A szenthegyi zarándoklat – III.


Chalkidiki a tengerbe benyúló elhelyezkedése miatt, különös hely. A háromórás buszozás érdekes képet mutatott számunkra. Hangulatos kisvárosok, falvak, sziklás hegyvidék, ahol  valamiféle kékes-lila virágú bokrok nyíltak hatalmas területeken. A méhészek számára fontos hely volt ez minden bizonnyal, mivel rengeteg kaptár volt szétrakva mindenfelé a virágzó bokrok között. Jó lett volna megtudni, hogy miféle virág volt az, de sajnos nem volt rá lehetőség.

10. Qouranopol - čakanie na parom

Megérkezve Ouranopoliba, mindjárt az első háznál érdeklődni kezdtünk  szállás iránt. Ugyanis aki a Szent Hegyre akar menni, az mindig az előző este érkezik meg a kikötővárosba. Majd másnap reggel kapja meg mindenki a vízumot – Diamonitiriont – és csak ezek után szállhat hajóra. A város teljes egészében be van rendezkedve a turistaforgalomra. Minden házban bolt, kegytárgy, vendéglő és motel van. Nagy a verseny a helyi lakosok között. Főleg ilyenkor, ősszel és télen, amikor többnyire csak a zarándokok jönnek. Az esztendő nyári időszakában rengeteg a turista, az üdülni vágyó, akik csupán csak nyaralni érkeznek eme gyönyörű helyre.

Megkérdeztük hát a nénit, hogy vajon mennyibe kerül két személyre egy éjszakai szállás. Mindjárt el is mondta, hogy 50 euró, amennyiben igényeljük. Ez hirtelen soknak tűnt, ezért megköszöntük kedvességét és pár méterrel tovább mentünk, ahol harmincért kínálták a szobát, majd amikor távozni akartunk, kiadták 25-ért is. Elfoglaltuk hát a helyünket és mivel még kora délután volt, elindultunk a többi zarándokhoz hasonlóan, hogy felfedezzük a várost.

34. Grécky šalát

Miután jót barangoltunk, szerettük volna megkóstolni a helyi jellegzetes ételt, a görög salátát. A vendéglőkből túlkínálat van, szinte nem is tudja az ember, hogy melyikbe térjen be. Egyik a másik mellett, és mindegyik ajtajában ott áll a pincér és csalogat mindenféle mézes-mázos szavakkal. Végül győzött az egyik és kellemes hangulatban vacsorázhattunk. Annyira kedvesek voltak, hogy még ahhoz az irodához is elkísértek, ahol majd reggel a vízumot kell kiváltanunk. Sokan izgatottan érdeklődtek, hogy beszéljük-e a görög nyelvet, mert hogyan is fogunk kommunikálni az emberekkel. Nem volt rá szükség. Mivel rengeteg az orosz zarándok és turista, mindenütt tudnak oroszul sőt, az étlap is kétnyelvű. Igazi balkáni kereskedő karmai közé kerültünk. Az ilyenek mindent megtesznek annak érdekében, hogy akár ha csak egy kis apróságot is, de náluk vegye meg az ember, és ugyanúgy tesznek a vendéglősök is. Kijönnek az utcára és szinte bevadásszák az embert, néha még akkor is, ha nem akarja.

Esti sétánk során hozzánk csatlakozott egy szentpétervári zarándok hölgy. Elbeszélése megható történetet tárt elénk. Léna Spanyolországban él, és a napokban hazarepült, hogy meglátogassa édesanyját, aki mindössze 52 éves és súlyos rákbetegségben szenved. Hazaérkezése után tudomására hozták, hogy néhány nap múlva rendkívüli eseményre kerül sor a Szent Hegy közelében.

39. ouranopol

Sokan tudják, de talán még többen nem, hogy ebből a kikötővárosból nem csak olyan hajó indul, amely a zarándokokat a Szent Hegyre viszi, de úgynevezett sétahajó is, amely körbejárja a Szent Hegyet, így bárki, aki szeretné, noha kissé távolból, de saját szemével szemlélheti a szerzetesek országát. Ott tartózkodásunk másnapján a sétahajó szokásos körútjára indult azzal, hogy a Vatopedi monostor közelében megáll, és a szerzetesek kihozzák a monostorból a féltve őrzött kincset – az Istenszülő Övét. Így azoknak is alkalmuk nyílik érintkezni eme ritka ereklyével, akik egyébként nem léphetnek be a szerzetesek országába. Miután mindez Lénának a tudomására jutott, egy percig sem habozott. Hazaérkezésének másnapján azonnal repülőre szállt, hogy idejében Thesszalonikibe repüljön, onnét pedig Ouranopoliba. Miután sikerült jegyet szereznie a hajóra, most  vágyakozással teli idejét töltötte a városban, hogy mielőbb hódolhasson az Istenszülő Öve előtt, és elvihesse beteg édesanyjának az áldást, az ott kapható megszentelt öv formájában.

Hatalmas vállalkozás volt ez Léna részéről. Érthető, hogy miért is nem tudott nyugodtan várakozni a szállodai szobában, és a város utcáit rótta. Számunkra is nagy élmény volt a vele való találkozás, amelyben a mélységes hit tanúságtételét láthattuk. Egy tea mellett hosszasan beszélgettünk  az egyik vendéglő asztalánál, majd annak reményében, hogy neki sikerül hódolnia az Istenszülő Öve előtt, mi pedig sikeresen bejutunk a Szent Hegyre, pihenni tértünk.

Néhány nappal később, amikor már visszatértünk Thesszalonikibe, kaptunk Lénától egy e-mailt, amelyben közölte, hogy sikerrel járt, és hálával eltelten viszi beteg édesanyjának az áldást Szentpétervárra.

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: