SZENT NEKTÁRIOSZ


nektarios_rastSzent Nektáriosz 1846. Október 1.-én született a thrákiai Szilivriában. Szegény családból származott. A keresztségben az Anasztasziosz nevet kapta. Szülei, Kefalasz Dimosz és Vaszilissza, mint a többi testvérét, Anasztaszioszt is jó kereszténynek igyekeztek nevelni. Az általános iskolát saját falujában végezte el. A fiú azonban felsőfokú teológiai végzettség után vágyakozott, mert mint tanító akarta magát hasznossá tenni az emberek számára. A nagyon szegény szülők azonban ezt nem tudták számára biztosítani. Tizennégy éves korában, szülei áldásával Konstantinápolyba utazott munkavállalás végett. Egy dohányfeldolgozóban helyezkedett el, ahol nagyon kevés volt a fizetése, ezért használ ruhát és elnyűtt cipőt viselt. Állandóan éhezett. Egyedül az imában lelte vigaszát. Hozzá segítették, hogy elutazzon a Szent Földre. Onnét visszatérve, ott hagyta ezt a munkát és előbb nevelő, majd egy általános iskolában segédtanár lett.

A vágy, hogy szerzetes legyen, korával fokozatosan erősödött benne. Szeretett volna tovább tanulni teológiát. Nagyon szerette az aszketikus életet. Pachomiosz atya, Chiosz szigetén a szerzetesi életre tanította, amely a legszebb Istenhez vezető út.

Majd 1876-ban Lázár néven szerzetessé nyírták, később 1877. január 15-én pedig diakónussá szentelték, amikor is a Nektáriosz nevet kapta. A sziget egyik gazdag lakosa hozzá segítette őt, hogy Athénben befejezhesse a gimnáziumot.

A tanulmányok befejezése után, ajánlást adott neki az alexandriai Szofroniosz patriarchához. A patriarcha személyesen meggyőződött a jótevő szavainak igaz volta felől, és lehetővé tette Nektáriosz számára, hogy teológiát tanulhasson az athéni egyetemen. Diplomáját 1885-ben szerezte meg. Visszatért Alexandriába, ahol 1886-ban pappá szentelték, majd három évvel később pedig püspökké – Pentapol metropolitájává.

A szerzetes és püspök alázatossága némely emberekben irigységet váltott ki iránta olyannyira, hogy hamis pletykákkal bevádolták Nektárioszt a patriarchánál. A patriarcha hitt a pletykáknak, és még más pletykák következtében megfosztotta őt püspöki székétől és kiutasították Egyiptomból. Athénben telepedett le, ahol a pletykák miatt, amelyek megelőzték érkezését, semmilyen munkát sem kapott. Nektáriosz mindent némán elviselt. Amikor világossá vált, hogy rágalmazás és hazug pletykák áldozata lett, egy messzi provinciális helyen prédikátorként alkalmazták, majd később, mint iskolaigazgatót.

Szent Nektáriosz arra vágyott, hogy monostort alapítson, ahol eltölthetné életének hátralevő részét. Hosszú ideig gyűjtötte a pénzt, és még, mint iskolaigazgató, Egina szigetén megvett egy ősrégi monostort templommal együtt. Kevés pénzéből felújította és bővítette is. Miután Eginára költözött, sok csodás gyógyulás történt, ami azt eredményezte, hogy egyre több ember keresett nála vigaszt és segítséget.

A monostorban szigorú aszketikus élet volt, amit nem csak megkövetelt, de ő maga is példásan betartott. Annak ellenére, hogy Szent Nektáriosz és a nővérek szigorú életmódot folytattak a monostorban, Athénben akadtak olyanok, akik ártottak a Szentnek és a monostornak. Erkölcstelenséggel vádolták. Sok rágalmat és megaláztatást kellett elviselnie. Hamis vádakat írtak ellene a szinódusra, ezért az athéni érsek személyesen ment el a szigetre, hogy meggyőződjön az igazságról. Amikor egy idő után távozni készült, megállapította, hogy ott „Isten ügyével foglalkoznak”. Minden viszontagság ellenére a monostor gyarapodott. Olyan lelki központtá vált, ahol a hívek megerősítésre és vigaszra találtak.

Szent Nektáriosz húsz évig élt a monostorban. Történt, hogy 1920-ban megbetegedett. Nagy fájdalmai voltak, de senkinek sem beszélt erről. Az, aki annyi embernek szerzett gyógyulást és segített a bajbajutottakon, önmagán segíteni képtelen volt. Isten akarata volt ez. A betegség kitartott. Amikor a fájdalmak már elviselhetetlenné váltak, a nővérek Athénbe vitték egy korházba, ahol a szegények és esélytelenek osztályán helyezték el, mivel a püspöknek nem volt arra pénze, hogy megfizesse a kezelést és jobb helyet kapjon. Két hónapig élt itt, majd 1920. November 8-án az Úrhoz költözött.

Amikor a nővérek a korházba jöttek, hogy előkészítsék testét a temetésre, levetették róla az inget és a szomszédos ágyra helyezték, amelyen egy teljesen lebénult ember feküdt. Amit az ing hozzáért, az felkelt és járni kezdett. A szoba megtelt mennyei illattal.

Amikor a hajó közeledett a koporsóval a szigethez, a sziget összes templomában zúgtak a harangok, az emberek pedig azt hangoztatták: „Elvesztettük védelmezőnket. Árván maradt a sziget!”. A templom, ahol elhelyezték a koporsót, megtelt kellemes illattal.

Öt hónappal a temetés után szent Nektáriosz földi maradványait áthelyezték a kriptába, mikor is felfedezték, hogy teste nem indult oszlásnak, de rugalmas és illatos. Mindjárt halála után elkezdődött a bizonyságok sorozata arról, hogy szent. Sok ezer csodálatos gyógyulásról számoltak be és jegyezték azt fel. Ezért nehéz lenne olyan betegséget találni, amely Szent Nektáriosz közbenjárására nem lenne gyógyítható.

A szigorú kánoni előírások betartásával, a konstantinápolyi patriarchátus 1961-ben hivatalosan is szentté avatta.

Emlékét november 8/22 tartja az Egyház.

__________________________________

Szent Nektáriosz ünnepén Szent Mózes hajlékában minden éven virrasztó istentiszteletet tartunk.01

Reklámok
Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: