztes beszélgetés az egyházközséged tagjai körében! De az igazságot csak a fájdalom képes kimondani rólunk, amely a jóban való részvételünkben valósul meg.

Сергей Мазаев pravoslavie.ru – Sf-

Szent Tamás apostol

2011/10/19

Szent Tamás apostol a galileai Panszada városban született és halászattal foglalkozott. Meghallván Krisztus tanítását, mindent hátra hagyott és követte Őt. Az Üdvözítő 12 tanítványa közé tartozott.

A Szentírás tanúsága szerint, nem hitte el, amikor a többi tanítvány Krisztus feltámadásáról beszélt neki: “Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem”. Jn 20,25. A Feltámadást követő nyolcadik napon, az Úr megjelent Tamás apostolnak ás megmutatta neki sebeit: “Én Uram én Istenem!” – kiáltott fel Tamás. Tamás, aki egykor hitében gyengébb volt a többi apostolnál – mondja Aranyszájú Szent János, – Isten kegyelméből erőteljessé lett, buzgóbb és eltántoríthatatlanabb a többinél annyira, hogy szinte az egész világot bejárta prédikációival, nem rettenve vissza attól sem, hogy a vad nemzeteknek is hirdesse Isten szavát. Az Egyház hagyománya szerint, szent Tamás apostol Palesztinában, Mezopotámiában, Etiópiában és Indiában alapított keresztény közösségeket. Az Evangélium hirdetését vértanú halálával pecsételte le. Az indiai Melipur város kormányzójának felesége és fia, keresztény hitre való térítéséért, börtönbe zárták, kínzásokat szenvedett, majd végül, lándzsával átszúrták, miután az Úrhoz költözött.

Szent Tamás apostol ereklyéi Indiában, Magyarországon és Áthosz szent hegyén nyugszanak.

Emléknapja április 2., június 20., június 30., és október 6-án van.