Adj innom!


Húsvét után az 5. vasárnap


jkHa ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked. Jn 4,10.

Megható és elgondolkodtató a kép, mely elénk tárul Krisztus találkozásában a szamariai asszonnyal. Világos képet kapunk arról, hogy hogyan viszonyul a Megváltó a bűnös emberhez, aki az üdvösséget keresi és kész meghallani Krisztus hívó szavát.

Tudjuk, hogy a zsidók messze elkerülték a vidéket, ahol a szamariaiak laktak. Ha Jeruzsálembe zarándokoltak, inkább a hosszabb utat választották, csak ne kelljen még csak találkozniuk sem az ezen a földön élőkkel.

Persze tudjuk azt is, hogy ennek megvolt az oka. Amikor a fogságból hazatért zsidók látták, hogy azok, akik idehaza maradtak, hogyan élnek, megszakítottak velük minden kapcsolatot. Ugyanis elhanyagolták a törvényt, összekeveredtek a házasságok révén más nemzetekkel, valamint nem utolsó sorban, sokkal jobban éltek, mint a fogságból hazatérők. Ezek a tények vezették el őket egész odáig, hogy amikor az új templom építését elhatározták, nem tartottak igényt ezek adományaira sem. A keserűség, mit a fogság miatt magukban hordoztak a törvény szeplőtelen betartása iránti buzgóság, gyűlöletet ültetett el szívükben. Ezért kerülték a szamariaiakat, és ezért volt nagy az apostolok ámulata is, amikor látták, hogy Krisztus egy szamariaival beszélget, méghozzá egy asszonnyal. A Megváltó azonban itt is, ebben az esetben keresi az elveszett bárányt, hogy azt az Atyához vezesse.

És milyen igazi, üdvösségre vezető volt ez a találkozás! Ha figyelmesen olvassuk a történetet, láthatjuk, hogy az asszony alázatos figyelemmel hallgatja Krisztus, és ezért következhetett be részéről a felismerés, hogy maga a Messiás az, akivel beszél. Hiszen később, mikor a városba siet, azt mondja a népnek: „Jöjjetek, talán ő a Messiás.”

Nyílván, ha az asszony a beszélgetés során saját maga igazát és tetteit igyekszik bizonygatni és igazolni, nem vette volna észre azt a hatalmat, mellyel Krisztus beszél és elmarad a megtérés. Sokszor az ember Istennel való beszélgetése során jobban figyel saját magára, mint Istenre.

Nagy jelentőséggel bírt ez a találkozás, mert, ahogy az kiderül szent János elbeszéléséből: „Abból a városból sokan hittek benne…”. Törekedjük ilyen találkozásokra Istennel, hogy az hitünk megerősödésére és üdvösségünkre szolgáljon.

igumen Szerafim

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: