A Találkozás ünnepe


február 2/15

Az ünnep azt az eseményt beszéli el nekünk, amikor a törvény és a hagyomány értelmében, az Istenszülő Mária és József, a negyvennapos Jézust elvitték a jeruzsálemi templomba, hogy mint minden elsőszülött fiút, bemutassanak az Úrnak. Ilyenkor áldozati ajándékot is hoztak a szülők – egy pár galambot. Így tettek a Názáreti Jézus szülei is.

Amikor beléptek a templomba, két hajlott korú emberrel találkoztak – egy nővel és egy férfival. A nőt Annának hívták – akit Prófétának neveztek. Sok éve szolgált ő már a templomban, mint özvegy. Valójában ezen kívül róla mást nem is tudunk. A történelembe, éppen ennek a Találkozásnak köszönhetően került be és neve, szent Lukács evangélistának köszönhetően maradt fenn.

A férfiről ennél többet tudunk. Simeonnak hívták és a történelem számára, mint Istentfogadó Simeon ismeretes – noha magában az Evangéliumban ezt így nem találjuk meg. Simeon egy nagyon öregember volt, akiről nem az Evangéliumból, de a Szent Hagyományból tudjuk, hogy olyan sokáig élt, hogy már minden rokona és hozzátartozója meghalt, akit csak valaha is ismert.

A Hagyományból azt is megtudjuk róla, hogy Simeon azon ószövetségi fordítók közé tartozott, akiket Ptolemaiosz, az egyiptomi király bízott meg a Szentírás, héberről görögre való fordításával. Így Simeon lefordította Izajás próféta könyvét, és találkozott benne azzal a próféciával, hogy a Szűz – nem egy lány, de egy tiszta Szűz, – méhében fogan és fiút szül. Amikor azon gondolkodott, hogy mely görög szóval fordítsa ezt le, úgy döntött, hogy ezt azzal a kifejezéssel kell fordítani, hogy “fiatal nő”. Amikor ezt így leírta, akkor Isten Angyala jelent meg neki és azt mondta: “Nem hittél a prófétának, ezért majd látni fogod, hogy hogyan valósul meg a próféta szava”.

Simeon, valóban a szokásosnál jóval hosszabb életet élt, mint általában az ember élni szokott, és természetesen, már fárasztó volt számára az élet. Amikor pedig meglátta a Názáreti Jézust, akkor olyan szavak hagyták el a száját, amelyek az évszázadok során egyik legismertebb himnusszá váltak a keresztény Egyházban: “Most bocsásd el Uram a Te szolgádat, ígéreted szerint békességben, mert látták szemeim a Te Üdvösségedet, amelyet minden népeknek szemeláttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, Izráel dicsőségére”. Majd ezek után, karjaiba vette a Gyermek Jézust, meghalhatott, átadva lelkét Istennek.

Ez az esemény az evangéliumi történések minden jelentős eseményeihez hasonlóan, nem csupán csak egy része a Szent Történelemnek, amelyekről megemlékezünk, hanem utalás számunkra a lét végső céljára. Az adott esetben a halálnak keresztény szempontból való értelmezésére, ami nem a meghalás rémülete, a nemlétben való elmerülés, hanem ami a Találkozás utáni vággyá kell, hogy legyen.

Mert ez a találkozás is, nem csupán Simeon és Anna találkozása volt Józseffel, Máriával és a Gyermek Jézussal, de az ember élő lelkének találkozása az Istennel, amire a Találkozás ünnepe emlékeztet bennünket.

igumen Serafim

Explore posts in the same categories: Ünnepek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: