Ha úrrá lesz rajtunk a szenvedély


ikona_putinkiSokféle formája van a szenvedélynek, amit úgy kell egyesével kigyomlálnunk lelkünkből, mint a gyomot a veteményeskertből.

Amikor ítélkezel felebarátod felett, akkor az Isten olyan helyzetet teremt számodra, melyen ugyanúgy cselekszel majd, mint az, akit korábban megítéltél cselekedetéért. Így aztán lehetőséget kapsz, hogy megértsd a másikat, és felismerd saját igaztalanságodat.

De felmerül a kérdés, vajon felismered, és elismered, vagy a végletekig mentegeted magadat? Ki jár vajon jobban? Az, aki miután rájött, hogy tévedett, bűnbánatot tart, és javulásra törekszik? Vagy netalán az, aki a gyöngeségéből fakadó megszólás szenvedélyének hullámain hánykolódva, mindenféle koholmányokkal igyekszik szépíteni helyzetén?

Minden ember, akit a gőg szenvedélye tart fogságában, mással szemben szigorú, de önmagával szemben engedékeny. A végletekig kész ítélkezni mások felett, és ugyanúgy a végletekig elmegy, hogy igazolja önmagát.

Ha komoly eredmény akar az ember elérni a lelkiek terén, ezt a helyzetet, miután felismerte és beismerte helytelen cselekedetét, olyan Isten adományának tudja be, melynek alapján meg tanul másokat igazolni, és nem ítélkezni, igyekszik megértéssel lenni mások iránt, és a megértés – az első lépés az emberek felé.

Az ítélkezés szenvedélyében raboskodó ember magatartása arra mutat rá, hogy nincs benne szeretet mások iránt. Ha viszont megkérdezik tőle, hogy szereti-e felebarátjait Krisztusban, minden gondolkodás nélkül harsányan vágja rá, hogy igen! Azonban részéről ez csak sajátos, elvont és helytelen elképzelés arról, amit a gyakorlatban viszont messze elkerül.

Hogyan ismerjük hát fel magunkon, hogy mennyire vagyunk rabjai ennek a szenvedélynek? Nagyon gyorsan felmérhetjük ezt akkor, amikor a templomban vagyunk. Figyeljünk csak oda gondolatainkra! Mi minden kavarog fejünkben egész idő alatt. Mire gondolunk egyik-másik ember láttán? Ebből aztán hamar felismerjük, hogy hol tartunk.

 

 

Reklámok
Explore posts in the same categories: Lelkiség

2 hozzászólás - “Ha úrrá lesz rajtunk a szenvedély”

  1. Livia Simó Says:

    Valoban, sokszor meggondolatlanul beszelunk, foleg masokrol….Valtoztatnunk kell ezen mindenkeppen….

  2. Livia Simó Says:

    Fejlesszuk onuralmunkat, hogy megszuntessuk az itelkezes karos szokasat…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: