A Paradicsom elvesztése


Az ember életében sokszor történik meg az, hogy csak akkor kezd el bizonyos dolgokat igazán értékelni, amikor azok hiányára, keserves megtapasztalás útján ráébred. Amíg a később elvesztett javak birtokában vagyunk, nem is gondolunk rá, hogy mennyire fontosak azok számunkra. Természetesnek vesszük, hogy vannak, ezért abszolút nem foglalkozunk azok megbecsülésével, hiszen azt hisszük, hogy ezek voltak, és meg is lesznek, – ugyan ki vehetné el tőlünk?

Így élt a teljes biztonság és boldogság birtokában Ádám is a Paradicsomban mindaddig, amíg jó dolgában egyet nem gondolt. Felismered-e, hogy mennyire hasonlítasz hozzá? Látod-e a naivság merészségbe való átalakulását? Vagy a magad hibáit el nem ismerve, a végtelenségig másokat fogsz hibáztatni a kialakult helyzetért? Van-e benned erő és készség arra, hogy felismerd, beismerd, hogy vétkeztél? Tudsz-e még a jelen helyzetben a bűnbánat igazi könnyeinek gyógyító fürdőjében megfürdeni?

Ádám, miután felismerte helyzetét, keserves sírásra fakadt. A következmények visszafordíthatatlan helyzetében, leült az Édennel szemben és sírt. A kép, amelyet elénk tár, világosan mutatja számunkra, hogy milyen szörnyen szenvedett Ádám amiatt, hogy nem törődött Istennek mindössze egyetlen parancsával és megszegte azt. Ez pedig nem kevesebbet, mint a halált hozta el számára büntetésül.

Nos hát te, aki annyira ragaszkodsz az életedhez, annyi mindenre képes vagy azért, hogy akár csak egy nappal is tovább élj, mit mondasz, nem rémisztő, nem vált ki benned bűnbánatot, és nem fakadsz keserves sírásra, amikor felismerni véled Ádámban magadat?

Mert mi is volt a bűne Ádámnak, amely a halált hozta el számára? Az, hogy nem böjtölt. Képtelen volt az önmérsékletre, az önmegtartóztatásra és ez lett a veszte. Ezt nap, mint nap halljuk. Minden irányból áramlik felénk és haljuk a bennünk hamis érzéseket keltő, és a bűn sikátorába vezető felkiáltásokat: Ma már nem kell betartani a böjtöt. Ma már ez nem divat. A bűnbánat ideje alatt nyugodt lélekkel vesd bele magad a szertelenségek bűzlő mocsarába. Sátáni vigyorral suttogja füledbe a csábító: ennek nincs semmi értelme, mit sanyargatod magad, tedd azt, amihez éppen kedved van.

De hogyha Ádám ilyen szigorú büntetést érdemelt azért, mert az egyetlen Isteni parancsot sem volt képes betartani, mire számíthatunk mi, akik naponta újabb és rettenetesebb bűnöket követünk el? Ezek fényében előttünk hogyan is nyílhatna meg a Mennyország kapuja?

A ma esti istentisztelettel, a megbocsájtás vasárnapján jelképesen bezárul előttünk a Paradicsom kapuja. Feltárul a jótétemények, a bűnbánat és az önfegyelem küzdőterének ajtaja. Ne késlekedjünk, hanem határozott léptekkel haladjunk a böjt egész folyamán, hogy ama napon ne kelljen senkit sem hibáztatnunk bukásunk miatt, de miután keservesen megsirattuk oktalanságunkat, kellő módon helyrehoztuk elhibázott tetteinket, előttünk is megnyíljon a bűnbánat által visszaszerzett Paradicsom.

igumen Serafim

Advertisements
Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: