Keresztelő szent János fejevétele – aug 29./szept 11.


us.Ünnepre gyűltünk ma össze, nos, nézzük, hogy miről is szól ez a mai ünnep. Tragédiát sugall az ünnep elnevezése, amely a tobzódó, bűnben fetrengő, az élvezeteket hajhászó és azt a végtelenségig fokozni kívánó gyarló emberi természet eredményez.

Véres az asztal, és mégis vigad a vendégsereg.

Hogyan lehetséges ez?

Nincs erre más magyarázat, mintsem az, hogy a lelkileg vak ember minden alávaló dolgot többre becsül az Isten színtiszta igazánál. Mert amikor az ember vétkezni készül, akkor a gonosz szellemek seregei sietnek segítségére, hogy legyőzze magában az istenfélelmet. Túltegye magát minden erkölcsi magatartáson, elaltatott és elvakult lelkiismeretének hangját ne hallhassa, és minden szégyenérzet nélkül törtessen kitűzött alávaló célja felé.

Régen várt eseményre kerül ma sor a gyalázatos emberek szégyenteljes lakomáján. Az ördögök bálja ez, ahol győzni látszik az érzéki vágytól lihegő emberek társasága.

Vesszen az igaz, mert nem bírjuk már elviselni jelenlétét. Feddő hangja rettenetes számunkra. Személye akadály határtalan vágyaink féktelen beteljesedésében. Használjuk hát ki az adandó alkalmat, hogy többé már semmi se keresztezze a bűn mélységébe vezető utunkat.

A felfokozott hangulatban táncra perdül a hajadon, és ennek a bűnös táncnak pedig nagy ára van. Ezen az éjszakán még az ellenségek is jó barátok, mert az igaz iránti gyűlölet összeköti őket. Ekkor még nem sejti Heródes, hogy hasonló barátságra lép majd még egyszer Pilátussal, amikor Krisztus vérét követeli az árulók aprópénzen vásárolt társasága. Tombol a tömeg és a király fizetni készül az előadásért. Bármit megadok, mondja, csak légy az enyém, megkapsz mindent, csak mondanod kell.

Eljött hát a megfelelő pillanat, amikor a bűnös asszony, még a saját lányát is feláldozza, és a próféta vérével kívánja lemosni lelke szennyét. A törvénytelenség azonban csak törvénytelenséget képes szülni, ahol a bűnt bűnnel tetézik. A léha és parázna életmódhoz gyilkosság párosul.

Pallos alá hajtja a fejét az igaz, akiben nincs semmi ellenvetés, mert jól tudja, hogy nem azoktól kell félnie, akik megölik a testet. Hiszen Akiért feláldozza magát, Az már megüzente neki: “vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.” Mt 11,5.

Mindebből János tökéletesen megértette, hogy nincs mitől félnie, mert előkészítette az útját Annak, Aki a halál felett is győzelmet arat. A tobzódó bűnös társaság pedig őrjöngött, élvezte, ünnepelte a vélt győzelmet. Határtalan volt az öröm, hogy végre megszabadultak attól, aki sok kellemetlenséget okozott számukra.

De valóban győztek? Valóban okuk volt az örömre?

Ki az, akiben egy szemernyi emberség és istenfélelem van, hogy helyeselné eme tettet, vagy jogosnak tartaná a bűnös vágy és a gyűlölet szülte cselekedetet? Nincs senki, mert az igaz, mint a pálmafa virágzik, a gonoszok gyülekezete pedig a bűnök rothadó szemétdombján merül az örök feledésbe.

Ünnepeljünk hát istenfélelemben, tiszteljük az igazságért vérét ontó Jánost, megfogadva intő szavát: tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa.

-Sf-

Explore posts in the same categories: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: