Mindenszentek Vasárnapja

Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.Akkor Péter vette át a szót: “Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: “Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.” Mt 10,32-33, 37-38, 19,27-30

Az Egyház minden nap megemlékezik szentjeiről. De mivel Istennek sok olyan szentje van, aki az Egyház előtt ismeretlen, és hogy ezek ki ne maradjanak a tiszteletből, ezért állapított meg az Egyház egy napot, melyen az idők kezdete óta Isten előtt megdicsőült szentek emlékét tartjuk.

Alkalmas és helyénvaló, hogy ilyenkor tartja az Egyház Isten minden szentjének ünnepét, éppen a Szentlélek leszállása után, mégpedig azért, mert minden szent a Szentlélek kegyelme által cselekedett, és cselekszik ma is.

A Szentlélek kegyelme a bűnbánatot és a bűnök bocsánatát adja. A kegyelem az, mely harcol a szenvedélyek és a helytelen kívánságok ellen, és ezt a küzdelmet tisztasággal és szenvedélymentességgel koronázza.

Ebben a formában pedig új teremtmény születik, mely méltó az új földre és mennyre.

Vegyük mi is a fáradságot, és kövessük Isten szentjeit! Hogy ezt hogyan tegyük, erre tanít bennünket a mai nap Evangéliuma.

Mindehhez Istenben való hitünk minden félelem nélküli megvallására van szükség. Az Iránta való mindenek feletti igaz szeretetre, a kereszt felvállalására. Azonban ki az ma, aki keresztet akar viselni? Egyre-másra hangoztatjuk, hogy az idők megváltoztak, ma már nem lehet úgy élni, ahogy korábban. A gond nem az, hogy nem lehet, hanem, hogy nem akarunk. Sok ember mondja azt, hogy senki sem szent. Nos itt az alkalmas idő, hogy azzá váljunk!

A legnagyobb akadály ezen az úton mi magunk vagyunk, saját magunk számára. A többi pedig csak járulékos dolog, pontosan úgy, mint az elmúlt századok során jelentkező akadályok azok előtt, akik a szentté válás útjára léptek.

Nem fogadhatjuk el azt a helytelen megállapítást, hogy ma már senki sem szent és nem is válhat azzá. Ha megvizsgáljuk a néhai császárváros, Konstantinápoly híres és szent főpapjának, Aranyszájú Szent Jánosnak helyzetét, ugyanazt találjuk, amit ma tapasztalhatunk világunkban. Jánossal szemben is sokan érveltek azzal, amikor erkölcstelenségük és hitetlenségük miatt ostorozta őket prédikációival, hogy az az idő már elmúlt, most új időket élünk, nem követhetjük az apostoli korszak életmódját.

Ugye, milyen ismerős a kifogás? Semmiben sem különbözik, semmiben sem változott meg az ember szóhasználata 1600 év múltán sem. Ha pedig nem változik az ember hanyagságra való hajlama, a semmirekellő tetteinek önigazolása, akkor miért változtatnánk meg Isten örökérvényű kijelentéseit, miszerint: Szentelődjetek meg tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Leviták 20,7.

Kezdjük el mi is, ha még eddig nem tettük meg, ezen az idei ünnepen és rakjuk le az életszentség alapjait!

igumen Serafim