Áldott, aki az Úr nevében jő!


Sokféle ünnep létezik. Ma az Úr, Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Az egyházi évnek ez egy nagyon komoly mozzanata. Ünnepélyes, de mégis tragikus. A nép ujjong, kiáltozik, királlyá akarja megtenni Krisztust, de semmiképp sem veszi észre a nagy zűrzavarban, hogy Ő már az.

Miért van a népnek szüksége egy olyan királyra, mint Jézus?

Mert a nép sötétségben jár, és valahogyan nem akar kilépni a világosságra. A nagyszerűt a semmilyenre, a magasztost az alacsony értékűre, az örökkévalót az ideiglenesre akarja cserélni. Olyan királyt lát a vak nép Krisztusban, amelyről Ő maga mondja, hogy van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak.

Mitől keletkezett hát ez a nagy zűrzavaros ünneplés?

Sokan, mivel nem értették meg Jézus tanításának lényegét, azt gondolták, hogy személyében egy politikai hadvezér érkezett el, aki majd rendet tesz a világban, megszabadítja a népet a római igától és minden a legnagyobb rendben lesz. Hallották, de nem értették, amikor azt mondta ez a vezérnek választott Jézus, hogy aki utána akar menni, az vegye fel keresztjét. Ebben pedig az is benne van, hogy viselnünk kell az eljövendő örök javak érdekében, akár egy olyan helyzetet is, ami abban az időben teher volt a zsidóság számára – a római császárság uralma.

Ezért követte a dicső és fényes ünneplést a csalódás, a vádaskodás, mert a Világosságot fel nem ismerő nép dühös volt, aminek következtében, egy kis aprópénzzel hevítve, jó hangosan, talán még sokkal hangosabban, mint a Jeruzsálembe való bevonuláskor, kiabáltak, sőt inkább ordítoztak – feszítsd meg!

Hát nem tragédia mindez?

Sajnos az. Azért, mert a fényes ünnep véres gyilkosságba torkollik, noha ma még oszannát kiáltoznak, de néhány nap múlva minden a visszájára fordul. Amennyire eddig keresték a jelenlétét, most majd úgy fogják sürgetni az eltávolítását. Akit áhítozva kerestek még a főméltóságok is, hogy segítsen gondjukon, bajukon, most mindenki egyhangúan a halálát kívánja majd.

Mi is történt itt?

A nép azt várta, hogy a fényes bevonulás után puccs tör majd ki, és Jézus elhozza számukra a földi paradicsomot, ami után sok hamis ember, magát keresztények vallva áhítozik. Ehelyett viszont Krisztus a szent városba való bevonulásával a biztos halálba ment. Ha figyeltek volna a tanításra, megértették volna, hogy ez a halál nem olyan, mint amihez hozzá voltak szokva, ahogyan a halálról eddig vélekedtek. Ez egy átmenet, és pedig az ideig tartóból az öröklétbe.

Sajnos a földi szabadságot áhítozó nép ezt nem értette, mert ők itt, a földön akartak mindenképp örökké élni, zavartalan boldogságban. Ezért, amikor ez nem következett be, feldühödve ordítoztak, ami csak eszükbe jutott. És mert a harag rossz tanácsadó, ezért addig fokozódott bennük a düh, amíg a legtragikusabb dolgot nem kezdték el követelni: feszítsd meg!

Az, Akiben a nép a hadvezért látta, a gonosztevők sorsára jut, azok követelése révén, akik közül sokakat meggyógyított, és sok más jót tett velük. Milyen rettenetes is látni, hogy ma az Élő Isten, a szeretet Hírnöke vonul be Jeruzsálembe, és a nép hamarosan elfordul Tőle, azért, mert ez a nép nem a szeretetet várta tőle, nem azt keresték,  – mert rettenetes úgy szeretni, azon módon, ahogyan Krisztus tanította azt nekik – készségesen élni a szeretetért és belehalni a szeretetbe. Másra számítottak, mást akartak, a földit óhajtották, de csak a pusztaság, a semmi az üresség maradt.

Csak azok nem maradtak üres kézzel, akik meghallották, elfogadták, és meghalni is képesek voltak azért a szeretetért, amelyet Krisztus hirdetett. Rettenetes félreértés a mai ünnep. A szétszórtságtól felhevült tömeg, amely elvakultságában nézett, de nem látott, lelkileg kisemmizve távozik, aki pedig lelke mélyén hitt és kitartó volt, Isten házába lép be és a Szentlélek templomává lesz – de hiszen ezt óhajtották mindannyian, mi történt, hogy az némelyeknek sikerült, a többségnek pedig nem?

Figyelmetlenek voltak. Elmulasztották az alkalmas időt. Mondhatjuk úgy – keresztény szempontból, hogy a lelki tavasz, a böjt idejét elfecséreltük. Milyen lelkülettel, milyen gondolatokkal vonulunk ma Krisztus fogadására?

igumen Serafim

Explore posts in the same categories: Ünnepek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: