Mi a neved?


A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: “Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!” Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába. Jézus megkérdezte tőle: “Mi a neved?” – “Légió” – válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte: “Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.  (Lk 8,26-39).

Az Atya és Fiú és a Szent Lélek nevében.

Ez az elbeszélés, amelyet most hallottunk, három különböző és összeegyeztethetetlen helyzettel állít bennünket szembe.

Először is, látjuk a gonosz erők viszonyulását a megszállott emberhez, az ördögök, a gonosz erők, amelyek azon vannak, hogy mindenáron rabul ejtsék, nem hagyva benne semmit, ami  ne lenne az ő uralmuk alatt, ami teljesen nem az övék lenne, ami nem őket szolgálná, hogy gonoszságuk teljes mértékben megvalósuljon.

Ezekre a gonosz erőkre az emberiség minden bűnének elnevezése jellemző: amennyiben teret engedünk magunkban bármilyen bűnnek, akkor a bűn rabszolgáivá tesszük magunkat. És ha a bűn szolgáivá válunk, akkor ennek az embernek az osztályrésze vár ránk: leélni életünket a földön úgy, mint a rossz fegyvere, esztelenségben, szenvedésben, rossz cselekedetekben.

De mind e mögött egy sokkal szörnyűbb dolog áll. Az ördögök azt kérték Krisztustól, hogy küldje őket a disznókba. A zsidók számára a disznó a tisztátalanságot jelentette: az ördögök ama választása, hogy a disznókba mennek, arról beszél, hogy minden rossz, ami a maga minőségében bennünk létezik, amit elkövetünk, amihez ragaszkodunk, aminek uralmat engedünk magunk felett – az pontosan a szennyesség és a meghatározott tisztátalanság.

Eme rabszolgaság határát ismét a disznók sorsában láthatjuk: ugyanis az egész konda elveszett, egy sem maradt belőlük. Teljesítette feladatát, és meg lett semmisítve. Íme, a gonosz lelkek hozzánk való viszonyulása, mindnyájunkhoz egyetemben: a közösségekhez, családokhoz, nemzetekhez, valláshoz, – mindenkihez kivétel nélkül.

És ezzel együtt pedig, látjuk, hogy hogyan viszonyul mindehhez a Megváltó Krisztus.

Előtte áll – a világ összes tragédiája és Ő, mintha megfeledkezne erről, pontosabban, látva azt megtestesülve, tragikusan, egyetlen emberben, mindent félrerak annak érdekében, hogy megmentse ezt az embert.

Képesek vagyunk-e mi ezt megtenni? Képesek vagyunk-e megfeledkezni a nagyobb dolgokról, amelyek után vágyakozunk, azért, hogy összpontosítsuk figyelmünket, teljes szívvel forduljunk oda, alkotóan, tragikusan, megfeszülve, csakis egyetlen szükség miatt, amiben segíthetünk?

És a harmadik kép – ez pedig a geraziak népének képe, akik tudták, hogy milyen állapotban van ez a megszállott, látták az ő megszállottságának rettenetes dolgait, és hallottak róla, hogy Krisztus milyen áron gyógyította meg őt: ennek az ára a konda elvesztése volt. Eljöttek Krisztushoz, és arra kérték Őt, hogy hagyja el vidéküket, ne tegyen több csodát, amely nekik “sokba kerül”: nem az életükbe, sem a nyugalmukba, hanem tárgyi gazdagságba…

Lám, mit kértek ők: Menj el tőlünk! A Te csodáid, a Te Isteni szereteted, túl drága számunkra – menj el!

Szükséges, hogy elgondolkodjunk magunk felett. Megláthatjuk magunkat eme megszállott képében, éppen azért, mert mindannyian ilyen, vagy olyan szenvedély uralma alatt állunk. Kiben nincs irigység, kiben nincs keserűség, kiben nincs gyűlölet, kiben nincs ezer más bűn?

Mi mindnyájan, ilyen, vagy olyan mértékben, megszállottak vagyunk, vagyis a sötét erők uralma alatt állunk, és ez az ő céljuk: uralkodni felettünk, hogy semmi mássá ne lehessünk, csakis a gonoszság fegyverévé, mindazé, amit azok meg szeretnének tenni, és amit csakis rajtunk keresztül tehetnek meg, de úgy, hogy ne csak hogy a rossz cselekvői legyünk, de szenvedjünk is…

Gondolkodjunk el magunk felett a más emberekhez való viszonyulásunk dolgában: nem akarjuk-e őket birtokolni? Nem igyekszünk-e felettük uralkodni, leigázni, saját akaratunk fegyverévé, ösztöneink eszközévé tenni őket? Bárki közülünk, rátalálhat saját magában ilyen tulajdonságokra, ilyen tettekre, és láthatja maga körül ennek áldozatait.

És végül, gondoljunk arra: Krisztuséi vagyunk. Vagy talán mi, akik Krisztuséi vagyunk, nem Krisztus útját választjuk, a kereszt, az áldozat útját, amely mások számára is meghozhatja a szabadságot, új életet, amennyiben képesek vagyunk elszakadni mindattól, ami bennünket éppen leköt, annak érdekében, hogy egy valóságos dolog – a gyötrő szükség felé fordítsuk figyelmünket?

Gondolkodjunk el ezen; azért, mert az Evangélium nem csupán csak azért fordul hozzánk, hogy képeket tárjon elénk; az Evangélium – meghívás és felhívás: hol állsz, ki vagy te, kivel vagy, kivel tartasz?… Mindenki saját magának kell, hogy megadja a választ, és persze Istennek is: kik vagyunk? Hol vagyunk? Amin!

 

Antonyij metropolita -Sf-

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: