POCSAJEVI AMFILOCHIJ

Afilochij_poc

SZERZETESNEK SZÜLETTEM

Az orthodoxok számára világraszóló esemény zajlott le a pocsajevi Lavrában
2OO2 május 12-én. Amfilochij schiigument a szentek közé sorolták. A megdicsőülés szertartása alatt a Lavra felett az égen két, a felhőkből kialakult kereszt jelent meg. Ezt az égi csodát a jelenlévő hívek egy órán át szemlélhették. Egy nagy és mellette egy kisebb felhő-kereszt volt látható. Az emberek mondogatták: „Lám, most már ketten lesznek – Jób és Amfilochij bátyuska”.

Az utolsó ünnepélyes megdicsőüléstől – amikor Szent Jóbot sorolták a szentek közé -, több, mint 35O év telt el. Ezért most erre az ünnepre Pocsajevbe húszezer hívő érkezett, nem csak ukránok, de oroszok, fehéroroszok, lengyelek, moldávok, csehek… A szent híre minden határon túl terjedt, és vonzotta az embereket.

Reggel 7 óra volt. A szertartást a Kijevi és egész Ukrajna meropolitája, Vlagyimír vezette közösen a többi jelenlévő 16 metropolitával, érsekkel és püspökkel, valamit az Ukrán Egyház papjaival. Abban a pillanatban, amikor az altemplomból felhozták az Amfilochij földi maradványait tartalmazó koporsót a Lavra főtemplomába, az Elszenderedési székesegyház megtelt a megszállottak vad üvöltésével.

Az addig tisztelettudóan viselkedő emberek, akik melletted álltak, gyertyát gyújtottak, ikonokat csókoltak, keresztet vetettek, egyszeriben ugatni, vonítani, vad hangon ordítani kezdtek. Voltak ott gyerekek is, akik szájából szennyes szitkozódás áradt. Egy felnőtt férfi, a megszállottra jellemző sípoló hangon azt mondja: „Tudod te egyáltalán, hogy mit teszel velem? Hiszen te megölsz engem!”. Az ördög fekete serege félt Amfilochij atyától. Már életében híres volt arról, hogy ördögöket űzött ki. „Szeretlek, érted? Nem tudok élni nélküled! Ne űzz ki engem!” – kiabálta ördögi hangon egy fiatal lány.

Az emberek félre álltak, amikor a megszállottak vergődve, rángatózva a földre vetették magukat. Amfilochij bátyuska szavai szerint: „Az ördög vagdossa őket a földhöz” – mondogatta. A káromló ordítás túl szerette volna harsogni a szerzetesek énekét. Még vadabbul kezdtek el ordítani. Megértették ezt a szerzetesek és még hangosabban folytatták az éneklést, megakadályozva ezzel, hogy a sötét erők lehetőséghez jussanak.

Körös-körül az emberek imáit lehetett hallani… olyan volt ez, mint amikor két hadsereg csap össze a jó és a rossz érdekében. Mindaz, amiről csak eddig hallottunk és beszéltünk, egyszeriben zarándokok ezrei láthatták azt saját szemükkel. Mindenki úgy emlékszik vissza rá, mint József atyára.

Élete folyamán háromszor változtatta meg a nevét. A keresztségben a Jakab nevet kapta. Amikor szerzetessé lett, a József nevet adták neki. Majd élete alkonyán, amikor schímába öltözött, az egész világ számára Amfilochij lett. Kézműves mester fia volt.

A családban, ahol 1O gyerek nevelkedett, az apa mindenféle munkába belefogott. De mindezen túl, nagyon jó csontkovács is volt. Mint fiatal gyerek, apjának segédkezett a betegek körül. Csigolyákat rakott helyre, gyógyította a törött sebeket. Miután hazatért a katonaságtól, megkért egy jóravaló lányt, meg akart nősülni. Elment tehát a helyi paphoz, hogy áldását kérje szándékára. A pap viszont az mondta, hogy Jakab menjen a pocsajevi Lavrába, mert ott van az ő helye.

Hét éve volt már a Lavrában, amikor letette szerzetesi fogadalmát. Többféle feladattal bízták meg, amit igyekezett becsülettel elvégezni. Leginkább azonban a felcserség által lett ismert. Az emberek éjjel-nappal özönlöttek hozzá. Nagyon sok volt a beteg. Megtörtént, hogy néha a Hársfa utcán lefelé százával állt a szekérsor. Az orvosok pénzt kértek a gyógyításért, a bátyuska viszont ingyen gyógyított.

A sok ember jelenléte viszont kimerítően hatott a közösség csendes életére. A monostor elöljárója azt mondta József atyának: „Jó szerzetes vagy, de miattad nincs nyugalma a többi testvérnek”. Ekkor engedélyt adott számára, hogy a monostori temetőben álló kápolnába költözzön.

Húsz évig élt ott a bátyuska. Naponta közel 5OO ember kereste fel, ki-ki a maga bajával. Egyikük testi, másikuk lelki gyógyulás reményében. Ő maga szokta mondogatni: „Tudom azokról, akik hozzám jönnek, hogy mitől szenvednek, meddig fognak élni”. Nem minden testi betegséget gyógyított meg, mondván: „Nem tetszik ez Istennek, mert a hiábavaló gyógyulás nem járna haszonnal, de a lélek vesztére lenne”.

A szovjetek uralma alatt tiltották az embereknek, hogy a bátyuskához menjenek. Hogy ezen nehezítsenek, törölték a buszjáratot is. De az emberek gyalog is elmentek. Egyik alkalommal a megye főtitkára jött el hozzá. Reménytelenségében elhozta a bátyuskához egyetlen fiát. A fiú térde szarkómás volt (kötőszövet eredetű rosszindulatú daganat), és az orvosok már lemondtak róla. Magánál hagyta a bátyuska a gyereket, majd a hét elteltével az apja teljesen gyógyultan vihette haza a fiát. Ezek után a főtitkár személyesen intézkedett a buszjárat engedélyezéséről.

Moszkvából egy katona négyéves magatehetetlen fiát hozta el, akire néhány nap elteltével úgy talált rá az apja, hogy szaladgál az udvaron. Könnyes szemekkel borult a bátyuska lábai elé, pénzt kínált, sőt a kocsiját is ott akarta hagyni. A bátyuska viszont csak annyit mondott: „Nem kell!“.

2.

Mi, zarándokok, jártunk ott. Láttuk a síremléket. Igaz, a megdicsőülés éjszakáján valaki levette róla a bátyuska képét és a mécsest is elvitte. A szerzetesi temető őre, Michail Omeljanovics, személyesen ismerte Amfilochij atyát. Elvezetett bennünket a már feltárt sírhoz és arról beszélt, hogy a temetőben álló legtöbb fát a bátyuska ültette. De sok csodás gyógyulás történetét is elmesélte.

A hozzá érkező emberek testileg gyógyulást nyertek, de megszabadultak sok rejtett lelki nehézségeiktől is. Olyanok is meggyógyultak, kiknek betegsége nem volt teljesen kikezelve, vagy akikről az orvosok már lemondtak.

Tatjana, egy fiatal, hitetlen pocsajevi nő volt, templomba nem járt. Érdugulás következtében trombózist kapott, ezért az orvosok le akarták vágni a lábát. A nő a műtétet próbálta elodázni amennyire csak lehetett. Amikor tudomást szerzett Amfilochij atyáról, pénzt szerzett és elment hozzá. Az atya szokása szerint amikor kijött cellájából, végignézett a rá várakozó tömegen. Épp Tatjanát hívta magához. Meghallgatta panaszait, majd azt mondta, hogy nem kell a lábát amputálni. Szenteltvizet és kenőcsöt kapott, valamint utasítást, hogy milyen imákat kell naponta olvasnia. A nő zavartan átadott neki 25 rubelt. A bátyuska nem fogadta el, mondván: „Nincs pénzed, ezt is csak kölcsön kérted”. Kivett a szekrényből 5O rubelt és a síró asszonynak adta. Rövid időn belül Tatjana meggyógyult testi, de lelki betegségéből is – rendszeresen járt templomba.

(megjegyzés: Én, Szerafim, két éve, egyik pocsajevi zarándoklatom alkalmával személyesen is beszélhettem Tatjanával. A körmenet végén megszólított, Isten tudja miért pont engem,  és elmesélte, hogy hogyan is történt minden. Nehéz volt megszólalni abban a pillanatban… – nagy élmény volt ez a találkozás.)

Egyik alkalommal két lány jött el az atyához. Az egyik süketnéma volt. Gyerekkorában a mostohája nagyon elverte. Az atya megkérdezte: „Hogy hívnak?”. A barátnője válaszolt helyette, mondván, hogy süketnéma. „Te hallgass!” – felelte az atya és megismételte a kérdést. Hangokat adott ki a lány, majd végül megmondta a nevét. Ettől a naptól kezdve elkezdett beszélni és a hallása is rendbejött.

Ha törött sebbel hoztak valakit az atyához, akkor az volt a szabály, hogy a nap bármely órájában szólíthatják. Megtörtént, hogy lerajzolta tollal, hogy hogyan van eltörve a csont, és amikor a beteget az orvosok megröntgenezték, a rajz hajszálra egyezett a felvétellel.

Egyszer az atya elutazott. Azon a napon egy haldokló 13 éves fiút hoztak hozzá. Mire az atya hazajött, a fiú meghalt. Éjjel, amikor az atya megérkezett, értesült az esetről. Karjaira vette a gyereket, bement vele a templomba. Egy bizonyos idő elteltével a fiú saját lábán jött ki.

Egy apa két süketnéma fiát vitte el az atyához. Könnyek között kérte, segítsen rajtuk. Amfilochij atya megkérdezte: „Káromoltad az Istent?”. – „Igen”, felelte a férfi és keserves sírásra fakadt. „Lám, gyermekeid egész életükben hallgatni fognak – ez a te büntetésed..” – mondta az atya.

197O végén a fiatal anya hozta el ötéves, nagyon beteg kislányát. Kérte az atya segítségét. Az atya megparancsolta az egyik segédnek, hogy hozzon egy kést. Odaadta a nőnek és azt mondta:
„Nesze, vágd el a nyakát! Talán sajnálnád? És azokat, akiket még méhedben öltél meg, nem sajnáltad? Hiszen azok még ennél is szebbek voltak! Bűneidért szenved most ez a te gyermeked…”

A vak gyermekével érkező apától megkérdezte az atya: „Gyerekként a fákon mászkáltál, és a madarak szemét kiszúrtad? Lám, most megkaptad…”.

Bizony nem volt könnyű hallgatni saját bűnének vádját. Sírt az apa, de vele együtt sírtak az emberek. Ahogyan azt a sztarec mondogatta – az udvar földjét a betegek és szenvedők és imádkozók könnyei öntözték. Amfilochij atya meg szokta kérdezni a hozzá érkező emberektől: „Miért jöttök hozzám? Azt gondoljátok, hogy szent vagyok? Hiszen én bűnös ember vagyok. Imádságotok és hitetek miatt kapjátok a gyógyulást!”.

Ez igaz. Mi, bűnösök, szentnek képzeljük magunkat. Próbálja csak valaki felemlíteni bűneinket. De ők – a szentek – bűnösnek tartották magukat.

3.

Az ötvenes években elkezdődött a Hruscsov-féle egyházüldözés. Tömegesen zárták be a templomokat, kolostorokat. A hatalom emberei éheztetéssel akarták engedelmességre bírni és egyben kiűzni Pocsajevből a szerzeteseket. Elkobozták a gépeket, szántóföldeket. Az üzletekben megtiltották, hogy bármit is eladjanak a szerzeteseknek. A zarándokokat aprólékosan átvizsgálták, hogy azok semmi ehetőt be ne vigyenek hozzájuk. Magukat a szerzeteseket hamis vádak alapján elkergették, kiköltöztették, esetenkint haza küldték őket azzal, hogy sohasem térhetnek vissza. Sokakat pszichiátriai intézetekbe zártak.

Egy ilyen intézetbe került Amfilochij atya is. A legmegfékezhetetlenebb páciensek osztályán helyezték el. Mindjárt az első éjjel körbe vették őt a démonok: „Miért jöttél ide? Hiszen itt nincs kolostor…” Olyan injekciókat szúrtak be neki, amitől megdagadt az arca, berepedezett a bőre. Ő viszont mindvégig imádkozott.

Lelki gyermekei rengeteg levelet küldtek a hatóságoknak, melyben kérték az atya szabadulását az intézetből. Több alkalommal „szakemberek” csoportja látogatta meg, cinikus kérdéseket téve fel, de továbbra is bennhagyták. Szenvedésének Szvetlana Alilujevovának, Sztálin lányának az érkezése vetett véget. Egykor Amfilochij atya segítségére volt a kórházban.

Életének utolsó napjáig megfigyelés alatt tartotta a KGB. 1966 -ban egy kijevi ügynököt küldtek a nyakára, egy Anna nevezetű katona-nő személyében, aki az ateista múzeum dolgozója volt. A nő a konyhán dolgozott, ő készítette a bátyuskának az ételt. Amfilochij atya azonban lelki szemeivel átlátta a cinikus szituációt. Nem egyszer látta Annát bűnbánatot tartani, ahogy hamis arckifejezésekkel hajtotta le a fejét, a következő szavak kíséretében: „Áldjon meg engem, bátyuska, bűnbánót..”. Viszont nem titkolta el, hogy édesanyja varázslással foglalkozik. Többször is megesett, hogy a bátyuska el akarta küldeni, de nem hallgatott rá, hanem folytatta a piszkos munkát. Egyik alkalommal az ebédnél azt mondta a bátyuska: „Drágáim, mind a vendégeim vagytok, de Júdás van köztetek”.

Anna rossz természete miatt elmaradoztak a segédek, sőt azok is elmentek, akik évekig szolgáltak a bátyuskának. Így akart tenni egy fiatal lány is, de az atya megállította: „Gyűjts magadban türelmet és élj. Én is szenvedek, szenvedj te is”. Más szavakkal mondva, türelmességetek által mentsétek meg az emberek lelkét.

197O-ben, az egész év során Anna mérget kevert az atya mosdóvizébe. De az ételbe is rakott mérget, minek következtében ilyenkor az atya néhány órára elveszítette eszméletét. Az ilyen rohamok alkalmával Anna senkit sem engedett be az atyához, aki segített volna rajta.

Tudta, hogy kevesével megmérgezik. Viszont bátran viselte az ebből eredő szenvedését. A lelki gyermekei kérésére, hogy kergesse el Annát, azt válaszolta: „Emiatt kell majd meghalnom. Ez az Isten akarata”. És látva a közelgő véget, azt mondta: „Milyen szörnyű is lesz, amikor a fagyos földet fogják dobálni a koporsómra”.

Így is történt. Az atya 1971 január elsején halt meg. Hajnali három órakor megérkezett a kocsi a koporsóval a Lavra bejáratához. A Szent kapun azonban nem tudott áthaladni. Háromszor ereszkedett le a kocsi a hegyről. Ekkor az emberek vállukra vették a koporsót és felvitték a monostorba. Az emberek azt mondogatták: „A bátyuska nem akar kocsin bemenni a monostorba”.

Az a szokás, hogy a szerzetesek viszik a halottat, de az emberek nem akarták kiadni kezükből a koporsót a bátyuska testével. Mindenki vágyódott rá, hogy legalább egy pillanatig vihesse.

Amikor 31 év múltán, 2OO2. április 22-én, a Szent Szinódus határozata alapján, Amfilochij bátyuska sírját feltárták, a jelenlévők mind elámulva szemlélték – a koporsó, a sztarec teste, ruházata, minden olyan volt, mintha csak tegnap temették volna el. Körös-körül kellemes illat áradt.

Élete során a bátyuska szokta mondogatni: „Ha meghalok, gyertek el a síromhoz, imádkozzatok és én meghallgatom imáitokat. Vegyetek a síron lévő homokból, gyógyító ereje lesz”. A hívek és a zarándokok teljesítették a bátyuska akaratát. Sok csodás gyógyulás történt a sírjánál imádkozó emberek életében. A homokot az emberek a beteg testrészükre rakták.

Michail, a temetőőr feljegyzéseket készített ezekről. Az orvosok által is igazolt esetek száma mára 6OO-ra gyarapodott. Rövidesen egy könyv kerül kiadásra, melyben ezek a feljegyzések szerepelni fognak. Viszont rengeteg olyan eset van, amit senki sem jegyzett fel.

Isten Oltáránál, ahol ott vannak az összes szentek, és imádkoznak értünk, most már Amfilochij bátyuska is ott van, együtt kérik az Urat, hogy erősítse meg az Orthodox hitet, adjon időt a megtérésre és bűnbánatra. Imádkoznak azért, hogy legyen erőnk elviselni az elkövetkezendőket, ami nem lesz könnyű…

Istennek szentje, Amfilochij, könyörögj értünk Istennél!

Oroszból fordította: Sergij, ort. Lelkész.
A magyar változat szerzője: -Sf-

13 hozzászólás - “POCSAJEVI AMFILOCHIJ”

  1. F.Éva Says:

    Nagyon köszönöm ezt az írást, sokat segített.
    Imádkozni fogok, nem csak a lelkemmel, de a gerincemmel is gond van. Eddig még nem találkoztam ilyen szenttel.
    Bárcsak egyszer eljuthatnék sírjához!

    • -Sf- Says:

      Istennek dicsőség! Igen, sok, Hozzá hittel folyamodó nyert testi-lelki gyógyulást. Rengetegen járnak a sirjához is, de ami fontos, hogy illatozó ereklyélye bent van a Lavrában a barlangban. Hosszú sorok kigyóznak naponta, hogy járulhassanak Hozzá.
      Nem egy világrengető dolog eljutni Pocsajevbe, szivesen segitek ha kell.

  2. Bakosné Berdó Erzsébet Says:

    A Pocsajev-lavra Ukrajna melyik részén, milyen városhoz közel található? Nagyon tetszik a képgaléria és a történetek. Az orosz ismerőseim sem ismerik ezt a kolostort.

  3. -Sf- Says:

    Nyugat-Ukrajna, Ternopoli megye, Kremenyec-i járás Pocsajev város. Ha Ungvártól számitjuk, akkor kb 400 kilométer. A kijevi úton kell átkelni a Kárpátokon, ami nagyon jó út, majd a letérőtől kb 25 kilométer után van maga Pocsajevi Lavra. Érdemes felkeresni.

  4. F.Éva Says:

    Nagyon köszönöm.
    Mindennap imádkozom kis imákban reggel és este. Remélem egyszer el tudok oda jutni. De én nem vagyok ortodox. Ez nagy gond?
    Úgy értem lelkileg is? Bár biztos a szentek megértik a keresést. (node biztos találok itt olyat, aki segít!😀 )

    • -Sf- Says:

      Nem gond, mert az őszinte közeledés és keresés minden jószándékú ember tulajdonsága. Minden esetre egy ilyen útra fel kell készülni, testileg, lelkileg, gyakorlatilag. Azonban jó hir, hogy ez megoldható.

  5. F.Éva Says:

    Bizony a szent-kereső akciót folytattam.
    Imában fohászkodtam Amfilochij atyához, a gerincem miatt. Lehet, hogy vicces, de akkoriban találtam leértékelve a legközelebbi áruházban matracot, amit már régóta kerestem. Persze elkényelmesedve nehéz volt, de szerintem mindennek van lelki következménye, így a túl kényelmes matracnak is.
    No, ez az új nem ilyen. Kemény. Eszembe is jutott többször a kis fohász (ami ide van írva) Amfilochij atyához.
    De azóta kezd rendben jönni a csípőm, gerincem.
    A lábam fáj ugyan, (egész nap gyalogolok) de már nem ég, és nem ébredek fel rá éjjel.
    Remélem egyszer végig tudok állni egy liturgiát is.

    Segítségül egy női szentet is “találtam”.
    Először az ikonját láttam, és csodálkoztam, hogy az igen fénylő-díszes (hát olyan szlávos) ikonon egy vak nő látható, kendő van rajta.
    Aztán kis könyvet vettem Moszkvai Szent Matronáról, a végében ott volt ez a kép is!🙂

    Jó a szentekhez fordulni.

  6. -Sf- Says:

    Szent Mózes hajlékában Szent Amfilochij ereklyéinél szentelt olajat is lehet kapni, ez sokat segit a beteg és fájós testrészek bekenésével.

  7. Ábrahám Says:

    Köszöntelek, kedves F.Éva alias Xénia .

    Látom,a Szimandron után ide is eltaláltál.:)
    Ha figyelmesen olvasgatsz, bizonyára észrevetted azt is, hogy a Szentekről itt mindig kellő tisztelettel esik szó! ( nem egészen így:”igen fénylő-díszes (hát olyan szlávos) ikonon egy vak nő látható, kendő van rajta.”)
    Aztán : a szentek keresése nem holmi “akció”!!!!
    Bocsánat, de nekem ez a stílus ITT meglehetősen idegenül hat!

  8. F.Éva Says:

    Elnézést kérek, igazad van, többet akkor nem írok, nem akarok másokat megbántani.
    Földesi Éva, Veszprém.

  9. Ábrahám Says:

    Éva, kedves, itt nem elutasításról és nem “nem befogadásról ” van szó.[ Nekem erre semmi jogcímem nem is lehetne.Ezen lapon én is csupán egy százegyedik névtelen olvasó vagyok. Felesleges volt azon mód a Szimandronra menni panaszaiddal:)]Nem sértő szándékkal, mindössze azt kértem Tőled, hogy a lap vallási jellegéhez mérd a stílusod. Mert ugye az mindig hasznos, ha tudjuk, hol, mit, mikor és mi módon:).

    Barátsággal üdvözöl : Á.

  10. Adrianna Says:

    Örömmel számolok be róla, hogy fájdalmas veseproblémám megszünt tegnap éjjel: segített a Szerafim bátyuska által említett szentelt olaj.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: