Kenetvivő asszonyok vasárnapja


Hajnalban az asszonyok csoportja, kereste a napvilág előtti Napvilágot.

mironos Ezekkel a szavakkal foglalja össze a liturgikus szöveg a mai nap mondanivalóját. Azonban nézzük meg közelebbről, hogy mit is üzen nekünk ennyi év távlatából a kenetvivő asszonyok vasárnapja?

Nem más ez, amit az asszonyok tesznek, mint egy hitvallás, bizonyságtétel meggyőződésük mellett. Miért? Mert tudták, hogy a sír mellett, melybe Jézust tették, ott álltak az ellenség állig felfegyverzett katonái, mégis elindultak, és nem az okozott nekik gondot, hogy hogyan is kell majd valakinek elcsalogatni a katonákat a sírtól, hanem inkább arról tanakodtak, hogy ki fogja elhengeríteni a követ a sir bejáratától.

Ha az asszonyok korabeli társadalmi helyzetét is számításba vesszük, egyenesen a vesztükbe mentek. Hiszen abban az időben semmi szava nem volt az asszonynak, nem szólhattak bele semmibe. Mégis elindultak, hogy tegyék, amit tenniük kellett.

Cselekedetükkel közel voltak a vértanúsághoz, hiszen ezért a tettükért életükkel fizethettek volna. Micsoda szilárd meggyőződéssel mentek ezek az asszonyok! Ki vállalkozna vajon a mai emberek közül ilyen hősies magatartásra, ki merné kockára tenni az életét egy halottért? Hiszen ha vészhelyzetünket előre látjuk, egy élőért is aligha teszünk valami érdemlegeset…

Itt azonban más történt. Isten látva erős hitüket, már előre gondoskodott róla, hogy semmi bajuk ne legyen: a katonák ájultan feküdtek, a kő el volt hengerítve.

Mentek az asszonyok, mert tudták, hogy inkább érdemes Krisztussal és Krisztusért szenvedni, mint másokkal együtt gazdagságban élni.

Erre a kitartásra van szükségünk nekünk is, hiszen hány és hány példa volt már rá, hogy egy sokkal veszélytelenebb helyzetben is hajlamosak vagyunk megtagadni hitünket, vallásunkat. Egy kényelmes állásért, vagy más múlandó dologért feladni meggyőződésünket… Hányan vannak napjainkban is, akik harsányan hirdetik az utolsó órát, a szenvedés napját, de amikor a hatóság részéről üldözéssel találják magukat szembe, mindjárt átpártolnak más vallási közösséghez? Milyen tanúságtétel ez? Hát milyen hit az, ha egy kis fenyegetés miatt hajlamosak vagyunk mindent feladni?

Szívleljük meg a kenetvivő asszonyok bátorságát. Ha Cirenei Simon vagy, vedd fel keresztedet és kövesd Őt. Ha te vagy az a lator, aki méltán megérdemli a kereszthalált az eltékozolt, részegségben, bujálkodásban elprédált kegyelmi ajándékokért, feszíttesd vele magad keresztre, menj be Vele még ma a Paradicsomba, hogy meglásd azt a gyönyörűséget, melyből a bűn miatt ki lettél rekesztve!

Ha te vagy Arimateai József, kérd el a megfeszítőktől a testet, göngyöld tiszta gyolcsba, hogy elnyerd a tisztulást!

Ha Nikodémus, Isten éjjeli tisztelője vagy, bebalzsamozva temesd el Őt!

Ha te vagy Mária, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, siránkozz hajnalban a sírnál, könnyeid balzsamával tisztítsd meg saját magad!

Légy Péter, vagy János, fuss a sírhoz, és ha gyorsabbnak bizonyulsz és elsőnek érsz a sírhoz, ne csupán behajolj, de menj is be, hogy Vele együtt jöhess ki megdicsőülten!

Ez a kenetvivő asszonyok vasárnapjának üzenete.

Ma este a vecsernyében így fogunk imádkozni: Midőn még az Élet a holtak közt és a le nem szálló Nap a föld alatt volt, a kenetvivő asszonyok kara siránkozva sietett a sírhoz.

Ha félve és remegve, könnyek között és jajgatva, de nekünk is ezt kell tennünk. Túltenni magunkat félelmünkön és határozottan előre menni, hogy megláthassuk a sírjából kiszálló Napot.

Explore posts in the same categories: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: