Benső bilincsek – III.


A korábban elkövetett bűnökre való emlékezés a bűnös számára ne szolgáljon kétségbeesésére és szorongására, hanem emlékeztesse az ő valóságos állapotára Isten és az emberek előtt, legyen az a szüntelen bűnbánó ima forrása. Mert ez, ha lehet így mondani, keserű, de kijózanító és hatásos gyógyszer a lélek számára. Gyógyszer, amelytől nem kell törekednünk minduntalan megszabadulni, hanem amit úgy kell fogadni, mint az imára és a bűnbánatra serkentő hatékony eszközt.

Az elkövetett bűnök gyötrő emlékén túl még létezik az ördögi gonoszság, amely az ember korábbi bűneit az ember vesztére igyekszik felhasználni. Minduntalan a megbocsáthatatlanság gondolatait sugallva, amivel a lesújtottság és a reménytelenség vermébe taszítja a lelket. Így veszett el Júdás is. De gondoljunk csak bele: hiszen Péter apostol is az árulás bűnébe esett és eme mindkét tanítvány a Szentírás bizonysága szerint “megbánta tettét”. Péter azonban a keserves síráson túl a lángoló szeretet birtokában is volt az Úr iránt és szilárdan hitt Benne, amiért hamar bocsánatot is nyert, és visszakapta korábbi méltóságát. Júdás pedig megadta magát a gonosz sugallatának, megfeledkezett az Isten határtalan irgalmáról, nem tért meg, nem bízott Benne a bűnbánat könnyeivel – és elveszett.

Amikor az ember szörnyű bűnöket követ el, és utána bűnbánatot tart, valamint Isten segítségével megjavulni igyekszik, még akkor is hosszú időn át gyötrelmesen fogja magát érezni. Azért, mert a gonosz nem hagyja őt el azonnal, hanem arra törekszik, hogyha becsapni nem is tudja, de legalább kétségbeesésbe döntse lelkét azzal, hogy az elkövetett bűneit eszébe juttatja, ezzel mintegy félszegségben tartva őt: „hogyan is moshatnám le magamról ezt a szennyet”? De ezek csupán csak gondolatok, viszont az Isten képes “a hónál fehérebbé tenni” a legutolsó bűnös lelkét is,  amennyiben az a bűnös őszinte bűnbánatot tart és nem a maga, de az Isten igazát keresi.

Minden bágyadtság, zavarodottság, szorongás és kétségbeesés, amit a korábban elkövetett bűnök emlékezete kísér, – mindez a démonok sugallata, aki nem akarják a lelket az Úrhoz engedni. Ha minél előbb, végérvényesen elvet az ember minden ilyenfajta démoni sugallatot, annál jobb. Elvetni őket azonnal, amint azok megjelennek a lélekben, és szilárdan imádkozni Isten irgalmáért, “panaszkodni Neki”, egy tapasztalt lelki vezető szavaival. Az Úr pedig mindenképp meghallgatja az ilyen szívbéli sóhajt, és messze űzi a kétségbeesés és a szorongás sötét felhőit. Megerősíti és megújítja a megtérő bűnöst.

Még akkor is, ha a szorongás és a kétségbeesés megkörnyékezi a lelket, és mintha erőszakkal fogva tartaná azt – akkor sem szabad feladni, de erősen ki kell tartani az imádságban, gyűlölettel elvetni maguktól a sötétség támadásait. Erősen kell ellenállni neki és sírni, az Úrhoz kiáltva segítségért. Noha van olykor egy, vagy két nap, vagy akár hosszabb idő is, amikor a sátán ilyen formán támadja a lelket, hogy a kétségbeesés sötétségébe döntse azt, azonban idejekorán tudni kell azt, hogy ez lehetséges. Ezért ne csodálkozzunk, ne kishitűsködjünk akkor, amikor mindez bekövetkezik, hanem lépjünk ellene határozott harcba, amely a rosszal való szembeszegülésből, és az erős, szüntelen Istenben való reménységből áll.

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: