Az alázatos hit győzelme


kánaáni

Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: “Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: “Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk”. Ezt felelte: “Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: “Uram, segíts rajtam!”. De visszautasította: “Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak”.  Az asszony ellentmondott: “Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról”.  Erre így szólt Jézus: “Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Az ember létezése óta sokan és sokféleképpen szánták már el magukat, hogy pontos magyarázatot adjanak a Bibliában leírt eseményekre. Isten titkait igyekszik az ember megmagyarázni, noha sokszor olvashatjuk azt, hogy az ember elméje nem ér fel Isten gondolataival.

Így történik ez ebben az esetben is, amikor Jézus csodáinak egyikét szemléljük. Hiszen egykor azt mondta az apostolainak: A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be! (Mt 10,6). Most mégis, Ő maga megy oda, tanítványaival együtt. Első meglátásra mondhatnánk, hogy ellentmondás van Jézus szavaiban, azonban ez a látszólagos ellentmondás Isten hatalmának, mindenható erejének a megnyilvánulását szolgálja.

Olyan vidéken haladnak keresztül, ahol a választott nép ellenségei élnek, akiket lenéztek, megvetettek, elkerültek. S most, ebből a népből jön ki valaki, egy asszony, és kiabál: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! Jóllehet, nem azért nevezi Jézust Dávid Fiának, mert úgy tekint rá, mint a várva-várt Messiásra, de mint egy a Dávid nemzedékéből származóra, hiszen kánaáni volt. Hallott ennek az embernek nagy tetteiről, és olyan lépésre határozza el magát, amivel veszélybe sodorhatja magát.

Minden bizonnyal, ha a találkozás kimenetele más lett volna, mint ami, nem nagy lelkesedéssel fogadták volna a népe körében, miután kitudódik róla és elterjed, hogy számukra elfogadhatatlan módon keresett orvoslást lánya számára. Most azonban még az is, aki a legkeményebb ellenzője lehetett ennek a lépésnek, hallgatásra kényszerült, mert ahol megnyilvánul Isten hatalma, ott az emberi bölcselkedés értelmét veszti.

Kiélezett és kilátástalan a találkozás kezdete, hiszen Jézus semmit sem válaszol, hallgat. Amikor pedig a tanítványok kérésére mégis mond valamit, a helyzet csak tovább romlik, és az elgyötört asszony kétségbeesett, könyörgő kiáltása úgy tűnik, nem talál meghallgatásra: Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól! Kínos és reménytelen a helyzet, a felismerés éles tőr asszony szívében, de mégsem hagyja abba a könyörgést.

Ekkor a reménytelenséghez a még a megaláztatás is párosul. Olyan fordulatot vesz a párbeszéd, amire senki sem számított. Jézus kutyának nevezi őt: Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.

Nos, úgy tűnik, hogy minden próbálkozás hiábavaló. És, valljuk meg őszintén, ha az emberben nincs olyan hit, amelyhez az alázat is párosul, minden bizonnyal ennek a történetnek botrányos vége lett volna. Mert akiből hiányzik az alázat, az képtelen elviselni az ilyen, és ehhez hasonló válaszokat. Az felháborodik, megsértődik, sőt átkozódhat, de egyik hozzáállás sem vezetne eredményre.

Az asszonyt a hite vezette ki népe köréből, hogy a végsőkig elmenjen a megoldások keresésében. Ehhez a hithez pedig párosult a mélységes alázat, ami megnyilvánul az ő válaszában. Nem sértődik meg, nem háborodik fel, és nem is rohan el, amiért ilyen válasszal illeti őt Jézus, hanem elfogadja és ebben a helyzetben keres megoldást a maga és gyermeke számára: Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból.

Látod-e a csoda lényegét?

Felismered-e ebben a gyógyítást szerző alázatot, amely az asszony lelkében lakozott?

Van-e benned ekkora hit és remény, mint ebben az asszonyban, amely képes legyőzni a félelmet, a szenvedélyeket, amely elűzi a gonosz lelket?

Mert a kánaáni asszony lelkünk képmása, amely szüntelenül ilyen könyörgéssel kiált megszabadulásért az Úrhoz, az ő megszállott, betegségében elgyengült lánya pedig hasonlít a mi sokat szenvedett, betegségektől, szenvedélyektől, és azok következményeitől elgyötört testünkhöz.

A mi helyzetünk se különb a kánaáni asszonyétól, és annak lányáétól. Bennünket is ugyanúgy gyötör mindenféle betegség, kísértések, bűneink következményei, és mégsem vagyunk képesek ilyen alázattal, ekkora hittel Istenhez fordulni, gyógyulásért könyörögve.

Mi ennek az oka?

Nem más, mint az alázat hiánya. Mert jaj annak, aki megpróbál bennünket hiányosságainkkal szembesíteni.

Bárcsak tudnánk ilyen hittel, reménnyel, szeretettel és gyógyítást szerző alázattal könyörögni Istenhez, mint azt a kánaáni asszony tette! Hiszen a mi testünk is szörnyen szenved, gyógyulásért kiált a lelkünk. Meddig akarunk még esztelen gőggel ellenállni Isten, gyógyító szeretetének?

Nagy a hit ereje, és mennél nagyobb a hitünk, annál jobban árad lelkünkbe az Isten kegyelme. És ahol túlárad a kegyelem, ott nincs betegség, sem fájdalom, sem bűn nem tanyázik. Mert akinek lelkében a hatalmas hithez a mélységes alázat párosul, ott nincs helye semmiféle szenvedésnek, mert meggyógyítja azt az oda leszálló kegyelem. Higgyünk és imádkozzunk így testvérek, és akkor győzelemre jutunk, hiszen megmondatott: Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. (Mt 21,22).

igumen Serafim

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: