Az irgalmasságról


mstAz irgalmasság mindig is jellemző volt Krisztus nyájának igazi pásztoraira. Aranyszájú Szent János dicső beszédeiben, semmit sem hangsúlyozott és dicsért úgy, mint a könyörületességet. Irgalmas Szent János, alekszandriai pátriárka, sírt azokon a napokon, amikor nem volt rá alkalma, hogy valakivel szemben irgalasságot gyakoroljon. Szent Pávlin, megérdemelten kapta a Kegyelmes nevet, mert valóban az volt teljes keresztény mértékben. Egyszer amikor a rablók kifosztották Nóla városát, azzal egyidőben elvezettek és foglyul ejtettek sok lakost. Egy özvegyasszony, akinek egyetlen fiát a rablók vezetője, Riga fogságba vette, sírva ment a saját püspökéhez, hogy pénzt kérjen tőle, hogy visszavásárolhassa fiát. Pávlin püspök, mivel semmilye nem volt, egyszerű ruhát öltött magára, és azt mondta az özvegyasszonynak, hogy vezesse őt el ahhoz a vezérhez, es adja át őt cserében a fiáért. A vezér elengedte az özvegyasszony fiát, Pávlint pedig elvezette Afrikába, ahol kertészként egy hercegnek szolgált mindaddig, amíg Isten gondviselése szerint, ki nem szabadították és vissza nem küldték a többi rabszolgával együtt Nóla városába.

Szent Nikolaj Velimirović, a „PROLOG” című könyvéből -IK-

 

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: