A szent ikonokról, amelyeket tisztelni kell


Az Ortodoxia győzelmének Vasárnapjához kapcsolódva

Görög Szent Maxszimosz: Az ikonok tiszteletéről

Mivel néhányan azt kérdezik tőlem, honnan származik az ikonok tisztelete, azt feleljük nekik, hogy az kezdetektől fogva van és öröktől fogva létezik. Amint Pál, az istenes apostol és választott eszköz is megdorgálva arra tanítja a zsidókat, hogy a szent sátorban, a szentek szentjében, a szövetség ládájának tetején ábrázolt kerubok is szárnyukkal betakarva a szövetség ládáját Isten dicsőségét hirdetik *1.

Ha a szövetség ládáját kerubok védelmezik, világos, hogy mindez a mennyei Isten dicsőítésére és tiszteletére van így. Erről bővebben is szólunk. Amikor Isten testben megjelent, õ maga szólt a zsidókhoz és kérdezte tőlük, vajon kinek a képe és felirata van a pénzükön? Azt felelték: a császáré. Õ erre azt mondta nekik: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené *2.

Mi a császáré? Csak az adó és a félelem. Mi az Istené? A tisztelet és hódolat. Nem azt mondta nekik: ne a képet nézzétek, de adjátok meg a hasonlót a hasonlónak. Mivel akkoriban is voltak képek, de nem minden kép volt egyforma és hasonló. Egyik, mint Menandroszé és másoké *3.

A kor megmutatására, emlékezés céljából készült, másik pedig szent céllal, ahogy a kerubok is Isten dicsőítésére vannak ábrázolva *4.

Ezért nem említi ezeket sem a tanítás, sem az örömhírt hirdető evangélisták. Ha az Isten képére teremtett ember számára szükséges és természetes, hogy képét ábrázolják, akkor az sem lehet ábrázolhatatlan, aki nem a földön született. Félelemmel tekints erre és értelemmel gondolkodj el ezen. Amint az evangélium szerint a római császárok képét is a pénzen, érméken, táblákon ábrázolták, úgy más királyok, erős és dicső férfiúk képét is megfestették, ahogy az a Herkules oszlopairól szóló elbeszélésben is áll *5.

Aki pedig a mi Urunk, Jézus Krisztus igaz Istenünk megtestesüléséről beszél, hogyan is hagyhatná el, hogyan is ne festené meg az Ő tisztaságos és isteni testét is? Ha pedig az Ő tisztaságos képét, azaz a Megváltó Krisztust, megilleti az ábrázolás, méltó-e Őt tiszteletlenül az egyszerű képek közé kevernünk, mert amint meg van írva: mi köze van a világosságnak a sötétséghez, és Krisztusnak Beliálhoz? *6

Így kell gondolkoznunk az Õ tisztaságos Anyjának és minden szenteknek képeiről is. Mert Maga az Úr mondta: ahol Én vagyok, ott lesz az én szolgám is *7.

Ezután az Isten ikon-képéről kell szólni, melyet a természettől vezérelve, nem pedig a törvény hagyománya miatt mindenkor mindenki tisztelettel övezett, mivel Isten kezdetben a saját képére és hasonlatosságára *8 teremtette az embert.

Mit is jelent az, hogy “saját képére és hasonlatosságára”? Világos, hogy a hasonlatosságot úgy kell értenünk, mint az az Írásban áll: Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti Mennyei Atyátok tökéletes. *9 Vagy Pál is felkiált: Legyetek hasonlatosak hozzám, ahogy én Krisztushoz *10.

Az életetadó Szentháromságnak, az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek a képe pedig az elme, a szó és a lélek *11.

Elme, szó és lélek nélkül ember nem létezhet, legyen akár hívő, akár hitetlen. Ezért pedig az emberek egymás előtt leborulva nem a test előtt, hanem az Isten képe előtt *12 borulnak le.

Ha a test előtt borulnának le, akkor minden állat, azaz a ló, az ökör és más beszédnélküli élőlény előtt is leborulnának, de mi ezektől különbözők vagyunk, mindközül a legnagyobbak és legtisztesebbek, mert Isten képét hordjuk magunkban és neki hódolunk. Mivel az elme, a szó és a lélek a láthatatlan Isten láthatatlan képe, Isten a mi látható testünkben fogadhatja a dicsőséget, hálát és hódolatot. Mivel pedig az Ige megtestesülésével az emberi test átistenült, amint meg van írva: Az Ige testté lett *13, mi a látható Isten látható képét ábrázoljuk, néki hódolunk, és így az őskép előtt tisztelgünk. Aki pedig nem hódol a testben megjelent Isten képének, az nem hiszi azt sem, hogy az Isten Ige megtestesült a Tisztaságos és Örökszűz Máriától, és tökéletes Isten, és tökéletes ember lett *14.

 magyarázatok:

*1 Pál apostol a Zsidókhoz írt levélben ír erről (Zsid 9:4-5), maga az isteni parancs pedig, melyben Mózes utasítást kap a szövetség sátrának felállítására és a frigyláda fedelén két, kerubot ábrázoló arany dombormű elkészítésére Mózes második könyvében olvasható: “Készíts két kerubot szintén aranyból! Ötvös munkával készítsd azokat a födél két végére” (2Móz 25:18-20). Az ikontisztelõk, az ikonrombolókkal folytatott vitáik során gyakran idézték a Kivonulás könyvének e részét. Közvetlen utalást látva benne arra, hogy a Tízparancsolat negyedik parancsolata (“Ne csinálj magadnak istenszobrot, semmiféle képmását azoknak, amik fen az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak” 2Móz 20:4) nem abszolút hanem viszonylagos: nem minden ábrázolást, hanem csak a bálványok és hamis istenek készítését tiltja.

*2 Lsd Mt 22:17-21; Mk 12:14-17.

*3 Szt. Maximosz valószínűleg ismerte a híres görög író, Menandrosz (Kr. e. IV sz.) valamely ábrázolását. Menandroszt a keresztény írók és teológusok ismerték és gyakran idézték, Görög Szent Maximosz pedig egyik önálló művet szentelt neki – “Szkazanyije Menandra filozofa”.

*4 Szt. Maximosz az ábrázolás két fajtáját különbözteti meg: az első pusztán az ábrázolt személyre (költőre, filozófusra, híres hadvezérre) való emlékezés céljával születik, vagy az adott személy (császár) hatalmát hivatott bemutatni, míg a másik “szent céllal” készül. Ez azonban már nem portré, hanem ikon, mely az Isten dicsőségét hirdeti és feltételezi az ábrázolt személy tiszteletét. Innen ered a következő retorikai kérdés-állítás: ha az egyszerű emberek képei hétköznapi életünkben ilyen fontos szerepet játszanak, házainkban őrizzük és mindennapi tevékenységünk során használjuk őket, mennyivel inkább illő, hogy ábrázoljuk az Úr Jézus Krisztust, aki az emberek üdvösségéért testesült meg és lett emberré, s öltött láthatatlan Isten látható, emberi testet?

*5 Nehéz megállapítani melyik elbeszélésre is utal itt Szt. Maximosz. Lehetséges, hogy a századok folyamán elveszett “Poveszty ob raklievom sztolpe” című elbeszélésre. Erről részletesen lásd O.V. Tvorogov. Drevnyerusszkije hronografi. M., 1975, p. 95.

*6 Itt Szt. Maximosz szabadon idézi Pál apostolt. Szó szerint ez a vers így hangzik: “mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között?” (2Kor 6:14-15).

*7 Lsd Jn 12:26.

*8 Lsd 1Móz 1:26.

*9 Szentéletű Maximosz valószínűleg vagy Máté evangéliumának szavaira gondol: “Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti Mennyei Atyátok tökéletes”. S akkor a görög te? e??? Melléknév jelentését nem a kanonikusnak tekinthető “tökéletes” melléknévvel adja vissza, hanem saját megoldását alkalmazva “bőkezűnek” fordítja; vagy Lukács apostol gondolatát idézi pontatlanul: “Legyetek irgalmasok, amint Atyáttok is irgalmas” (Lk 6:36). Ebben az esetben a görög “irgalmas” kifejezés helyett használja a “bőkezű” melléknevet. Mindkét esetben az evangélium szövegének szabad idézéséről van szó, melynek oka valószínűleg az orosz nyelv hiányos ismeretében keresendő.

*10 Pál apostol levelében ez a sor így hangzik: “Legyetek követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Kor 11:1). Itt szintén az Evangélium saját, egyéni értelmezéséből eredő szabad fordítást találunk: a görög µ?µ?ta? (utánozzátok) kifejezést “legyetek hasonlók” -nak fordítja.

*11 Itt Szt. Maximosz röviden összefoglalja Damaszkuszi Sz.t János “Harmadik védőbeszédének” XX fejezetét, melyben így ír: “Mivel, mint az Atya, aki az Elme, és a Fiú, aki a Szó, és a Szent Lélek Egy Isten, úgy az elme, a szó és a lélek is egy ember” (lásd Prepodobnij Ioann Damaszkin. Tri zasityityelnih szlova protyiv poricajusih szvjatie ikoni ili izobrazsenyija. M., 1993, p. 102. ford.-BR). Sok Egyházatya számára Isten képe legfényesebben a hármasságban jelenik meg: a Szent Háromság képének megfelelően az ember felépítése hármasságot mutat.

*12 Érdekes, hogy az ikonok védelmében felsorakoztatott érvek között Szentéletű Maximosz megemlít egy, számos nemzet szokásrendszerében meglévő üdvözlési szokást (t.i. a meghajtást, vagy annak változatait, a főhajtást, leborulást stb). Az ikonrombolók legfőbb érve az ikontisztelőkkel szemben a materiális tárgyak, s mint ilyenek az ikonok tisztelete volt. Szt. Maximosz párhuzamot von a széles körben elterjedt és a keresztények között is használatos üdvözlési formula és az ikontisztelet között.  – Ahogyan a találkozás alkalmával sem az emberi testet, hanem Isten képét tiszteljük meg a meghajlással (hiszen hozzám hasonlóan a másik ember is Isten teremtménye), úgy az ikon előtti meghajlás és annak megcsókolása sem a fának és a festéknek szól, hanem az ábrázolt személyre száll át dicsőítve ezzel az isteni ősképet. – Korábban erről Volocki Szt. Joszif is írt “Felvilágosító könyvében”: “Gondolkozz el azon, hogy mi egymást azért tiszteljük, mert Isten kezdetben Saját képére teremtette az embert, ezért minden ember azonos tiszteletre méltó és közös Uralkodónkra emlékeztet” (Prepodobnij Joszif Volockij. Proszvetyityel. M., 1993, pp. 187-188).

*13 Lsd Jn 1:14.

14 Az ikontiszteletet Szt. Maximosz Isten megtestesülésének dogmájával hozza kapcsolatba. “Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki õt” (Jn 1:18) – írja Szt. János evangélista. Istent valóban nem látta, nem láthatta soha senki, de csak addig, amíg a Szent Háromság második Személye, a Fiú Isten meg nem testesült. Isten emberré válása az ikonfestés a lehetőségét mutatja fel, hiszen Krisztus, az Istenember lehetővé tette az emberiség számára az addig ábrázolhatatlan Isten megjelenítését. A negyedik Egyetemes Zsinat meghatározása szerint Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember (lásd Kánonok könyve. Budapest, 1946). Szentéletű Maximosz számára fontos annak kiemelése, hogy az ikontisztelet – tanúbizonyság. Az ikonok tiszteletével az ember azon hitéről tesz tanúbizonyságot, miszerint az Isten Fia valóban, s nem csak látszólag megtestesült, mint azt a doketista eretnektanítás hirdette (a görög d??e? – látszani igéből). Ezt a gondolatot a Hetedik Egyetemes Zsinat fogalmazta meg (lásd Kánonok könyve. Budapest, 1946; Gyejanyija Vszelenszkih Szoborov. Tom szegymoj. Kazany, 1891, p. 284).

http://lepahinvalerij.uw.hu


Explore posts in the same categories: Ünnepek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: