A másodházasságtól való tartózkodásról – I.


Aranyszájú Szent János

Nincs azon mit csodálkozni, ha olyan asszonyok kívánkoznak férjhez menni, akik a férjes élet tapasztalatának hiányában vannak. Nem ismerik a gyermekszülés kínjait és mindazt, ami mint a házasélet velejárója, a házassággal beköltözik a házba. Ez a “háború” pedig nehéz dolog, és mint a közmondás tartja, “a tapasztalatlanok számára kellemes”.

De amikor azok az asszonyok, akik ezernyi keserű helyzetet éltek meg, és a saját súlyos tapasztalataik következtében boldognak kényszerültek nevezni az ezen köteléktől menteseket; ezerszer is megátkozták önmagukat, anyósaikat, és azt a napot, amelyen a menyegzős csarnokba léptek, amikor ezek az asszonyok, ennyi keserűség után, ismét ugyanebbe az állapotba kívánkoznak, – mindez engem a végletekig csodálkozásba ejt, és az értetlenségbe visz. Arra kényszerít, hogy kutassam az okát annak, hogy hogyan is lehetséges az, hogy azok, akik korábban ezt az állapotot, amikor benne éltek, elviselhetetlennek tartották, most pedig, amikor szabaddá lettek tőle, vágyakozva újra abba vissza akarnak kerülni.

Sok oldalról megvizsgálva ezzel a dologgal kapcsolatos gondolataim sokaságát, végül, noha alig-alig, de megtaláltam ennek okát. Jobban mondva, nem is csak egy vagy két oka van ennek, de sokkal több. Egyes özvegyek, a jelenvalóval foglalatoskodva, megfeledkeztek a régi dolgokról, újra férjhez mennek, hogy megszabaduljanak az özvegység gyötrelmeitől. Azonban az új házasságban más, sokkalta nehezebb gyötrelemre találnak annyira, hogy újra előkerülnek a régi panaszok. Ismét mások pedig világi dolgokkal foglalatoskodva, a jelenvaló élet dicsőségét hajszolva, az özvegységet előítéletekkel teli állapotnak tartják. Ezért, a hiábavaló dicsőség és a semmirevaló tisztelet miatt, újra magukra veszik a házasélet terheit. De olyanok is vannak, akik nem ezek miatt lépnek ismét házasságra, de egyedül féktelenségük miatt, noha igyekeznek elfödni tettük valódi okát.

Végül is, mint jómagam, nem bátorkodok elmarasztalni őket az ilyen házasság miatt, ugyanúgy másoknak sem tanácsolom, hogy ezt tegyék. Azért, mert másképp vélekedik erről a boldog Pál, pontosabban mondva a Szentlélek, amikor ezt mondja: “…ha a férje meghal, fölszabadul, férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban”. – 1Kor 7,39, és megengedi az özvegynek, hogy amennyiben akarja, férjhez menjen, majd hozzáteszi: “Boldogabb lesz azonban, ha úgy marad, ahogy van” – 1Kor 7,40. És, hogy valaki azt ne gondolja, hogy mindez csak emberi parancs, hozzáfűzte: “Ez az én tanácsom, s hiszem, hogy Isten Lelkem vezet”.

Éppen ezért azt mondom, nehogy valaki is azt gondolja, mintha pletykálkodásra, vagy ítélkezésre adnának okot azok, akik újra férjhez mennek. A legmesszebbmenőkig helytelen és esztelen volna, ha mi most meggondolatlanul ítélkeznénk azok felett, akiket maga a boldogságos apostol sem ítélt el, hanem megvédett mindamellett, hogy mi sok bűnnel terheltek vagyunk. Ha azt a parancsot kaptuk, hogy ne ítélkezzünk, nehogy mi is azonképp ítélet alá essünk – vö.: Mt 7,1-2; akkor ne legyünk szigorúak, de túláradóan szelíd bírái mások bűneinek irányában. Te pedig, aki az ilyet tettet megszólod, amely viszont nem bűn, másokat megítélve, ezzel saját magadat fosztod meg a bocsánat lehetőségétől, a felebarátod iránti cselekedeteiddel, a Bírát pedig sokkal szigorúbbá téve önmagad irányába.

Ezért most én nem azért vettem elő ezt a témát, hogy elmarasztaljam vagy elítéljem ezeket az özvegyeket; ami az Úrban történik, nem esik ítélet alá.

Amikor a szüzességről beszélünk, dicsérjük azt, és nem azért, hogy lenézzük a házasságot; éppen így, beszélve az özvegységről, azt tanácsoljuk, elégedjen meg mindenki az első házassággal. Nem azért, mintha a második házasságot tiltottnak tartanánk, de megengedjük, hogy a második házasság törvényes dolog, de mégis az első sokkal jobb a másodiknál. Azért azonban mégse tekintse senki szennyesnek azt, ami a felsőbbel való összehasonlítás után, alacsonyabbnak bizonyul. Nem azért tesszük ezt az összehasonlítást, hogy a másodházasságot a szennyes dolgok közé soroljuk; de törvényesnek ismerjük el azt és az özvegy akaratának engedjük azt át, ugyanakkor ennél jobban tiszteljük és elé helyezzük az első házasságot, mint ami sokkal jobb.

Miért? Azért, mert nem mindegy, – egy férfi asszonya lenni, vagy ugyanannak más asszonyává lenni. Az, amelyik megelégedett az első házassággal, megmutatta, hogy nem lépett volna korábban ebbe a házasságba sem, amennyiben jól ismerte volna ezt az állapotot; az az asszony pedig, amelyik első férje hitvesi ágyába más férfit visz, nem kis bizonyságát teszi ezzel a világ szeretetéről és a földi dolgokhoz való kötődéséről. Az első, férje életében sem tanúsított készséget senki más iránt; az utóbbi pedig, noha férje életében nem vétkezett másokkal, de sokkal többet foglalkozott másokkal, mint vele.

Explore posts in the same categories: Prédikációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: