Szent Olimpiáda IX.


Ezekre az eseményekre azonban nem így tekintettek Aranyszájú ellenségei: a hatalmas tűzvész okát emberi kéz beavatkozásában látták, pontosabban azokét, akik támogatták és egyformán gondolkodtak a száműzött főpappal. Ez jó ok volt arra, hogy őket begyűjtsék, börtönbe vessék, kínozzák. Sokan haltak bele közülük a szörnyű kínzásba, azonban a tűz valódi okait semmiképp sem tudták feltárni. Mivel a kínzások során a magukat hősiesen tartó férfiakból nem tudtak beismerő vallomást kicsikarni, úgy döntött a hatalom, hogy a nőket vetik alá kínzásoknak, annak reményében, hogy ők hamar beismerik a rossz szándékú cselekedetet. Elsőnek, mint a száműzött főpaphoz legközelebb állót, Olimpiádát fogták el.

Szozomen ezt írja: „Amikor ennek okán a bíróság elé vezették, és a prefektus kérdésére, hogy miért gyújtotta fel a templomot, azt felelte: „Életemnek nem ez a célja, sőt, vagyonom hatalmas részét használtam fel Isten templomainak felújítására”. Sokszor vezették bíróság elé: megszégyenítették, megalázták, ruháit szaggatták. Semmibe vették a szemmel látható ártatlanságát, valamint a tényt, hogy lehetetlen bebizonyítani azt, ami a valóságban nem is létezett, figyelmen kívül hagyták az alátámasztott okokat és igaz válaszainak megalapozottságát, a vádak alól nem mentették fel. Az alapos kihallgatások után, jelentős pénzbírságot és száműzetést szabtak ki rá. Nem lett világos, hogy valójában mivel vádolták meg: a tűzvészben való részvétellel, vagy az origenista eretnekséggel, vagy valami más koholt vádat találtak-e ki számára. Csak annyit lehet tudni, hogy vádlói, amennyiben nem tudták bizonyítani az ellene felhozott vádakat, igyekeztek mikor ezt, mikor azt felhozni ellene. Szozomen, a történész azt mondja, hogy a császári udvarban Olimpiádának sok hathatós védelmezője volt, ami miatt némileg enyhébben bántak vele, de bizonyára, ezek az enyhítések csak annyiban mutatkoztak meg, hogy például nem vetették őt alá halálos kínzásoknak. A császárok rokona, egyike a gazdag asszonyoknak, tiszta lelkiismeretű, mégis gyalázatnak, keserveknek volt kitéve, gyalázva és védelem nélkül a gonoszság és pletykák áradatában. Egyesek nyilvános árveréseken árulták vagyonát, mások befeketítették, megint mások a bíróság elé hurcolták. Személyes szolgái, akikhez anyai szeretettel viszonyult, az ellenségeitől ösztönözve ellene fordultak, azok az emberek, akik haszonélvezői voltak vagyonának, ellenségesen viselkedtek vele szemben. Gyermekkorától ismerte azokat, akik irigykedtek rá szent élete miatt. Rokonok, ismerősök az ellenség által koholt pletykákkal és rágalmakkal illeték. Ő azonban nem veszítette el lélekjelenlétét. Férfiasan viselt minden kellemetlenséget, amit a sátánnak és nem az embereknek tulajdonított. Senkitől sem tagadta meg alázatos, mindent megbocsájtó szeretetét. Az emberek gonoszsága nem keserítette el, nem zavarta meg tiszta lelkének békéjét. Valóságos angyali szelídséggel, háboríthatatlan türelemmel viselte el mindazt, ami körülötte, ellene zajlott. „Senki sem emlékszik olyan esetre, hogy ez a krisztushordozó valaha is neheztelt volna valakire –írja Palládiusz.- egész fájdalmas élete töredelmes szívűségben és sűrű könnyhullatásban telt. Hamarabb lehetett volna zápor idején víz nélküli forrást találni, mintsem az ő bágyadt, mindig Krisztusra tekintő szemeit könnyek nélkül látni”. Elhagyva Konstantinápolyt, Olimpiáda egy időre Kizikébe költözött.

A Konstantinápolyi katedrára az aggkorban lévő Arszakij, Nektáriosz patriarcha testvére került, aki alig egy év múlva, 405 novemberében meghalt. Őt az Aranyszájú Jánossal szemben ellenségesen viszonyuló Attik követte.

Figyelmen kívül hagyva Eudoxia halálát, aki ugyan abban az évben meghalt, a száműzött főpap és az őt követői ellen nem szűntek meg az üldöztetések. Három keleti katedrán is –Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia – Aranyszájú ellenségei ültek: Attik, Teofil és Porfiriusz. Gyakorlatilag a hatalomvágytól elvakult Teofil lett a Keleti Egyház feje. A császár parancsára, mindenkit megfigyeltek, aki vonakodott a Teofillal való közösségtől. Nehéz elképzelni azt a gyötrelmet, melyet abban az időben az Egyháznak el kellett szenvednie.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: