Jogaim és igényeim – vámos, farizeus


mytar_farizejEgyebet sem hallunk naponta, mintsem, hogy emberek vonulnak az utcára tömegben vagy akár egyénileg, de mindkét esetben az eredmény ugyanaz: mindenki valamit követel, mindenki azt hangoztatja, hogy jogom van, követelem, igényt tartok rá és sorolhatnánk még sokáig a különféle jelzőket.

Nem vitás, amikor ezek az ember elleni, ember által elkövetet sérelmek az utcára, hivatalokba, vagy azok elé viszik a tömeget, meg kell vallanunk, jogos követelések. Mindezek morajló tengerében, amely egyre jobban háborog világszerte, belekeveredik a keresztény ember is, és nem jogtalanul, hiszen a keresztények is, noha nem a világban van örök hazájuk, de a világban élnek.

Nincs is ezzel semmi nagy baj mindaddig, amíg az ésszerű, mondjuk talán ki, hogy élete megmaradása, fenntartása és annak az esetleges jobbá tétele érdekében lép fel jogosult követeléseivel a társadalom irányában, vagyis ember az embertől követel egyenlő bánásmódot.

A baj csak akkor kezdődik, amikor követeléseinkkel, jogainkkal ugyanolyan módon, mint tesszük azt embertársaikkal szemben, Isten felé fordulunk. Legyen az akár egy gondolat, vagy szóbeli megnyilvánulás, tegyük azt odahaza, az utcán, vagy a templomban, érdemes lenne tudatosítanunk magunkban, hogy amikor Isten felé fordulunk akár gondolatban, vagy szóban, nem a munkaügyi hivatal, sem a szociális ellátást biztosító iroda munkatársaival beszélünk. De még csak nem is a munkahelyi feletteseinkkel.

Semmiféle felmentésre, emelt hangú kioktató, vagy figyelemfelkeltő beszédre nincs jogunk ezen a téren, mert itt a Teremtő és a teremtmény párbeszédéről van szó, – bármennyire is nem erre érzünk késztetést, amit, valljuk be, sokszor meg is teszünk. Mert első felháborodásunkban elvárjuk, hogy Isten különös figyelmet szenteljen nekünk, mindent és mindenkit mellőzve. És ha már itt tartunk, akkor – mint ahogyan az emberi kapcsolatokban működni szokott – “kihasználjuk az alkalmat”, és esetleg környezetük nyilvános és rejtett bűneire, hiányosságaira is felhívjuk Isten figyelmét, hátha azok a mi Urunk és Teremtőnk figyelmét elkerülték.

A mai evangélium azonban minden ilyen és ehhez hasonló magatartástól óvva int bennünket. Más szavakkal elbeszélve, azt mondja ma nekünk az Isten Igéje, hogy a fent említett dolgokkal ellentétben, inkább alázat és a meghallgatásra való méltatlanság érzete legyen szívünkben.

Vagy talán Istennek szüksége van a mi semmitmondó bőbeszédünkre?

Esetleg van olyan jó vagy rossz, úgy a magunk, mint embertársuk életében, amiről Isten ne tudna?

Ha egy pillanatig is ilyen bűnös, és magadra vonatkoztatva, elítélő gondolatok kísértenek, tudd, hogy ezek nem Istentől származnak és nem szolgálják sem a társadalmi előmeneteledet, sem üdvösségedet, de sokkal inkább elmarasztalást, ítéletet vonnak maguk után.

Arra tanít ma bennünket az Evangélium, hogy ne tulajdonítsunk magunknak jogot Istennel szemben a meghallgatásra. Ezzel szemben, sokkal inkább érezzünk késztetést az imádkozásra, éspedig úgy, mint aki semmilyen figyelemre sem méltó, de bátorkodunk megnyitni a szánkat, és az ima szavaival az Egyetlen, a hozzánk, érdemtelenekhez határtalanul lehajló Istenhez fordulni.

De arra viszont nagyon vigyázz, hogy eszedbe ne jusson olyanokat mondani ima közben, hogy én ennyi, meg annyi jót tettem, ezért légy szíves, jutalmazz is meg érte! Hiszen bármit is tettél a jót tekintve, vedd úgy, hogy az a te kötelességed volt. Ha pedig elmulasztottad volna azt, ami a kötelességed, akkor büntetést érdemelsz. És mert csak annyit tettél, ami a kötelességed volt, ezért nincs is semmi, amiért jutalmat érdemelnél, mert semmi különöset nem tettél.

Nézd csak meg, hogy hogyan nézel ki, amikor farizeus módjára imádkozol; mit is tett a farizeus? Előállva, hangosan felsorolta minden jótéteményét, – de jaj, minden nagyszerű felsorolása ellenére üres kézzel távozott a templomból.

De különösképpen nincs is itt min csodálkozni a felett, hogy hogyan és mit tett, és milyen módon beszélt. Ami ebben az esetben csodálatot kell, hogy kiváltson, hogy valójában a semmivel dicsekedett. Mert ugyanis amivel önmaga dicséretére előhozakodott, az semmi más nem volt, mint a kötelességéből eredő dolgok megtétele. Ezért a templomban ezekre még csak gondolnia sem kellett volna.

Lelki haszonnal akkor járunk ma, amennyiben jól figyeltünk, ha felismerjük a tényt, hogy bizony, sokszor rosszul imádkozunk. Látod-e már, hogy mitől is van az, hogy rossz az ima? Attól, hogy sokszor érezzük magunkat Isten előtt, jóllehet, jogtalanul és hamisan, a legnagyobb rendben. Isten mentsen meg bennünket ettől a farizeusi bűntől! Ámin.

-sf-

Reklámok
Explore posts in the same categories: Prédikációk

2 hozzászólás - “Jogaim és igényeim – vámos, farizeus”

  1. Livia Simo Says:

    Igen, en is ugy probalom alazatra figyelmeztetni magamat, hogy a szentek eletet olvasva es osszehasonliva veluk az en csekely erofesziteseimet, hamar visszaall nalam a realis szemlelet……


  2. …………….. Teljes mértékben egyet értek!
    Annyit szeretnék hozzátenni (bár én katolikusnak lettem keresztelve, de minden más Isten-hitet egyenlő mértékbe tisztelve a saját hitbéli utamat járom), hogy a Magyra Szent Korona Alkotmánya (anyagi és lelki) szabadságot mindenkinek csak a jogainak és kötelezettségeinek harmóniájában ad! Ez a harmónia egyben az isteni akarattal való harmónia is! Ahogy írtad, a kötelesség nem erényem, a jogom viszont mindig alázatot kér!
    A Szentkorona pedig az EGY Isten (függetlenül annak az emberek közötti különböző hit-megjelenési formájától) fizikai, biológiai, és társadalmi természettörvényeinek (ezt tartom Isten akaratának) a tömeget adó és látható kifejeződése.
    A Szentkorona teste, az ő alá felsorakozott eberek, nép (nemzet) tudatának összessége mely “csoport-tudat” mint morfogenetikus mező válik élővé és tud kapcsolatot fenntartani az isteni Tudattal, melynek szikrája minden emberben ott ragyog!
    Sajnos mára szétverték a közösséget, nemzettudatunk romokban hever, ezért az, mint a Szentkorona teste nem tud összpontosulni! Szentkoronánk most ezért nem tud működni!
    Minél többen élünk és gondolkozunk azonos értékrendben (Isten-Haza-Család és a Szentkorona 5 pontos értékrendje), annál hamarabb válunk újból a Szentkorona népévé és annál hamarabb tudunk tetteinkhez isteni erőket (áldást) felhasználni!

    Áldás legyen életeden!
    Ugrin András r.m.t. koronaszolga
    Hun-Magyar Kultúráért Baráti Kör


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: