Másodházasság – III.


Aranyszájú Szent János

Na de akkor miért –  mondják majd –  tiltotta meg Pál a fiataloknak özvegyen maradni, még ha azok akarták is azt, és ezt írta: “a fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el” 1Tim 5,11? – Nem Pál tiltotta ezt meg az özvegyen maradni kívánkozóknak, de ők maguk, Pál akaratának ellenére kényszerítették őt, hogy ilyen törvényt rendeljen számukra. És ha meg akarod tudni Pál személyes kívánságát, hallgasd csak, hogy mit is mond ő: “Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam.” – megtartóztatásban. 1Kor 7,7.   A boldog apostol nem kerül ellentmondásba és nem tiltja meg az azt kívánóknak az özvegységet akkor, amikor ő maga azt kívánja, hogy mindenki legyen megtartózkodó.

Miért is mondta vajon: “a fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el” 1Tim 5,11? Mondd meg nekem: miért és minek? Ő nem csak egyszerűen mondta csak úgy, de meg is indokolta: mert amikor – mondja – Krisztus ellenére erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni. Látod, hogy az özvegyen maradást és az ehhez a szent társasághoz való tartozni óhajtást nem azok számára tiltja meg, akik valóban özvegységben szeretnének élni, hanem azoknak, akik megözvegyültek ugyan, de ismét házasságra akarnak lépni; és mindezt egészen bölcsen teszi. Mert ha te másodszor is szándékozol – mondja ő – házasságra lépni, akkor ne tégy özvegységi fogadalmat. Azért, mert valamit megfogadni és nem teljesíteni azt, sokkal rosszabb, mint egyáltalán nem ígérni semmit. Mint ahogyan gyakran tett engedményes tanácsot férfi és nő számára nem a törvény értelmében, de az irántuk való jóindulatából. “Ezt engedményként mondom, nem parancsként, mert nem tudtok önmegtartóztatásban élni”. 1Kor 7,5-6. Így itt is megengedi a második házasságot, egy újabb, nagyobb rossz elkerülése érdekében, amivel megmutatta, mindezt csak engedményként tette, sokak gyöngeségére való tekintettel; és nem az erő, de az akarat gyöngeségére gondolok.

Mint ahogyan a szüzességben élő, miután megszegte a fogadalmát, minden paráznától alávalóbban vétkezik, ugyanúgy az özvegy is, aki egyszer özvegységi fogadalmat tesz, majd eltaposva az Istennel való szövetséget, ugyanolyan bűnbe esik, ezért ugyanolyan büntetés alá kerül, sőt, hogyha lehet mondani valami elcsodálkoztatót, lehet, hogy sokkal szigorúbb alá. Azért, mert mint azt az elején mondtam, nem mindegy, hogy tapasztalatlan, vagy már egy tapasztalt esik ugyanazon kísértésbe.

És nem csak itt, de a fent említett helyeken is (Tim 5,11) azon szavak után: Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, az apostol meg is indokolja, hogy miért is óhajtja, hogy így legyen. Mi is ez az ok?  Ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre.1Tim 5,14. Mert bizonyára abban az időben sok özvegy, felszabadulva a férjezett életformából, mintegy kényszerből és szolgaságból, a további életüket ugyancsak szabadon és önrendelkezésben élték és ezzel a szégyentelenséggel esztelen szóbeszédbe keveredtek. Ezért ő (Pál), hogy távol tartsa őket ettől pusztító szabadságtól, újra az előző iga alá veti őket.

Ha amennyiben – mondja – valamely özvegy, titokban paráznasággal akarja magát tisztességtelenné tenni, akkor sokkal jobb számára az, ha férjhez megy, és nem szolgáltat alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre. Ekképpen tehát, azért parancsolta az özvegyeknek férjhez menni, hogy azok ne adjanak alkalmat a szóbeszédre, és ne folytassanak szégyenteljes, szétszórt életet. Hallgasd csak meg figyelmesen, hogy miért is pellengérezi őket.

Ahelyett, hogy minden idejüket az imádságnak szentelnék, – mondja, tétlenül házról házra járnak, de nem csak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, kíváncsiskodnak s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs. 1Tim 5,13. Ő pedig nem ezt akarja, hanem, hogy az özvegy szüntelenül a lelki dolgokban gyakorolja magát: ha ugyanis feslett életet él, élve is halott. 1Tim,6. Ezért a szűztől is azt követeli az apostol, hogy ne csupán a testi tisztaság erényével határolja el magát, de minden szabad idejét Isten szolgálatára használja fel: mert ezt – mondja, javatokra mondom: nem azért, hogy tőrbe ejtselek, hanem hogy feddhetetlen életre és az Úrhoz való állhatatos ragaszkodásra segítselek titeket. 1Kor 7,35. Ő azt akarja, hogy a szűz ne ossza meg magát, de teljességgel a mennyei és lelki dolgoknak szentelje magát és az Úr ügyében fáradozzon.

Ilyen életformára bíztatja az özvegyet is: “aki valóban özvegy és magára hagyott, az bízzék az Istenben, s kitartóan imádkozzék és könyörögjön éjjel és nappal”. 1Tim 5,5. Mert ha az özvegyek azt az időt, amit az evangéliumi dolgokra kell, hogy fordítsák, egész életükben csak felesleges és haszontalan, sőt, teljesen kártékony dolgokra fecsérlik, akkor mindenképpen igazságos, ha már akkor inkább a házasság felé tereli őket. Éppen úgy, mint amikor az Isten a szombatot nem azért adta a zsidóknak, hogy azt a napot semmittevéssel töltsék, hanem, hogy megtartóztassák magukat a szennyes dolgoktól: így az özvegy is, és a szűz is, nem azért választják ezt az életformát, hogy csupán csak ne éljenek férjes életet, hanem, hogy az Úrra legyen gondjuk, hogy teljességgel az Isten szolgálatának szenteljék magukat.

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: