Húshagyó vasárnap


Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. Mt 25,31-32.

A jótétemények hátszelét élvező tanúságtétel, erősebb a páncélmellénynél

Manapság sokat hallunk a tanúságtételről, arról, hogy milyen fontos is környezetünk számára megvallani a hitünket. Bizony sok ilyen alkalmam volt hallgatni a nyájas és szentimentális tanúságtevők semmire jó mézes-mázos beszédét. Akárhányszor is hallottam, akárki is mondta el a maga ún. tanúságtételét, minden esetben úgy hatott, mint amikor egy megfőtt, de kellően be nem ízesített ételre kellene azt mondani, hogy nagyon finom. Bár hallgatható, de semmire sem ösztönző, semmit sem bizonyító az a tanúságtétel, amely lágy környezetben, rózsaszín felhők között lebegve született elbeszéléseken alapszik.

Sokkal meggyőzőbb az, amikor a viharverte, hajótörést szenvedett ember tanúságával találja magát szembe az ember, mert ilyenkor a sok szép mendemonda helyett elég néhány, a valóságos élethelyzeteket feltáró szó. Ehhez viszont valóságos megtapasztalásra van szükség, hogy hiteles legyen mindaz, amit ama tanúságtevő mond.

Sajnos, mozgásterem, környezetem folytán, sokszor keveredek beszédbe olyan emberekkel, akikkel a beszéd teher, semmire vezet, ami a Szentírással szöges ellentétben áll, Amely azt mondja: “…a szeretet nem keresi a magáét”, (1Kor 13,5) és bizony ezek az emberek soha nem Isten igazságát keresik, de a magukét, a saját maguk által gyártott teória igazolását. Hogyan is lehetne az ilyen “tanúságtevők” beszédének hitelt adni, meghatódni és rácsodálkozni, elismeréssel bólogatni, könnyekig meghatódni?

Minden lehetséges annak, aki hisz”. Mk 9,23. “A hit tettek nélkül viszont halott” – Jak 2,26. Éppen ezért, soha nem hatott meg könnyekig egyetlen ilyen bőbeszédű ember magas röptű beszéde sem, de annál inkább sajnálkozást váltott ki az illető iránt, hogy milyen elszántsággal, mennyi energiát fektet a semmibe. Ilyenkor mindig az Írás szavai jutnak eszembe: “Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.” Ef 5,6.

Vagyis, a beszéd mögött mindig legyen tartalom. Számomra ilyen meggyőző tanúságtétel, egy ortodox pap – misszionárius elbeszélése, aki sok helyen megfordult a világban, többek között a fronton is. A sok közül, most csak egy helyszínen történt tanúságtevését szeretném feltárni, hogy amikor Húshagyó vasárnap kapcsán, az utolsó ítélet képét tárja elénk az Egyház az Evangéliumban; mivel hogy a jótétemények sokasága és nem az üres locsogás fog bennünket a kiválasztottak közé sorolni, segítsen bennünket ez a történet abban, hogy mindig és minden időben a megváltó, mennyek ajtaját megnyitó lényegre tudjunk összpontosítani.

“A kilencvenes évek vége felé, többször is megfordultam csecsen földön. Dúlt a háború. Amikor az előadásokra készültem, figyelmeztettek, hogy a katonák javarészt félig moszlimok. Ezt figyelembe is vettem. Egyik ilyen beszédem után, kis kereszteket osztogattam a katonáknak. Azt látom, hogy a moszlim katonák is nyújtják a kezüket.

– És nektek ez minek?

– Mi Oroszországért harcolunk.

– De te moszlim vagy.

– Igen, de…

Adtam neki is.

Egyik alkalommal meleg zoknikat osztottak a katonáknak, amelyek mindegyikébe iskolás gyerekek leveleit rakták. Ilyeneket írtak: Nyolc éves vagyok, nem ismerlek téged, katona, de imádkozom érted. Amikor a katonák elolvasták ezeket a leveleket, arcukon folyt a könny. Az egyik pedig azt mondta: “Ez a levél fog rám vigyázni. Ez erősebb a páncélmellénynél is”.

A következő alkalommal, amikor kihirdettem, hogy keresztelni fogok, látom, hogy a katonák kettesével, párban közelednek. Elcsodálkoztam. Majd megmagyarázták: Hát keresztapa is kell, hogy legyen! Vagyis, minden keresztelkedni akaró katona, választott egy keresztapát magának a megkereszteltek közül. Hogy ez nekem nem jutott eszembe, hiszen ezen keresztül erősödött közöttük az összetartás.

Majd, amikor búcsúztam tőlük, azt mondtam a katonáknak:

– Nem tudom, mit ér majd mindaz, amit itt tettem, hiszen ha hazamentek, vissza a civil életbe, és majd egyesek közületek különféle szekták tagjaivá lesznek. Ők pedig harsogva azt válaszolták:

– Nem úgy van az, mert ha majd téríteni próbálnak bennünket a szektások, azt feleljük: a Csecsen háborúban nem láttunk benneteket, viszont az ortodox bátyuska ott volt velünk”.

igumen Serafim

Reklámok
Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: