A szakadék szélén III.


A csoda reményével mentem a sztarechez.

Gyakran fordul elő, hogy vissza szeretnék térni, belefeledkezni gyermekkorom fényes álmaiba, üldögélni a tiszta vizű folyó mellett, hallgatni a hullámok suttogását, de ehelyett valami miatt én mindig emlékezetem sötét labirintusában és egy elvarázsolt erdőben találom magamat.

Lépkedek ezen a sötét, csak nehezen járható ösvényen, igyekszem gyorsan elkerülni minden nyomorúságomat és szerencsétlenségemet, de mindemellett pontosan tudom, hogy ezek csupán csak képzelgések, a legszörnyűbb dolog még várat magára.

Én pedig nem akarok tovább haladni…

Az ember – örök gyermek, aki játszik az életével, és gyakran nem tudatosul benne, hogy ez kezében nem egy ártalmatlan játékszer, de egy halálos bomba. Egy bizonytalan lépés, egy bizonytalan mozdulat, egy elővigyázatlan szó – és a világ felrobban, apró darabokra hullik szét. És ha az ember nem pusztul el, akkor sokáig kell körbe járnia, összeszedve a törmeléket, megkísérelve, hogy valamiféle egészet alkosson belőle. Hogy élhessen. Hogy lélegezhessen. Hogy alkothasson és gondolkodhasson, és ne egy egykedvű tehetetlen gubóvá változzon.

Egy teljes örökkévalóságig tartott, amíg eljutottam Otradnojeba. Forró nyári nap volt, az égen az irgalmatlan nap, és amerre haladtam, az utcát nyárfavirág borította. Úgy tűnt számomra, hogy a mellettem elhaladók, mind az én gyalázatos benső állapotomra ujjal mutogatnak, fejüket csóválják, megszégyenítenek, megszólnak. Nekem viszont mindegy volt. Olyan fájdalmat éreztem, mintha valaki kést döfött volna a szívembe és nem akarja azt onnét kihúzni.

Vagy talán törődik is azzal az, aki halálos sebet kapott, hogy hogyan is néz ki ő mások szemében?

Bementem a templomba és mindenkit figyelmen kívül hagyva, elindultam arra a helyre, ahol általában a sztarec gyóntatni szokott. A gyóntatásnak már vége volt, ezért sokáig kellett kérlelnem valakit a templom szolgák közül, hogy hívja őt ki.

Végül kijött. Térdre ereszkedtem előtte, és feltártam minden förtelmemet, semmit el nem hallgatva. Nem szégyenkeztem. Nagyon elfáradtam már hordozni magamban a sok szennyet és nehézséget. A feketeségtől elvakultak a szemeim. Elhagytam a meleg és fényes világomat, egy nagyon messzi országba mentem, drága ékszereimet moslékra fecséreltem. Mulattam, amikor szorongás fogott el és rossz volt a helyzetem, most pedig eljöttem az én Atyámhoz, abban reménykedve, hogy befogad és megbocsát.

Minden bizonnyal sokáig beszéltem motyogva. Volt olyan pillanat, amikor teljesen megfeledkeztem róla, hogy a sztarec itt van mellettem. Majd amikor a vállamon megéreztem a kezének könnyű érintését, felemeltem a fejemet és végtelen szeretettel és könnyekkel teli égszínű szemeket láttam magam előtt.

Ilyen szemei voltak a fiamnak is, amikor megjelent nekem odaátról, negyven nappal a halála után, noha életében, mint két átláthatatlan fekete olajbogyó voltak a szemei.

A sztarec felállt, az oltár felé fordult, hangosan felsóhajtott: “Atyám!…” Ezután sokáig mozdulatlanul állt.

Majd amikor hozzám fordult, elámultam attól, hogy 85 éves létére milyen fiatal volt. Szemei sugárzottak, ajkán enyhe mosoly volt. A fény, egyfajta erőteljes, tapintható hulláma áradt belőle.

 A sötétség, amely az utóbbi időben annyira gyötört engem, elszállt, szívemről leesett a teher. A sztarec szó szerint megfogta és kihúzta szívemből a kést. Természetesen a fájdalom megmaradt, de ez a fájdalom a felgyógyulásomat szolgálta.

Átölelt, és vigasztalásomra valamit mondott. De becsületszavamra mondom, hogy nem voltam abban az állapotban, hogy valamit is megértsek, vagy meghalljak.

Nem messze a templomtól, lefeküdtem a fűbe, amint azt gyermekkoromban szoktam és ott feküdtem majdnem egész estig, érezve, hogy tetőtől talpig átjár engem az éltető fényforrás.

Mindig emlékezni fogok erre a névre: Tyichon atya…

pravoslavie.ru -Sf-

Explore posts in the same categories: Írások

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: