A Kereszt


Nagyböjt harmadik vasárnapján a Kereszt áll a figyelem központjában. Szombaton, a virrasztó istentisztelet során ünnepélyesen helyezik ki a Keresztet a templom közepére, hogy mindenki számára jelezze, és mindenkit figyelmeztessen az elközelgő napokra, mégpedig Krisztus Kínszenvedésének időszakára.

Ezért a papság és a hívek leborulásokkal tisztelik a Szent Keresztet, mintegy megértve, hogy a Keresztnek fáján született meg a mi üdvösségünk. Ezt fejezi ki a liturgikus ének is, de mi magunk is, amikor földig borulunk a Kereszt előtt.

Bár hisszük és tudjuk, hogy a Kereszt által lett a világ üdvössége, mégis vonakodunk attól, hogy az életünk során ránk nehezedő kereszt súlyát, akár hosszabb, vagy rövidebb ideig is viseljük. Azonban tudnunk kell, és ha tudjuk, akkor nyomatékosabban tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem nagyobb a szolga az ő Uránál.

Ha Krisztus szenvedett, minékünk is sokszor szenvedés és kereszthordozás az élet. Ennél fogva sokan vannak azok, akik elfordulnak Istentől, az egyháztól, mert azt vallják, hogy minek nekik olyan Isten, aki megengedi a szenvedést, a kereszthordozást?

Esztelen vagy, ember! Amikor testi egészséged állapotának javulása érdekében aláveted magadat mindenféle orvosi beavatkozásnak, vajon boldogság vesz rajtad erőt, amikor a műtő asztalra kell feküdnöd? Vajon ugrándozol-e akkor, amikor a nem éppen fájdalomtól mentes egyéb beavatkozásoknak veted magad alá? Semmiképpen sem!

Teszed ezt azért, mert hiszed és vallod, hogy ettől egészségesebb életed lesz. Hiszed és vallod, hogy a műtét, a keserű gyógyszer elfogadása után öröm és könnyedség költözik életedbe. Ezért vállalod tehát a megpróbáltatásokat, azokat a sokszor véres beavatkozásokat, melytől életed és helyzeted jobbulását reméled.

Teszi ezt az ember testi épsége érdekében. Annak a testnek az érdekében, melyről tudjuk, hogy porból van, és azzá is lesz. Mégis, oly nagyon sok energiát fektetünk az időleges testi épségünkért vívott harcba.

A keresztény embernek viszont tudnia kell, hogy sokkal nagyon, magasztosabb dologra hívja őt az Isten. Nem kevesebb, mint az örökkévalóságot kínálja fel mindazoknak, akik vállalják a megaláztatás, gúny, hátrányosság, megkülönböztetés, önmegtartóztatás, böjt, sokszor fájdalmas és keserű gyógyszerét.

A lélek megtisztulásának fájdalmas útját, annak érdekében vállalja magára minden keresztény ember, hogy elnyerje azt a végérvényes, megmásíthatatlan és semmivel sem pótolható állapotot, melyet azoknak ígért Krisztus, akik képesek vállalni és noha, bukdácsolva is, de végigjárni az utat, amely az örök boldogsághoz vezet.

Ilyen a mi Istenünk. Véres kereszten – szenvedve és meghalva, kínok között magára hagyva – született meg a mi megváltásunk.

Kételkedhetünk-e vajon annak helyességében, amikor földig borulunk a Szent Kereszt előtt?

 igumen Serafim

Explore posts in the same categories: Böjt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: