Thébai szent Pál


január 15/28

Egyiptomban született. Miután árván maradt, sokat szenvedett a pénzsóvár rokona miatt, aki szemet vetett a szülei örökségére. A Déciusz idején zajlott keresztények elleni üldöztetések alatt szent Pál tudomást szerzett róla, hogy rokona, csalárd árulást tervez ellene, hogy az üldözők kezére adja őt. Ekkor Pál elhagyta a várost, és a pusztaságba vonult.

Egy hegy lábánál egy barlangban húzódott meg, ahol senki sem tudott róla. Ebben a barlangban élt, szüntelen imádságban Istenhez, éjjel-nappal, 91 éven keresztül. Kenyér és füge volt az eledele, amit egy holló hordott neki. A hőségtől és a hidegtől pálmaágakból készített öltözete védte. Isten, az Ő gondviselése folytán, röviddel halála előtt, Pál hollétét feltárta Nagy Szent Antal előtt, aki szintén ebben a pusztaságban élt.

Egyik alkalommal Antal azon gondolkodott, hogy vajon van-e még más is rajta kívül a pusztaságban, aki úgy él, mint ő. Ekkor egy hangot hallott: “Antal, van egy Isten szolgája, nálad is tökéletesebb, és korábban, mint te, ide vonult a pusztába. Menj hát a pusztaság mélyére, és megtalálod őt”. Antal elindult, és megtalálta Pál barlangját. Pál az alázatosság gesztusával tisztelte meg Antalt, eléje ment, hogy üdvözölje. Néven szólították és megölelték egymást, majd sokáig beszélgettek. A beszélgetés ideje alatt odarepült a holló és mindkettőjük számára kenyeret hozott.

Tiszteletreméltó Pál feltárta Antal előtt halálának közelségét, és meghagyta neki, hogy temesse majd el.

Szent Pált a halál térden állva, ima közben érte. Antal látta, hogyan száll Szent Pál lelke Isten elé, angyalok, apostolok és próféták társaságában. Ekkor két oroszlán jött a pusztából, és lábukkal sírt ástak. Szent Antal eltemette Pált, és a pálmaágakból készített ruháját magával vitte saját hajlékába. Úgy őrizte azt Antal, mint valami nagy ereklyét, és évente mindössze egy-két alkalommal öltötte azt magára, Húsvét és Pünkösd ünnepén.

Thébai Szent Pál 341-ben halt meg, 113 éves korában. Nem alapított egyetlen közösséget sem, de röviddel halála után sok utánzója lett életének, minek következtében a pusztaság megtelt sok-sok hajlékkal.  Szent Pált az ortodox szerzetesség atyjának tekintik.

Manuel császár akaratából, Szent Pál ereklyéit a XII. században, a császárvárosba vitték, ahol az Istenszülő egyik monostorában helyezték el. Később Velencébe vitték át, majd végül Magyarországra, Budára került – a Gellért-hegyi sziklatemplomba. Koponyájának egy része Rómában található.

Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: