Tisztaság és bűz

 A szelídség az alázat kezdete, az alázat a szenvedélytelenség ajtaja, a szenvedélytelenség által pedig a tökéletes szeretetre tesz szert az, aki megismeri saját maga természetét. Vagyis, hogy ő születése előtt létezett, és halála után is létezni fog. Mert ugyanis az ember nem más, mint egy hamar eltűnő rossz illat és szánalmasabb minden teremtménynél. Egyetlen más teremtmény sem forgatta fel Isten rendelkezéseit, csupán csak az emberi természet, amely sok kegyelemben részesült és sokat bosszantotta Istent.

Damaszkuszi szent Péter.

Igen, az, aki hitt az Evangéliumban, és képességet kapott arra, hogy megismerje önmagát, és önmaga megismerése által eljuthat az egész, Ádámban és Évában elesett emberi nem megismerésére,- hogyan is képes még mindig törtetni, felfuvalkodni, bosszankodni, tolakodni, hogy minden áron az első helyet foglalja el, bárhol is legyen?

Igen, aki valóban hitt, többé már nem viselkedhet így azért, mert ő már felismerte, hogy ő – ember – és nem más ő, mint egy hamar tovatűnő rossz illat, és minden teremtménynél szánalmasabb. Hogyan is nem képes az ember ezek tudatában alázatos lenni, elhagyni minden helytelen szenvedélyt, és nem kiáltani Krisztushoz, nem Hozzá fordulni segítségért és üdvösségért, amelyet Ő minden Benne bízónak megígért?

Vagy talán még kevés az, hogy mi magunk estünk a bűz mélyébe, és magunkkal rántottuk az egész látható teremtést, amelyet számunkra teremtett az Isten, és amely semmiben sem vétkes Isten előtt, mivel semmilyen formában sem hágta át Isten rendelkezéseit?

Igen, bármilyen féreg, vagy vírus, amit mi annyira utálunk, Isten akaratának megfelelően élnek, az ember pedig gőgjében, nem csak hogy minduntalan felforgatja azt, de még csak nem is hajlandó megismerni Isten rendelkezéseit, amelyek az Írásban számunkra rendeltettek.

Azok viszont, akik hittek az Evangéliumban, és törekedtek Krisztus rendelkezéseinek megismerésére, arra törekedtek, hogy önmagukat megismerjék és bűnbánatot tartsanak, – “Mindaz, akit ez a reménység tölt el Iránta, megszenteli magát, amint Ő is szent”. – 1Jn3,3. És nem csak nekik van ilyen reménységük, de velük együtt az minden teremtmény – “A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja”. – Róm8,19.

lib.rus.ec -Sf-