Pünkösd ünnepe


OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Bennünk él az Isten.

Egyik kínai filozófus azt írta: A legjobb kormányzó Az, akiről a nép mindössze csak annyit tud, hogy Ö létezik. Valamelyest rosszabbak az olyan kormányzók, akik megkövetelik, hogy szeressék és magasztalják őket. Még szánalmasabbak azok, akiktől fél a nép, és a legszánalmasabbak azok a kormányzók, akiket a nép megvet.

A Koránban pedig ez áll: Valóban létezik a világosság és a sötétség hétezer függönye, amelyek eltakarják előlünk az Urat!  Viszont ennek ellenére mi, élő emberek, akik egyfajta végső elkeseredéséggel járva a föld sötét völgyeiben és a halál árnyékában, lelkünk teljes erejéből keressük Isten arcát és az Ő világosságát.

Az Isten megteremtette a világot és kezdetben annak középpontjában élt, mint egy piacon. Mindazonáltal, az Isten élete lidércnyomássá változott – nem volt egy perc nyugta sem. Az emberek egész nap sorban álltak előtte, felkeltették éjjel, mert sok volt az emberek elképzelése, ötlete, ajánlata és vádaskodása, és még sok minden egyéb. Újabbnál újabb ajánlatokkal léptek elé – hogyan kell mindent megváltoztatni, helyesen elrendezni, hogy kell mindent átrendezni és így tovább mindenről és mindenkiről.

A gyötrelem elviselhetetlenné vált. Ekkor Isten megkérdezte a körülötte lévő angyaloktól: Mit kell tenni? Ezek az emberek elemésztenek engem a vádaskodásaikkal, követeléseikkel. Egyik jön, és azt mondja: “Figyelj csak, holnap ne essen az eső, mert halászni megyek”. Közvetlen utána pedig jön egy asszony, és azt mondja: “Holnap nekem feltétlenül szükségem van esőre, mivel ma elvetettem a magvakat, és ha megázik, jól ki fog minden kelni”. És ez csak példa a sok közül. Viszont ilyen, egymással szemben álló kérések sokaságával ostromolnak. El lehet képzelni Isten csalódott helyzetét. Torkig volt az emberekkel.

Az Isten, azok után, hogy megteremtette az embert, már semmi mást nem teremtett.

Nem arról van szó, hogy kimerült volna az Isten alkotóképessége, miután már az embert is megteremtette. Még sok minden másat is teremthetett volna, de az ember – az túlzás volt! És megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és elszomorodott szívében! Az ember nélkül az élet csendes és nyugodt volna – fák, állatok, madarak. Mindenféle félelem és irigység nélkül, örvendezve éltek, minden filozófiai irányzatok, koncepciók és háborúk nélkül. Minden tökéletesen nyugodt maradt volna, – de azon a napon, amikor Isten megteremtette az embert, minden megváltozott. Ezért is kérdezte meg Isten a tanácsadó angyalokat: “Most mit is tegyek?” Az egyik angyal azt tanácsolta: “Menj föl az Everest csúcsára”.

Az Isten azt mondta: “Előre látom a jövőt. Már látom, hogyan kapaszkodnak felfelé a hegyek ormára a hegymászók, utakat, felszállópályákat építenek, buszokat, repülőket indítanak, és minden bizonytalanság és nyugtalanság újra kezdődik”. Ekkor egy másik angyal azt tanácsolta: “Menj a holdra, ott majd egyedül lehetsz.”

Az Isten azt válaszolta: “Te nem látod a jövőt, én pedig igen. Én már látom azokat az embereket, akik a holdra repülnek. Tekintetem számára a múlt, a jelen és a jövő egyidejűleg elérhető. Mindez csak az időbeliség kérdése, de az öröklétben néhány év, vagy évszázad, semmit sem jelent. Mondj számomra olyan dolgot, hogy sohase tudjanak eljutni Hozzám, sem pedig megtalálni, sem felismerni!?”.

Ekkor a legidősebb angyal, az arkangyal, aki egész idő alatt szó nélkül hallgatott, azt súgta Isten fülébe: “Akkor már csak egyetlen hely van, amely elérhetetlen az ember számára. Kezdj el magában az emberben élni! Ez az egyetlen hely, ahová az ember nem siet betekinteni.

Az ember repülni, úszni, járni képes az egész világon, befizet drága világkörüli utakra, tengereket, óceánokat és magas hegyeket akar meghódítani, valamint idegen bolygókra repülni. Szóval, mint egy hajszolt, menekül önmaga elő – viszont egyáltalán nem törődik azzal, hogy önmaga belsejébe tekintsen – lelkébe, az ő kimeríthetetlen és végtelen kincstárába. Oda költözz, és mindörökre boldog leszel”.

És attól a pillanattól így is tett az Isten.

És onnan kezdve olyan titok az Isten, ahol gondolataink kimerülnek és megállnak!

A középkori zsidóság képviselője, Jehuda Halévi írta: “Nem láttalak Téged, de én magasztallak Téged! Nem ismerlek téged, de ismerem utjaidat! A próféták beszéltek Rólad, de bizonyára nem olyan vagy Te, mert ők tetteik fényében képzeltek el Téged!”.

Őszintén fogadjuk a mindent megvilágosító Szent Lélek tüzét, hogy keresésünk ne legyen hiábavaló.

Explore posts in the same categories: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: