Szent Panteleimon


 júl. 27./aug.9.

A Krisztusért szenvedett szent és dicső vértanú, Panteleimon, Nikomédiában született a II. század végén. Apja pogány szenátor, anyja pedig keresztény volt. A híres Eufrozin orvos tanítványa lett. Hamar és tökéletesen elsajátította a gyógyítás mesterségét annyira, hogy Maximiánusz császár is felfigyelt rá és udvarában személyes orvosává tette meg.

Az ifjú orvos naponta eljárt Jermolaj pap háza előtt, ahol az a császár üldözése elől rejtőzködött. Ez a szentéletű pap felfigyelt Pantoleon lelki értékeire, ezért egyik alkalommal meghívta magához, és tanítani kezdte arra, hogy az orvostudomány mindössze kevés enyhülést képes nyújtani a mi szenvedő és halandó természetünknek, hogy egyedül csak Krisztus az egyetlen igaz Orvos, üdvösséget ajándékozva nekünk – gyógyszer és fizetség nélkül. Ezeket hallván a fiatalember szívét öröm töltötte el és ettől kezdve rendszeresen eljárt a paphoz, hogy megtanulja a hit titkait.

Egyik alkalommal, amikor hazafelé tartott, az úton meglátott egy halott gyermeket, akit egy kígyó mart meg. Arra gondolt, hogy eljött az ideje, hogy kipróbálja Jermolaj tanításának valódiságát, ezért Krisztus nevét segítségül hívta, a gyermek életre kelt, a kígyó pedig elpusztult. Pantoleon örömében elfutott a paphoz és arra kérte, hogy késedelem nélkül keresztelje meg. Ezek után ott maradt a házában,  hallgatta tanítását és csak a nyolcadik napon ment haza. Apja kérdésére azt válaszolta, hogy egy előkelő udvarnokot gyógyított az udvarban. Hitét titokban tartva, egyre jobban igyekezett meggyőzni apját a bálványok semmirekellő tisztelete felől.

Bizonyos idő múltán egy vakot vezettek a szenátor elé, aki arra kérte Pantoleont, hogy gyógyítsa meg, mivel korábban, minden eredmény nélkül elvesztegette összes vagyonát más orvosokra. Bízva Krisztusban, Akinek az ereje benne lakozott, az ifjú, elcsodálkozott apja jelenlétében azt mondta a vaknak, hogy meggyógyítja őt az igaz Tanító kegyelméből. Kereszt jelével illette a vak szemeit Krisztus nevét hívva segítségül, annak pedig egyszeriben, nem csak hogy testi, de lelki szemei is megnyíltak, megértve, hogy Krisztus gyógyította meg őt.

Ezek utá, Pantoleon a szegények között szétosztotta örökségét, felszabadította szolgáit és megfeszített erővel fogott hozzá a betegek gyógyításához. Nem fogadott el tőlük semmilyen fizetséget, csak a Krisztusban való hitet. Nikomédia orvosai irigykedni kezdtek rá.  Amikor pedig egy keresztényt gyógyított, akit a császár parancsára megkínoztak, azok kihasználták az alkalmat, hogy bevádolják.

A császár nagyon elkeseredett, amikor hallotta a kedveltje ellen felhozott vádakat. Magához rendelte a meggyógyult vakot és megkérdezte tőle, hogy miképp adta vissza látását Pantoleon. A vak elmondta, hogy Krisztus nevében gyógyította meg őt, és hogy ez a csoda feltárta előtte az igaz hit világosságát. Mérgében a császár lefejeztette őt és elküldte embereit Pantoleonért.

A császár elmarasztalta az orvost abban, hogy visszaélt bizalmával, és megvádolta azzal is, hogy a Krisztusban való hitével – aki egy kereszten meghalt ember volt, elszomorította az isteneket. A szent azt válaszolta, hogy az igaz Isten iránti odaadó hit, az enyésző világ minden gazdagságát és dicsőségét felülmúlja, és hogy szavainak hitelt szerezzen, arra kérte a császárt, hogy tegye őt próbára.

Ekkor egy bénát hoztak elé, aki felett a jósok mindenféle átkot mondtak a szent kigúnyolásával. Amikor ezek semmire sem jutottak, Pantoleon Istenhez imádkozott és Krisztus nevét hívva, megfogta a béna ember kezét. Sok pogány, aki látta ezt, hogy a beteg felkel, örvendezik és jár, hitt az igaz Istenben. A pogány varázslók pedig azt követelték a császártól, hogy ölje meg a veszélyes ellenséget.

A császár felhívta az ifjú figyelmét azokra a kínzásokra, amelyekkel korábban a szent Antimosz püspököt kínozták. Erre Pantoleon azt válaszolta, hogy amennyiben egy öreg ekkora férfiasságról tett bizonyságot, akkor egy ifjúnak annál inkább ki kell bírnia ezt a próbát. Sem hízelgéssel, sem pedig fenyegetéssel nem tudták eltéríteni szándékától, ezért a császár átadta őt a kínzásokra. Egy oszlophoz kötözték, és vaskarmokkal szaggatták oldalát, a sebeihez pedig meggyújtott fáklyát tartottak. Krisztus megjelent előtte a szent tanítója, Jermolaj képében, és azt mondta neki: “Semmitől se félj fiam, azért, mert Én veled vagyok, és az Értem vállalt szenvedéseidben segítségedre leszek”. Ebben a pillanatban kialudtak a fáklyák, a szent sebei pedig begyógyultak.

Ezek után a vértanút egy olvasztott ólommal teli katlanba tették, bedobták a tengerbe, nyakára nehéz követ kötve, és mindenféle már kínzásoknak vetették alá. Az Úr azonban mindig vele volt és sértetlenül megőrizte. Ezek után vadállatok elé dobták, de Krisztus ott sem hagyta el őt: a vadállatok, mint a szelíd háziállatok, lábaihoz feküdtek és nyalogatták azt. A feldühödött császár ezek láttán a vadállatoknál is vadabb lett, és megparancsolta, hogy szöges kerékhez kötözzék a vértanút és mindenki szeme láttára, a hegyről gurítsák le. Az Úr itt is megmutatta az Ő csodálatos védelmét: a kötelek, amelyekkel a szentet a kerékhez kötözték, elszakadtak és a kerék a dombról lefelé gurulva, sok pogányt ölt meg.

A császár megkérdezte Pantoleontól, honnét kapott ilyen erőt és, hogy hogyan lett keresztény. Pantoleon megmutatta a házat, ahol a szentéletű pap rejtőzködött, mert Isten feltárta előtte, hogy úgy a maga számára, mint tanítómestere számára, elérkezett hitük megvallásának ideje, és földi vándorlásuk vértanúsággal való befejezése.  Jermolaj és a vele együtt küzdők dicső halála után a császár ismét győzködni kezdte Pantoleont, hogy mutasson be áldozatot az isteneknek, ezzel bebizonyítva, hogy alárendelte magát neki a vértanú.

Válasz helyett a boldog ifjú azt követelte, hogy találkozni akar Ermolajal és társaival. A császár azt válaszolta, hogy bizonyos küldetéssel más városba küldte őket, amire a szent azt válaszolta: “Ó, te hazug, magad sem tudod, hogy milyen igazat mondtál, ugyanis most ők a Mennyei Jeruzsálemben vannak!”. A császár látva, hogy semmire sem jut, Pantoleon törhetetlen, megparancsolta, hogy fejezzék le és testét égessék el.

Az ifjú örömmel vonult a városon kívüli vesztőhelyre, de amikor a hóhér felemelte a pallost, az abban a pillanatban elolvadt, mint a viasz a tűz színe előtt. Az ott tartózkodó katonák, látván eme csodát, hittek Krisztusban. Pantoleon arra kérte őket, hogy teljesítsék a parancsot, és még egyszer utoljára, imában fordult Istenhez. Válaszként a mennyből ezt lehetett hallani: “Hűséges szolga! Kívánságod beteljesedik, a Mennyország ajtaja nyitva áll és koszorúd elkészült. Mostantól fogva a kétségbeesettek menedéke a szenvedők segítsége, betegek gyógyítója és a gonosz lelkek rettegése leszel. Éppen ezért, a te neved nem Pantoleon, hanem Panteleimon lesz”.

A vértanú lehajtotta fejét, és amikor az a földre esett, tej folyt ki belőle, teste pedig a hónál is fehérebb lett. A kiszáradt olajfa, amelyhez kötözték, hirtelen kizöldült és termést hozott. A katonák, akiknek megparancsolták, hogy égessék el a szent testét, átadták azt a hívőknek. Azok pedig tisztességgel eltemették Panteleimont, és más vidékekre mentek hirdetni az Örömhírt. Ezen időtől kezdve sohasem szűnik meg a csodás gyógyulások sokasága Panteleimon ereklyéinél. Mindazok számára, akik hittel közelednek hozzá, – testünk és lelkünk egyetlen Orvosa, Krisztus kegyelmének forrását jelenti.

Жития святых Православной Церкви -Sf-

Advertisements
Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: