Másodházasság IV.


Aranyszájú Szent János

Így, – mondod –  de elviselhetetlen lesz a nyomorúsága annak a tapasztalatok híján lévő asszonynak, hogyha férfinek kijáró kötelezettséget kell majd viselnie; nem lesz ő képes megfelelni a feladatnak úgy, mint egy férfi, az elkeseredettségen és vagyona teljes elvesztésén kívül, semmi mást nem fog elérni. –  Netalán mindegyik özvegy, aki nem lépett újra házasságra, mindenét elveszítette, és semmije sem maradt?  Egyetlen özvegyasszonyt sem lehet felhozni példaként, aki irányítani volna képes a dolgokat? – Mindez csupán csak képmutatás és a személyes gyöngeség leplezése. Nagyon sok asszony a férfiaknál is jobban képes vezetni a házat, nevelni az árvákat, és a rájuk maradt örökséget egyikük gyarapította, másikjuk pedig nem csorbította.

Kezdetben az Isten sem bízott mindent a férfiakra, és nem is tette az élet dolgait kizárólagosan tőlük függővé; hiszen akkor az asszony megvetésnek lenne kitéve, mint aki az életben semmiben sem tud velük közreműködni. Tudva ezt az Isten, rá is bízta a feladatok egy részét, amit már a kezdetekben ilyen szavakkal fejezett ki: “alkossunk neki segítőtársat”Teremtés 2,18. Azért, hogy a férfi arra alapozva, hogy ő lett elsőnek teremtve, és hogy az asszony az ő számára lett teremtve, ne tartsa felsőbbrendűnek magát nálánál, Isten ezekkel a szavakkal, megtörte a férfi büszkeségét, és megmutatta, hogy az asszony, nem kevesebb a férfinél, és szükséges a világ dolgaiban.

Melyek is azok a dolgok, amelyekben az asszony segít a férfinak az élet dolgainak elrendezésében? Mint ahogyan a valóságos tisztes állapot nem kevésbé függ a családi dolgoktól, mint a közösségiektől, az Isten felosztotta azt, és a közösség dolgait mind a férfiakra bízta, az otthoniakat meg az asszonyokra. Ha pedig megváltozik ez a rendszer, akkor minden szétesik és elvész; azért, mert mindegyikük a saját dolgában sokkal hasznosabb a másiknál. Így hát ha az otthoni dolgok az asszony bölcsességétől függnek és ha ebben az asszony olyannyira felülmúlja a férfit, mint ahogyan a művész a saját területén felülmúlja a tudatlanokat, akkor mi szükségünk van erre a felesleges veszélyeztetésre?

A meglévőség gyarapítása és gyűjtése külsőleg a férfiak sajátossága és az asszonynak a haszonnal törődni nem illő; viszont védeni és megtartani a megszerzettet – csakis az ő sajátossága. Noha úgy tűnik, megszerezni nehezebb, mint megóvni, ugyanakkor az előző az utóbbi nélkül haszontalan és hiábavaló. Gyakran megesik, hogy az előző az utóbbi mellett is, nem csak hogy nem jár haszonnal, de tönkre is teszi azt.

Mint ahogyan nem könnyű dolog az, hogy a férfi, a kívülről megszerzett nyereséget, minden esetben tisztességes úton szerezze meg, – mivel sokszor történik meg az, hogy mások szerencsétlenségéből húznak hasznot, – mindez, ha egy rendetlen asszony kezébe kerül, az erőszakkal megszerzett haszon gyakran kárt tesz az ő művészetében és háztartásában. Ezért, hogyha még nehezebb is megszerezni, mint megtartani, egyaránt az előző szánalmasabb lesz az utóbbinál a második vonatkozásban, amikor nem csak, hogy nem működik együtt a vagyon gyarapításán, de az összegyűjtöttet is elveszíti.

Miért is tenné ki hát magát veszélynek az özvegy, hogy férj nélkül rosszabbra forduljanak házának dolgai, amelyekről férje életében ő maga annyit gondoskodott? A férfi, – azt mondod – könnyebben tud intézkedni, mert a tőle való félelem miatt senki nem mer majd ellene tenni, és nehézségeket okozni. Akkor majd a szolgák is és mind, akik a ház körül dolgoznak, félve tőle, teljes készséggel szófogadók lesznek, és senki nem mer majd ellenkezni. Majd amikor meghal az, akitől féltek, mind rátámadnak az özvegyre, szomorúságot okoznak neki, merészekké válnak, rendetlenséget és zűrzavart okoznak.

Hogyha az özvegy elkezd ellenkezni velük és rendet akar teremteni, némelyükkel el akar számolni, esetleg tömlöcbe záratni, akkor nagy ítélkezésben, átkozódásban, és elmarasztalásban lesz része sokat részéről. De  mi lesz, ha megszegi hűségét elhunyt férje iránt, és megfeledkezik annak szeretetéről, valamint arról a napról, amikor először egyesült vele? A tapsról, az énekről, az lakodalmi fényekről, az első ölelésekről, a gazdag terítékről és a többi dolgokról?  Azokról mind, amiknek részese volt, a szavaknak, melyeket az asszony férjétől hall – hogyha mindezeket egyszeriben eldobja, mintha csak nem is lettek volna, megnyitja háza ajtaját más férfi előtt, és az elhunyt ágyába vezeti azt – ennek az egész múlt tanújának, – hogyha az asszony ezt megteszi, talán senki sem fogja őt ezért megdorgálni, vagy elítélni? Netalán senki sem lesz, aki meggyűlöli, és nem nevezi majd hűtlennek és kegyetlennek, esküszegőnek és nem illeti majd mindenféle más jelzővel?

Explore posts in the same categories: Prédikációk

2 hozzászólás - “Másodházasság IV.”

  1. Erzsébet Says:

    Érdekesek ezek a cikkek. Baptista ismerőseim is már felvetették ezt a témát. Ők bilbliai idézetekkel támasztották alá, hogy kötelező a másod házasság. Kényelmi szempontból egyedül maradni bűn. Szerintük árva gyermekeket kellene nevelni. Az ember már megtapasztalt egy rossz házasságot, újra nem vágyik ebbe az állapotba. Vér szerinti gyermekeikkel is probléma adódik. Ismerjük a természetüket, genetikailag kitől örökölte ezt a tulajdonságot. Ezeket meg lehet oldani. Vad idegen fiatalokkal foglalkozni sokkal nehezebb, kevesebbet engedne meg nekik az ember. Hitélettel vallással is így jobban lehet foglalkozni, mint egy pogány partner oldalán. aki ezeket nem tolerálná. A gyereket sem nevelné keresztény szellemben. Megboldogult lelki atyám is ezen a véleményen volt, hogy bűn lehet egy második házasság, vagy élettársi kapcsolat. Kérdezném, hol írja elő a Biblia, hogy kötelező házasnak lenni, sőt idősebb korban gyermeket vállalni?

    • -Sf- Says:

      Minden valószínűséggel arra az ószövetségi részre hivatkoznak, amely az ún. sógorházasságról szól – MTörvény 25. fejezet -, ami viszont semmiképp sem érvényes az Újszövetségben, hiszen kánonjogi szempomtból a lelki rokonság is akadálya a házasságnak – pl. a keresztapa nem veheti el keresztgyermeke esetlegesen özvegyen maradt anyját.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: