A szenthegyi zarándoklat – I.


2013. okt. 12.-19.

atSokszor és sokat hallottam a Szent Hegyről, ahová sok évvel korábban mindenképp el szerettem volna jutni. Aztán az évek múltán mindig volt valami, ami odébb tolta a megvalósítást. Annyi sok idő telt el, hogy már szinte megfeledkeztem erről, és noha sokat hallottam és olvastam közben a Szent Hegyről, de a korábbi vágy, hogy eljussak oda, már nem létezett.

Az idén, még júliusban mondott valaki olyat, hogy mi lenne, ha elmennénk Áthoszra. Sem nem lelkesedtem, sem pedig nem vonakodtam. Hirtelen olyan megvalósíthatatlannak tűnt az egész. Majd szeptember elején azzal álltak elém, hogy minden készen áll, csak a beleegyezésemre van szükség és hozzá láthatunk a szervezéshez.

A sok hogyan és miként és mikor leküzdése után, kijelöltük az időpontot, ami a szervezés során sokszor megváltozott, mivel mindig volt valami, ami miatt pont akkor nem, de inkább máskor. Az Isten gondoskodása folytán, amit akkor persze fel nem fogtunk, eljutottunk ahhoz az időponthoz, amikor sok és különös élményben lehetett részünk a szerzetesek országában. Persze mindez csak utólag tudatosult bennünk, hogy milyen kegyes volt hozzánk az Úr, hogy utazásunk pont erre az időszakra esett.

A püspök áldásának elnyerése után, levelet intéztünk Őszentségéhez, a konstantinápolyi patriarchához, aki levélben adta személyes áldását számomra a Szent Hegyen való zarándoklathoz. Ez mindenképp egy fontos dokumentum volt, ami sokat segített rajtunk zarándoklatunk alatt.

Meg kellett szervezni a repülőutat, a szállodát, a hajóutat és sok minden mást, hogy amennyire csak lehet, minden előre el legyen rendezve. Persze, sokan és sokféle tanáccsal láttak el azok közül, akik már jártak ott, viszont úgy tűnt, hogy azon a helyen mindenkinek a saját módján kell érvényesülnie.

Elérkezett a nap, amikor a hajnali órákban a kassai repülőtérről magasba emelkedett az első vasmadár. Azért az első, mert még két másik is következett, mire Thesszalonikiben landoltunk. Milyen furcsa is volt, amikor a prágai terminálban várakozva, ahol a kinti hőmérséklet +3 fok volt, egyszer csak megérkezett Athénből a gép, és lenge nyári öltözékben szálltak ki az emberek. Majd Athénbe érve megértettük, hogy miért, hiszen ott +29 fok volt. Sok idő nem volt a nézelődésre, sem pedig a hirtelen meleggel való foglalkozásra, mert várt a következő gép, az átszálláshoz pedig mindössze néhány perc volt csupán.

Thesszalonikibe érve, valamivel enyhébb volt az idő. Talán azt lehetne ilyenkor mondani, hogy vége az utazással járó izgalmaknak, de erről szó sem volt akkor. Ott álltam a terminál bejáratánál, és azon gondolkoztam, hogyan is lehetne minden bonyodalom nélkül eljutni a szállodába, ahol már néhány órája várt az, akinek köszönhetem a meghívást és a költségek fedezését. Legjobb megoldásnak a taxi bizonyult. Miután egy fél órát taxiztam a városban, végül megállt a szálloda ajtajában, ahol már várt az útitársam, akivel ekkor találkoztam először személyesen a sok éves internetes ismeretség után.

Nem is tudtam hirtelen, hogy mit és min csodálkozzak előbb. Az első találkozáson, vagy azon a tényen, hogy tőlünk alig 30 méterre szemem elé tárult a csoda: Szent Demeter temploma. Nem túlzás, csoda, mivel annyi sokat hallottam, olvastam erről a szent helyről, és most hirtelen ott állok, csupán néhány méterre tőle.

A rövid személyes ismerkedés és némi pihenés után, indultunk, hogy közelebbről is felfedezzük ezt a világhírű szentélyt.

Explore posts in the same categories: Zarándoklatok emlékei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: