Ég és föld között

Már többször esett szó arról a monostorról, amely Ukrajna nyugati részén, a Dnyeszter folyó partján van. A tavaszi rövidke zarándoklatom során pont ide szerettem volna elmenni, mert pont akkor volt ott a templomünnep. Sajnos nem sikerült, bár a közelben jártam, de egyszer csak olyan körülmények között találtam magamat, hogy nem juthattam el a monostorba.

Sok minden arra utalt a mostani körutamon is, hogy most sem lesz lehetőségem eljutni erre a helyre. Hirtelen viszont az aznapi vendéglátóm felajánlotta, hogy mivel még odébb van az este, menjünk, látogassuk meg a testvéreket. Ennek a látogatásnak majd az lett a vége, hogy ott maradtam még további három napig a monostorban.

Mivel két nap múlva az Istenszülő Születésének ünnepe volt, örültem is, hogy nem útközben, vagy valahol más helyen kell eltöltenem az ünnepet, de épp ebben a monostorban, melyről el lehet mondani, hogy az ég és a föld között van. A hatalmas szikla oldalában van az egész monostor, melynek udvara kissé kinyúlik a nagy víz felé. Ha a cellákhoz vezető keskeny folyosókról nézzük a vizet, olyan, mintha valósággal a földtől elrugaszkodva a vizek felett lebegne az egész.

Nagy megtiszteltetésben volt részem, mert a monostor elöljárója nem csupán meghívott a közös szolgálatra, de egyben fel is ajánlotta épp az ünnep előestéjén, hogy vezessem a virrasztó Istentiszteletet. Miután a testvérek alkotta énekkarral megtaláltuk az összhangot, hatalmas imádságos ünneplésre került sor a szikla-templomban.

Feledhetetlen volt ez a három nap, mert bár többször jártam már ezen a helyen, de szolgálni csak most volt alkalmam. A messziről jött zarándokok, a barlang-templom meghitt hangulata, a csöndes ének, mely szállt a vizek felett, olyan kellemes megható élményt nyújtott, és gondolom, nem csupán számomra, hogy az ember lelke szinte szárnyalt.

Harmadnap aztán körülvettek a testvérek, énekszóval, kedves beszéddel nehezítették indulásomat. Bizony jó pár órába került, míg aztán valóban el tudtam indulni, hogy viszonylag még elég korán elérjem a pocsajevi szent hegyet.

Mindent összevetve, feledhetetlen élményt nyújtott az ott eltöltött három nap, amikor is kipróbálhattam, hogy milyen is volt és milyen még ma is, amikor a szerzetesek annak idején, és most, a monostor megújulása után, a sziklába vájt cellákban laknak. Talán minden szónál többet mond néhány fotó, noha az istentiszteleti részről nem készül egy sem, bár gondolom, alázatból, nem tiltakozott volna az elöljáró, de semmiképp sem akartam tapintatlan lenni.

Isten áldja és oltalmazza a Halica-i szikla-monostort és annak lakóit.

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei