január 2013 havi archívum

Az irgalmasságról

2013/01/20

mstAz irgalmasság mindig is jellemző volt Krisztus nyájának igazi pásztoraira. Aranyszájú Szent János dicső beszédeiben, semmit sem hangsúlyozott és dicsért úgy, mint a könyörületességet. Irgalmas Szent János, alekszandriai pátriárka, sírt azokon a napokon, amikor nem volt rá alkalma, hogy valakivel szemben irgalasságot gyakoroljon. Szent Pávlin, megérdemelten kapta a Kegyelmes nevet, mert valóban az volt teljes keresztény mértékben. Egyszer amikor a rablók kifosztották Nóla városát, azzal egyidőben elvezettek és foglyul ejtettek sok lakost. Egy özvegyasszony, akinek egyetlen fiát a rablók vezetője, Riga fogságba vette, sírva ment a saját püspökéhez, hogy pénzt kérjen tőle, hogy visszavásárolhassa fiát. Pávlin püspök, mivel semmilye nem volt, egyszerű ruhát öltött magára, és azt mondta az özvegyasszonynak, hogy vezesse őt el ahhoz a vezérhez, es adja át őt cserében a fiáért. A vezér elengedte az özvegyasszony fiát, Pávlint pedig elvezette Afrikába, ahol kertészként egy hercegnek szolgált mindaddig, amíg Isten gondviselése szerint, ki nem szabadították és vissza nem küldték a többi rabszolgával együtt Nóla városába.

Szent Nikolaj Velimirović, a „PROLOG” című könyvéből -IK-

 

Az Úr megkeresztelkedésének előünnepe

2013/01/17

Előkészület

Az V. századig egy napon ünnepelték Krisztus születését és Keresztelését. Innét van az elnevezés is – Úrjelenés. Ugyanis megjelent az Úr testben, egyben kinyilatkoztatott a Szent Háromság. Később a két ünnep időpontját szétválasztották, és úgy kezdték el ünnepelni, mint azt ma is ismerjük. Két nagy ünnep, és mint olyanra, kellő módon kell, hogy fel is készüljünk, nehogy nézzünk, de ne lássunk, halljunk, de ne értsünk.

A két ünnep közötti időszak böjttől mentes, sőt ebben az időszakban leborulásokat sem végzünk, sem a templomban, sem a magánimádkozás idején. Majd a második ünnepre készülve, ugyanolyan szabályok mellett, mint az előzőre való készüléskor, böjti napot tartunk.

Ezért a holnapi nap már nincs felmentés, ami az étkezést illeti, mert hiszen a böjt a megtartóztatás ideje. Erre int bennünket az Egyház is, amikor azt mondja: Ha az Isten kegyelme vezet bennünket, megszabadulunk a túlzásoktól – mondja a Tipikon. Ebben az esetben a túlzás alatt azt érti a szabályzat, amikor a szükségesnél többet eszünk, csak úgy megszokásból, mondván, “jól kell lakni”, amikor nem annyit eszik az ember, amennyire szüksége van a szervezetének, az egészsége megvédésére érdekében, de annyit, amennyit bír.

Természetesen, mindenki erejéhez képest böjtöl, táplálkozva az isteni kegyelem forrásából, – vagy nem. Ez utóbbinak bizony nagyon nehezére esik, akár csak egy napos böjtöt is tartani. A két ünnep közötti időszak viszont elegendő időt adott mindenki számára, hogy bőséges lakomát üljön. Holnap, január 5/18 – a böjtnek van az ideje.

Sajnos az emberek hamar felejtenek, és legtöbbször, csak úgy tesznek, hogy nem emlékeznek, mert ez így kényelmes számukra. Sokszor találom magamat szemben a “két ünnep közötti” kifejezéssel, de csak elenyésző azok száma, akik ennek az időszaknak az eredeti jelentésére gondolnak – Krisztus Születése és Keresztelése. Sokkal inkább a karácsony, amire nem is Krisztus születéseként tekintenek, – a deformált elnevezéseket mindenki jól ismeri, sőt sokan a magát kereszténynek valló emberek is előszeretettel használják azokat. Nos, ezek számára a két ünnep a karácsony és az újév, sokszor hallom ennek a magyarázatát.

Legyen neked hited szerint, – válaszolok a Szentírás szavával mindazoknak, akik így hisznek. Azonban aki Krisztus Keresztelését a második nagy ünnepnek tartja, annak legyen fontos a holnapi előkészület, és a böjt, mert akinek nincs böjtje, bizony nincs ünnepe sem.

Szegény ember az, akinek nincs ünnepe, és nem azért, mert Isten szűkön adott volna okot az ünneplésre, hanem mert hanyagul viselkedik Isten, ember és a saját lelke iránt.

Legyen szép és kiegyensúlyozott a holnapi böjtünk, hogy maga az ünnep még szebb lehessen, ragyogja azt be a böjttel megtisztított lelkünk és értelmünk Istentől kapott sugara.

igumen Serafim

Az igazi vigasztalás

2013/01/17

Egy asszonynak, akit nagy szomorúság kínoz

utisenijeÍrod, hogy valamilyen nagy és érthetetlen szomorúság kínoz. Testileg egészséges vagy, otthonod teli van, de a szíved üres. Éppen a szíved van teli sötét szomorúsággal. Kényszerből jársz el szórakozni és mulatni, de az még jobban növeli a szomorúságodat.

Jól vigyázz, ez veszélyes lelki betegség. Ez az egész lelket elsorvasztja. Az ilyen szomorúságot az Egyház halálos bűnnek tekinti. Mert az apostol szavai szerint kétféle szomorúság van: az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre – a világ szomorúsága azonban halált szerez. Látható, hogy nálad ez a másik szomorúság van jelen.

Az Isten szerinti szomorúság akkor jelentkezik az emberben, amikor az visszagondol bűneire, és Istenhez kiáltva bánja azokat. Vagy, ha valaki szomorú más emberek bűnei miatt. Vagy, ha valaki buzgó az Isten-hitében, és szomorúsággal nézi, hogyan szakadnak el az emberek a hittől. Az ilyen szomorúságot Isten boldogságra fordítja. Mint, ahogy Pál írja az apostolokról és az összes igazi Krisztus szolgáiról, hogy ők, mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők. Örvendeznek, mert érzik Isten közelségét és hatalmát. És megkapják az Isten vigasztalását. A zsoltáríró is mondja: Istenre gondoltam és fölvidultam.

A szentek szomorúsága a felhőre hasonlít, amin keresztül a nap reménysége világít. A te szomorúságod pedig a napfogyatkozásra hasonlít. Sok kis rossz tetted és bűnöd lehetett, amelyekről azt gondoltad, hogy elenyészők, és nem gyóntad- és bántad meg őket. Mint a régi pókháló, az most körülvette szívedet, és mint egy nagy fészket alkotott annak a nagy szomorúság számára, amelyet a gonosz démoni erő kárörvendően támogat benned. Ezért tekintsd át az egész életedet; vizsgáld meg magad, és mind gyónd meg. A gyónással megtisztítod a lelked otthonát és kiszellőzteted azt. A Szent Lélek által friss és egészséges levegő lesz benned. Utána kezd el bátran cselekedni mindazt, ami jó. Mondjuk, kezd el az alamizsnával Jézus nevében. Jól jegyezd meg: Jézus nevében. Krisztus ezt látni és érezni fogja, és hamarosan boldogsággal fog megajándékozni. Kimondhatatlan boldogsággal, amelyet csak Ő tud adni, és amelyet semmilyen bánat és szenvedés, sem démoni erő nem bír elsötétíteni.

Olvasd a Zsoltárt. Az a könyv a szomorú lelkek számára van, a vigasztalás könyve. Az Úr tegyen boldoggá téged mihamar.

Szent Nikolaj Velimirović „MISIONARSKA PISMA” című könyvéből .- IK-

Vízkereszt előünnepe

2013/01/16

január 2-5/15-18

bohojavlen

Visszafordult egykor Jordán folyó Elisszeus palástjának érintése által, midőn Illés a mennyekbe ragadtatott; és a vizek kétfelé oszlottak, és a víz száraz úttá vált néki, valóban jelképéül a keresztségnek, amelyen át mi átkelünk az életnek zajló folyamatán. Krisztus megjelent a Jordánnál, hogy megszentelje a vizeket.

A liturgikus szövegek arról szólnak, hogy amikor Krisztus megjelent a Jordánnál, reszketett a Keresztelő keze, – mert tudta, hogy maga a Megváltó jött el hozzá. Mitől is félhetett ennyire a próféta és Előhírnök, János? Tudta jól, mivel próféta volt, hogy neki kell megkeresztelnie Krisztust. Ebből következik, hogy az a félelem, az a reszketés, nem olyan félelem volt, amit mi, emberek érzünk különböző esetekben. Ez mindenképp a tiszteletből, a kimondhatatlan titokból fakadó tisztelet jele volt.

Gondoljunk csak a zsoltár szavaira – szolgáljatok az Úrnak félelemmel… – talán azt akarja az Isten, hogy az Ő teremtménye, akit mindhalálig szeretet, örök remegésben és félelemben éljen? Semmiképp. Itt a félelem, ha van olyan ebben a helyzetben, a mélységes felismerésből, – hogy Maga az Isten Fia jön el a teremtményhez, hogy tanúságot tegyen az Ő alázatáról, szeretetéről, és az Atya iránti engedelmességéről – eredő tisztelet.

Milyen lelkülettel készülünk az idén mi, erre a nagy és titokzatos találkozásra?

Milyen érzésekkel merítünk a vízből, amely megszentel, lemos, éltet?

Van még a ma emberében, ha csak egy szikrányi is abból a tiszteletből faladó félelemből, amelytől a Keresztelő keze is megremegett?

Közel a pillanat, igyekezzünk magunkat ráhangolni a Szent Háromság a Jordánban való megjelenésére. De ne higgyük, hogy csak a múltban megtörtént eseményt ünnepeljük ezen a napon, hiszen évente megismétlődő csoda, hogy pont ezen a napon, január 19-én, a Jordán folyó visszatartja folyását, pont úgy, mint amikor az Üdvözítő Maga lépett annak vizeibe.

A szellemi Jordánba lépve, tartsuk vissza mi is mindazt, ami személyes életünkben zavarossá teszi az életünk vizét. Tiszteletből, és a mélységes hitből fakadó meghatottsággal közeledjünk a bennünket vízzel és Szent Lélekkel megújító Megváltónkhoz.

 igumen Serafim

Szent Mózes hajléka

2013/01/09

mA napokban megjelent Szent Mózes hajlékának egy újabb kiadványa, amely a Szent Magyar Testvérek c. könyv kibővített változata. A korábbiak mellett, beszámol a Szent hajlék hivatalos alapítása óta eltelt öt év történetéről is.   Valamint ugyanúgy tartalmazza a Szent Testvérek életrajzát és Szent Mózes Akathisztoszát is.

Az érdeklődők elérhetőségeinken keresztül juthatnak hozzá, esetleg személyes megkeresés útján.

Mi a legfontosabb ?

2013/01/08

Hadzsi  Jovánnak, aki azt kérdezi:

Mi a legfontosabb a lélek üdvözsége szempontjából?

 

Én is kérdezek tőled valamit, kedves útitárs, és amikor nekem felelsz, akkor egyben magadnak is válaszoltál.

Mi tehát a legfontosabb az újszülött gyerek számára? Az ennivaló, a melegen tartása, fürdetése, vagy a felügyelete?

Mondhatod, hogy ezek közül valami fontosabb, mint a másik, de el kell ismerned, hogy mind a négy dolog nagyon fontos a gyerek normális fejlődéséhez.

Egy felébredt, bűnbánó ember lelke olyan, mint egy újszülött gyerek. Emlékezzél csak vissza, hogy mit is mondott Krisztus Nikodémusznak az ember újjászületéséről. Az újjászületett léleknek szüksége van arra, hogy Krisztus tanításával táplálkozzon, és hogy a böjt és az ima által megtisztuljon, és hogy fölmelegedjen az Isten iránti szeretettel, az elme és a vágyak megfigyelésével pedig, határozottan óvakodjon a kárhozat nyílveszőitől.

Nem az Üdvözítő üzente-e nekünk az apostolain keresztül: „ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.” Nem azt mondta, hogy tartsatok be egy parancsot, hanem: tartsátok be a parancsaimat, tehát mindet.  Krisztus parancsai a lelkünkért való törődésre vonatkoznak. Nem egy törekvésre, hanem többre.

Te ismert kertész vagy. Mennyi áldozatot hozol egy gyümölcsfáért? És egyet se hagysz ki. Akkor hogyan hagyhatnánk ki akár csak egyetlen áldozathozatalt is lelkünket illetően, amely az egyetlen olyan vagyonunk, amelyet nem nyel el a telhetetlen sír?

Νézd, te úgy véled, hogy a lelkednek szüksége van egy jeruzsálemi zarándoklatra. Ez nem kifejezetten Isteni parancsolat, de te mégis az Isten iránti szeretetből – és a lelki haszon miatt, azt magadra vállaltad. Akkor hogyan merjünk Üdvözítőnk bármelyik parancsára is úgy tekinteni, mintha az kevésbé lenne fontos?

Béke és boldogság neked az Úrtól.

Szent Nikolaj Velimirović – IK.

Örvendezz Betlehem

2013/01/01

december 20/ január 2

Karácsony előünnepe

csillagÖrvendezz Betlehem, Efrata készülődj, mert íme a Bárány Anyja, a nagy Pásztort hordozva méhében, eljő hogy világra hozza, kit is látva az istenhordozó atyák örvendeznek, pásztorokkal együtt magasztalva a Gyermeket tápláló Szüzet.

Minden ünnep előünnepénél hosszabb Krisztus születésének előünnepe. Öt napon át tart, ami önmagában az esemény fontosságára mutat rá. Szent várakozással telnek ezek a napok. A benső összeszedettség ideje ez, a felkészülésé, amikor az események lelki jelentősége felől elmélkedünk.  Erre hívja fel figyelmünket az istentiszteleti szöveg is: “Készülj fel Betlehem, megnyílt mindeneknek az Éden, készülődj Efrata, mert a barlangban kivirágzott a Szűztől az Életnek Fája. Eszmei Paradicsomnak bizonyult a méhe, melyben az isteni Palánta van, amelyből ha eszünk élni fogunk, és nem halunk meg, mint Ádám. Krisztus születik, hogy felemelje a hajdan elesett képmását”.

Adja Isten, hogy lelki haszonnal töltsük a várakozás szent napjait.