augusztus 2009 havi archívum

Ima tiszteletreméltó Murin Mózeshez

2009/08/31

Ó, a bűnbánat nagy ereje! Ó, Isten irgalmának mérhetetlen mélysége! Te, tiszteletreméltó Mózes, aki korábban rabló voltál, miután megrémültél saját bűneid láttán, bánkódtál felettük, és megtérésedben monostorba vonultál. Ott sűrű könnyhullatásban töltötted napjaidat törvénytelenségeid miatt, és életed végéig nehéz küzdelmekben fáradoztál. Ennek következtében elnyerted Krisztus irgalmas bocsánatát, Aki a csodatételek adományával ruházott fel téged. Ó, tiszteletreméltó, Te a súlyos bűnök mélységéből a csodálatra méltó jótétemények magaslatára jutottál! Segíts Isten hozzád esedező szolgáin N., akik, a lélek és a test számára ártalmas, önpusztító, mértéktelen ivás szenvedélyében gyötrődnek. Tekints rájuk kegyesen, ne hagyd őket figyelmen kívül, figyelmezz a hozzád folyamodókra. Esedezzél, szent Mózes, Krisztus Urunkhoz, hogy ne vesse el őket Ő, aki Irgalmas, hogy ne örvendhessen a gonosz elesettségük felett, de könyörüljön N. szerencsétlenek erőtlenségein, kiken eluralkodott az ivás pusztító szenvedélye. Hiszen mi mindannyian Isten, az Ő Szent Fia Tisztaságos Vérén megváltott teremtményei vagyunk. Hallgasd meg, tiszteletreméltó Mózes, imáikat, űzd el tőlük a gonoszt, ajándékozz nekik erőt a szenvedély legyőzésére. Segíts rajtuk, nyújtsd nekik kezedet, vezesd őket a jóság útjára, szabadítsd meg őket a szolgaság szenvedélyétől és a mértéktelen ivástól, hogy megújulva, tiszta és világos elmével, megkedveljék az önmérsékletet és a tisztességet, örökké dicsőítve az Irgalmas Istent, Aki mindig megmenti az Ő teremtményét. Ámin.

Reklámok

Ima Szentéletű Novotorzsoki Efrémhez

2009/08/31

efrem_novotorz.Szent atyánk, nagy és csodás csodatévő, Efrém atyánk, alázattal esedezünk Hozzád, gyors segítőnkhöz, Aki imáiddal állhatatosan közbenjársz érettünk, és imádsággal kérünk Téged, ne hagyj el bennünket, bánkódókat, akiket sok bűn terhel. Ne hagyj segítséged és áldott közbenjárásod nélkül, ne feledkezz meg rólunk, gyermekeidről, Szentséges atyánk, hanem szüntelenül emlékezz meg rólunk a Szentséges Háromság trónusa előtt mondott mennyei és kedves imáidban, ahol angyalokkal és minden szentekkel együtt állsz és látod minden szükségünket és bajainkat, mert szenvedélyek háborgatnak és nincs bennünk bizodalom az Alkotóhoz, hogy bocsánatért és üdvösségért esedezzünk Hozzá. Ezért Hozzád menekedünk, Aki kegyelmet kérsz nékünk az Úrtól, és Általad bízunk Isten kegyelmében, hogy a Mindenható megbocsátja vétkeinket, és örökösei leszünk az örök üdvösségnek, hogy dicsőítsük és énekeljük az Atya és a Fiú és a Szent Lélek nagyságát, kegyelmét és emberszeretetét, és a Te atyai közbenjárásodat, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

Add, hogy lássak!

2009/08/31

Jézus megkérdezte: „Mit akarsz tőlem?” – Lk 18, 35-43.

Sokszor és sokféleképp fogalmazzuk meg magunkban azokat a kéréseket, kérdéseket, melyekkel Istenhez fordulunk. Sokszor tapasztaljuk meg azt, hogy Isten segítségünkre siet és megsegít bennünket a szerint, ahogy azt kértük.

Van rá példa, hogy fohászkodásunk, kérelmünk nem nyer meghallgatást. Keserűen vesszük ezt tudomásul, és káromló szavakra fakadunk, és azt mondjuk: Elhagyott az Isten.

Isten soha senkit nem hagy el. Mindig az ember az, aki jó messzire igyekszik eljutni Isten közelségéből. Bármennyire is tudja, hogy másban, másnál nem talál megoldást problémáira, de mégis elrugaszkodik, kipróbálni akarván mindazt, ami Isten szentségén kívül van.

Az ilyen ember, ha csalódottságának ad hangot, akkor, amikor Istentől elrugaszkodva, elvakultan keresi boldogságát, de vigaszra nem talál, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy Isten iránti gyűlölet ver gyökeret lelkében. Nagy veszély ez.

Ebben, és az ehhez hasonló helyzetben hánykolódó ember felkapja a fejét, amikor Jézus csodáiról hall, és mint ama tömeg rohan, esztelen kiabálásba kezd, és azt akarja elhallgattatni, aki éppen szíve tisztaságában kiált az Úrhoz: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

Emlékezzünk csak: Mózes hol fedezte fel Istent? Nem a viharban, nem a földet rengető zengésben, hanem lágy szellő fuvallatában…

A vak ember, mondhatjuk, élete nagy lehetőségét vélte felfedezni Krisztus közeledtével – nem tévedett. Amikor hozzánk van közel a Megváltó egyes élethelyzetekben, képesek vagyunk-e felismerni, vagy pedig önző, és értelmetlen okoskodásunk, össze-vissza kiabálásunkban elmulasztjuk a lehetőséget?

Mennyien tolakodtak azon a napon is Krisztus körül, hányak arcán a csodálkozás és az ámulat mutatkozott, mégis egyikük sem jutott el lelki szemeivel való, olyan magas fokú tisztánlátásra, hogy üdvösségére szolgáljon a Krisztussal való találkozás…

Valahányszor a templom felé visz utunk, valahányszor a szent Titkokhoz igyekszünk, készítsük fel lelkünket, elménket erre a találkozásra oly mértékig, hogy megnyíljanak lelki szemeink az Igaz látására, mert ez által Isten látására leszünk méltóvá.

A fügefán szerzett üdvösség

2009/08/31

Ima Szent Nektárioszhoz

2009/08/31

A rákban szenvedőkért

Nektarios_rast.

Ó, Isteni bölcsességű Nektáriosz, szent Főpap!

Mint az igaz hit védelmezője, fogadd el a benned élő Isten irgalma által, ma a templomban összegyűlt, Krisztusról elnevezett nép ajkáról elhangzó fohászkodást. Mert Krisztus szentjei között, nagyságodnak kiemelkedő híre hozzánk is eljutott. Ugyanis, a föld bármely részén nevedet segítségül hívók segítőjének bizonyulsz és a rákban szenvedőknek gyógyulást, ajándékozol.

Hallottunk ugyanis a nevedet viselő, rákban szenvedő papról, aki tiszteletedre templomot épített. Súlyos rákban szenvedett, elviselve a napi vérfolyást és a szörnyű kínokat, de szent elhatározását el nem hagyta.

Ennek következtében te, sokirgalmú Szent Főpap, leszálltál a mennyből, és neki a templomban, látható formában jelentél meg. Ő azonban egynek a halandók közül vélt téged, imáidat kérve, ekképp fordult hozzád:

„Nagy beteg vagyok, de a szent oltár szeretném befejezni, hogy egykor a néppel együtt, szent liturgiát szolgálhassak. Utána kész vagyok meghalni, mert én a haláltól nem félek”.

Neked, atyánk, bár testnélküli voltál, mégis könny áztatta orcádat! Megölelted és megcsókoltad a szenvedőt, majd így szóltál hozzá:

„Ne bánkódj, gyermekem, amiért betegségben szenvedsz, mert meg fogsz gyógyulni. Ennek a csodának pedig mindenki előtt nyilvánvalónak kell lennie”.

Ő pedig meggyógyult, és te, láthatatlan lettél számára. Ekkor ismervén fel, hogy kivel beszélgetett.

Ó, Krisztus nagy szentje, Naktáriosz!

Ama templom a mai napig áll, és benne az általad tett csodák, mint a tenger vize, úgy sokasodnak! Felismertük, hogy az igaznak imádsága Isten szolgálatára serkent bennünket, hogy gyógyulásunk érdekében, készek legyünk Krisztusért meghalni. Kérünk téged igazságos atyánk, mi, a te beteg gyermekeid: teljesedjen be mirajtunk is Isten szent és kegyes akarata, Aki nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.

Te, Isten akaratának végrehajtója, kegyes megjelenésed által gyógyíts meg bennünket, hogy Isten neve naggyá legyen a mennyben és a földön, mindörökké. Ámin.

A lelki béke megszerzése

2009/08/31

pokaniaA hívő ember számára a lelki béke megszerzésének fontos forrása a gyónás. Mert a Szentség nem csupán egy formális folyamat, mint azt sok gyakorló keresztény ember feltételezi. Nem csupán a bűneink felsorolásáról van szó, de legfőképp arról, hogy képesek legyünk lemondani azok gyakorlásáról, vagyis kerülni a bűnt.

A görög terminológiában a bűnbánat fogalma „az ész megváltoztatása” -ként jelenik meg. Mindenki élete folyamán rájön arra, legyen az hívő keresztény, vagy éppen nem, hogy valamit szükséges megváltoztatnia, másképp csinálnia. Egy belső megtisztulásnak a folyamatára van szüksége, jobbá kell válnia, megtalálnia a lelki békét és a tiszta örömet. Mindehhez az út a bűnbánaton át vezet, aminek eredménye a bűnről való lemondás, annak elkerülése. Ugyanis éppen a bűnhöz való kötődésünk foszt meg bennünket mindettől: a békétől, örömtől és tisztaságtól.

Igen, valóban meg lehet változni. Persze, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Bármilyen más, nagy dolog is sok kis apró tettek halmazából áll össze. Ezért kell észrevennünk, és örülnünk az aprócska kis sikernek is, mert majd fokozatosan minden megváltozik. Fontos, hogy ebben a folyamatban kemény elhatározásnak legyünk birtokában, és hűségesen haladjunk előre.

Az ember önmaga erejéből képtelen a megújulásra, de Istennél minden lehetséges. Neki hatalmában áll megtisztítani és igazzá tenni bárkit, aki erre igaz odaadással vágyakozik, és elhatározását tettekkel bizonyítja. Ezek nem puszta szavak, de ez egy nyilt út, melyen végig haladva már sok ember nyerte el a gyógyulást és mind a mai napig haladnak olyanok is, mint te, vagy én. És ami a legfontosabb, hogy megéri.

Nem ritka eset az, amikor a bűn szinte hozzánk nő olyannyira, hogy megszabadulni tőle már fájdalmas, épp úgy, mint eltávolítani a lábunkhoz tapadt piócát. Azonban szükséges, hogy ezt megtegyük, mivel a bűn megmérgezi életünket. Nem szabadulhatunk meg a bűn keserves következményeitől, ha nem vagyunk képesek megszabadulni magától a bűntől. Csak önmagunk legyőzésével leszünk képesek bensőleg növekedni és jobbá lenni. Ennek azonban ára van .

Ha dolgainkban csupán önerőnkre támaszkodunk, sokáig nem fogjuk bírni, nem jutunk különösebben előre, mivel bensőleg ugyanazok maradunk. Azonban az Egyház Titkaiban – a gyónásban és Szentáldozásban – az Úr egyszeriben megtisztít bennünket bensőleg, és erőt ad ahhoz, hogy vissza ne csússzunk, hogy haladhassunk tovább.

Szent Olimpiáda – II.

2009/08/31

Az Úr megőrizte szent Olimpiádát ettől a házasságtól. A halál elragadta a vőlegényét, vagy csak a nagyon rövid ideig élő férjét. A levélben, melyet Nagy Teodószisz császárnak irt, aki újra férjhez akarta őt adni, Olimpiáda ezeket írta: „Ha a Mennyei Király, Uram és Jézus Krisztusom, azt akarta volna, hogy a férjemmel éljek, akkor Ő nem vette volna el első férjemet. Amikor képtelennek találtam magamat a vele való közös életre, ami persze nem tetszett férjemnek, az Úr megszabadította őt a házasság kötelékétől, engemet pedig a férjes szolgaság nehéz igájától. Ezzel megmutatta nekem az én igazi hivatásomat, amely felülmúlja ezt az igát, – az önmegtartóztatást”.

A sok pletyka, amely Olimpiádát övezte, annak tekintetében, hogy hatalmas vagyonával pazarlóan bánik, mivel bőségesen osztotta azt a szegényeknek, valamit a tény hogy minden áron férjhez kívánták adni a rokon Elpidiuszhoz, rendelet kiadására kényszerítette a császárt. Megparancsolta a kormányzónak, hogy mindaddig vegye gondjába Olimpiáda összes vagyonát, amíg be nem tölti életének 30 – ik évét. Olimpiáda a császár eme rendeletét örömmel fogadta. „Hatalmas uralkodó, te velem szemben, szerencsétlennel, olyan kegyet mutattál, ami nem csupán egy uralkodóhoz, de püspökhöz illik. Azzal, hogy vagyonom kezelése másra lett bízva, hatalmas tehertől szabadultam meg. Nagyobb boldogságom érdekében, add áldásod annak elrendelésére, hogy vagyonom egésze az Egyház és a szegények javára legyen szétosztva. Régóta félek én a hiábavalóságra való hajlamtól, amely a vagyon szétosztásakor könnyen hatalmába keríthet. Az ideiglenes javak távol vinnék szívemet az igazi lelki és örök javaktól” – ezeket írta Olimpiáda a császárnak. Három év múltán, amikor Nagy Teodósziosz császár visszatért a hadjáratból (391), miután meggyőződött Olimpiáda erényes cselekedetiről, és az ő azon szándékáról, hogy ideiglenes javaival másokon segítsen, megváltoztatta parancsát.

Ettől kezdve Olimpiáda házának ajtaja nyitva állt minden egyházi személy előtt, aki Konstantinápolyba érkezett, – püspökök, szerzetesek, papok, tisztes zarándokok…

Ő maga került minden világi szórakozást, nagyon szerény volt életmódja: sohasem evett húst, az éjjeli virrasztások nála megszokássá váltak, minden szabad idejét imával és olvasással töltött, öltözete még a szegények szemében is szerénynek tűnt. Az étkezés terén tanúsított önmegtartóztatása felülmúlhatatlan volt. Megtanulta, hogy csupán annyit egyen, amennyi szükséges, hogy éhen ne haljon. Ekkor Olimpiáda 21 éves volt.

Nektáriosz patriarcha értékelte Olimpiáda kimagasló lelki minőségét, diakonisszává szentelte, ami jóval korábban történt, mint a törvényben megszabott életkor. A tisztes leányzó számára a jótétemények tágas tere nyílt meg ezzel, hogy kinyilváníthassa szeretetét és együttérzését a szenvedőkkel, de lehetőség volt ez hitének kinyilvánítására is az Istennek tetsző dolgokban. „Szétosztotta hatalmas vagyonát és válogatás nélkül mindenkin segített. Se a város, se falu, sem a pusztaságok, sem sziget, sem pedig messze eső tájak, nem szenvedtek hiányt eme szent leányzó bőkezűségében. Segített a templomok szükségleteiben, monostorokat, közösségi házakat támogatott, börtönöknek nyújtott adományt, száműzöttek segítségére sietett, és egészében, mindenhová, ahová csak lehetett, adományokat küldött”, – írja róla Palládiusz püspök. Majd hozzá teszi: „Én, mint lelki és valóságos közeli rokona, saját szemeimmel láttam e boldog leány angyali erényeit, mégpedig úgy, saját kezűleg adott át nekem egy részt a vagyonából, hogy azt osszam szét”. Mint diakonissza a nőket és gyerekeket készítette fel a Keresztségre, a betegeket és a magatehetetlen öregeket látogatta, megerősítve a szenvedőket, támogatva az árvákat. Nem volt számára taszító semmilyen munka, és az első segélykérő szóra mindenki számára megnyitotta szívét. „Mindenkivel együtt érző volt, a szegényeket szüntelenül segítette, sok asszonyt, akiknek pogány férjük volt, megerősített a hitben, pénzt adott nekik a megélhetéshez, és mindenütt, ahol csak megfordult, a tisztességtudó megnevezést hagyta maga után. Megszámlálhatatlan rabszolgát váltott ki, akiket saját rangjára emelt, – Olimpiáda eme képmását Palládiusz püspök eleveníti fel számunkra. Szelídsége felülmúlta a gyermeki egyszerűséget is. Mit beszélek én? Mennél tovább forgatom elmémet eme kőkemény lélek jótéteményei és fáradozásai felett, annál jobban elgyengülnek szavaim tetteivel szemben. Ne gondolja azt senki, hogy a dolgokat megszépítve beszélek a csodálatra méltó, szenvedélyektől mentes Olimpiádáról, aki a Szentlélek drága edényének bizonyult”.