Zakeus


Lk 19,1-10.

Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: “Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. “Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.  Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni.  Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: “Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: “Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Aki  szeretné meglátni Krisztust, az lelkében a magasba, a természet fölé kell, hogy emelkedjen, mert Krisztus a természet felett áll. A magas hegyet könnyebb meglátni egy dombról, mint sem a síkságról. Zakeus alacsony termetű volt, de rabja a vágynak, hogy meglássa Krisztust, ezért felmászott egy fára.

Aki Krisztussal szeretne találkozni, annak meg kell tisztulnia, mert a Szentek Szentjével találkozik. Zakeust a pénzvágy és a keményszívűség szennye borította, de amikor Krisztussal találkozott, gyorsan megtisztította magát a bűnbánat és az irgalmasság cselekedetei által.

A bűnbánat nem más, mint a bűn minden szerteágazó útjának elhagyása, amelyen az ember lábai jártak, gondolatainak és vágyainak elhagyása, és az új útra, Krisztus útjára való térése. De hogyan is tartson bűnbánatot az a bűnös ember, aki még szívében nem találkozott Istennel, és nem szégyenítette meg magát? Mielőtt még az alacsony termetű Zakeus testi szemeivel meglátta volna Krisztust, már szívében találkozott Vele, és szívében megszégyenülve érezte magát minden korábbi útjai miatt.

A bűnbánat az önbecsapás miatt érzett fájdalom, amiben az ember hosszú időn át ringatta magát. Hosszú-hosszú ideig, pontosan addig a pillanatig, amíg meg nem érezte az önbecsapás fájdalmát. Azonban ez a puszta felismerés csak csüggedésbe és öngyilkosságba vezet, ha nem járul hozzá szégyenérzet és Isten félelme. Így az önbecsapás fájdalma nem okozza az ember vesztét, de gyógyulására szolgál.

A bűnbánat az önakaratból való kigyógyulás kezdete. Az Isten akaratának való alávetés. Az ember, aki saját akarata szerint él, hamar lecsúszik az ő királyi méltóságágából, az állatok számára szolgáló ólba. Egyetlen ember sem, aki saját akarata szerint élt a földön, nem volt még képes megtartani emberi méltóságát.

Valóban, a bűnbánat az első lépcsőfok az Isten Országába vezető létrán. Soha senki sem volt képes a második fokra lépni anélkül, hogy az elsőre ne kapaszkodott volna fel előtte. A jelen élet ürességében, a bűnbánat az első és egyetlen helyes kopogás a mennyek ajtaján. Ha öklünkkel a falat döngetjük, sohasem lesz annyi esélyünk, hogy valaki meghallja, mintsem, ha az ajtón kopogunk és kinyitják azt előttünk.

A bűnbánat nem a fal döngetése, de az ajtón való kopogás, amelyen át a fényre és az üdvösségre juthatunk el. Aki őszinte bűnbánatot tartott, és vágyat érez arra, hogy bemenjen a Mennyei Atya házába, az már bekopogott azon az egyetlen kapun, amelyen át be lehet jutni ebbe a házba.

Святитель Николай (Велимирович) – részlet -Sf-

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: