Másodházasság V.


Aranyszájú Szent János

Ne gondold, hogy azért, mert a boldog Pál megengedte a második házasságot, akkor az már méltó a dicséretre, és nem ítélkeznek sokan felette!  Noha az nem is esik megszorítások és büntetés alá, de dicséretnek és dicsőítéseknek sem örvendhet. Ugyanúgy a kívánság és az érzékiség a férfi részéről a böjt idején, vagy bármely más időben, szintén nem von maga után büntetést, de viszont dicséretre sem méltó; mindez a jóindulat nem szolgál másra, mint az ő nagy gyöngeségének és figyelmetlenségének a bizonyságául. Hogyha te attól tartasz, hogy híressé ne válj a szolgák iránti szigorúságod miatt, ennél sokkal inkább attól kell tartanod, hogy ne válj híressé érzékiséged és féktelenséged miatt. Ezen kívül, az özvegy számára sokkal jobb lesz az, ha úgy intézi dolgait, hogyha nem lesz kitéve veszélynek a vagyona és ő maga nem csak hogy ne legyen szóbeszéd tárgya, de mindenki részéről dicséretnek örvendjen, mindezek előtt pedig, hogy az isteni kegyelemben részesüljön.

Amennyiben vagyonát a mennyei tárházra, erre a biztonságos helyre szeretné bízni és ott elrejteni, az nem csak, hogy nem fogyatkozik, de sokkal inkább gyarapszik majd; mert ez a sajátossága az ilyen vetésnek.  Amennyiben nem jut el, eme parancsolat teljesítésének a magaslatára és nem akarja mindenét a mennyre bízni, akkor legalább gondoljon arra, hogyha újra férjhez megy, egyáltalán nem biztos, hogy abban a férfiban olyan emberre talál, aki gyarapítani fogja vagyonát. Ha esetleg az mégis olyan lesz, az özvegy ne csupán csak a vagyona gyarapítására gondoljon, hanem arra, hogy sok olyan dologba keveredhet, ami ellenszenves Istennek és az embereknek is.

Hogyha az a férfi az erősek és tehetősek sorából való, akkor megtörténhet, hogy kényszeríteni fogja őt olyan dolgok tűrésére és megtételére, amelyek ellenére lesznek. Ekképp pedig elkerülhetetlenül aláveti magát annak, amitől özvegységében félt, és nem csak annak, de rendkívül gyors változásokat is tapasztalhat.

Hogyha özvegyen marad és ha valamiféle csorbát is szenved a vagyona, azért még a megmaradt részét nagy biztonsággal használhatja. De egy erős férfival egyesül, aki a közös dolgok irányítója, vagy valami más elfoglaltsága lévén, az özvegy egyszeriben mindent elveszíthet azért, mert a férjek szerencsétlenségében, elkerülhetetlenül részesülnek asszonyaik is.

De még ha semmi ilyesmi nem történne, mondd meg nekem, milyen haszon is az – a szabadságot szolgaságra váltani? Milyen haszonnal jár a nagy gazdagság, ha nem használhatod azt arra, amire szeretnéd? Nem sokkal jobb szabadon birtokolni kevesebbet, mintsem a világ összes gazdagságát, és azzal együtt önmagadat is más uralma alá vetni? Nem is szólok most a gondokról, csalódottságról, megszólásról, féltékenységről, és a felesleges gyanúsítgatásokról, a gyermekszülés fájdalmáról és minden másról.

Aki egy lánnyal beszélget, az mindezekről beszélhet neki, mint olyannak, aki ezeket a dolgokat nem ismeri. Na de aki egy özveggyel állna le beszélni ilyenekről, az kellemetlenséget okozna neki. Azért, mert feleslegesen próbálkozna megtanítani őt szavakban arra, amit ő sokkal jobban ismer a tapasztalat útján. A továbbiakban hasznos hozzáfűzni, hogy a lány, miután férjhez megy, sokkal nagyobb bizalomban és szabadságban fog élni vele, mint az özvegy. Ha úgy is fogja szeretni azt a férfi, mint a saját asszonyát, de sohasem úgy, mint azt, akit lányként vett el; mert az ilyen asszony iránti szeretet sokkal erősebb és lángolóbb, mint az özvegy iránt, ez mindenki előtt nyilvánvaló. Az özvegyet sohasem fogja teljes lelkéből ölelni és szeretni, mert az már más férfit is ismert.

Mi mindannyian, mondhatjuk azt, hogy vagy féltékenységből, vagy hiúságból, vagy nem tudom, milyen más oknál fogva, mindig jobban szeretjük azokat a tárgyakat, amelyeket nem mások után birtokolunk, de csakis, kizárólagosan mi magunk használjuk azokat az elejétől fogva. Ekképp, láthatjuk azt, így történik az velünk a ruhák tekintetében is: nem annyira tetszenek nekünk azok a ruhák, amelyeket mások után használunk, mint azok, amelyeket előttünk még senki sem viselt.

Ugyanez a helyzet a házakkal és edényekkel is: nem annyira kedveljük azt a házat, amelyet mástól kaptunk, mint amennyire az, amelyet mi magunk építettünk; az edények közül is, különös figyelemmel és gondossággal vigyázunk azokra, amelyeket nemrég gyártottak, és mi használtuk őket először. Azok miatt pedig, amelyek másoktól származnak, nem nagyon aggódunk, sőt esetenként undorodunk tőlük, és átalakítjuk azokat. Hogyha a házak, ruhák edényekhez való viszonyulásban ilyen érzések vannak bennünk, akkor képzeld csak el, akkor milyen erővel kell, hogy ébredjen az, az asszonyhoz való viszonyulásban, akinél a férfi számára semmi sincs, ami drágább? Ezeket a dolgainkat el is adhatjuk másoknak, de az asszonyt – megengedhetetlen. Úgyhogy, hamarabb megválunk mi a lelkünktől, mintsem, hogy idáig jussunk el. Éppen ezért a lányhoz, mint ahogyan azt mondtam, a férfi, teljes figyelmével viszonyul, úgy, mint egy érintetlen és egyedül csakis hozzá, és senki máshoz nem tartozóhoz. Az özvegyre pedig, aki már korábban más hitvese volt, nem fog olyan szeretettel sem figyelemmel tekinteni.

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: